Milyen a szülés élmény ( e)?

A terhességem nagyon jó volt, problémamentes viszonylag kicsi pocakkal, amivel "könnyen" tudtam jönni-menni.

Persze voltak nehézségek,de mégis egy csodás dolog sztem.

A Szülés... Hát... Baromi fájdalmas volt. De..Életem egyik legjobb,legszebb élménye. Én 16 órát vajúdtam,borzasztó fájásaim voltak.Rögtön 5 percesek. De alig várom,hogy újra átélhessem. Na nem a fájdalmat,hanem az érzést:) hogy megszületik a kincsem,hogy életet adhatok:) Szerintem összességében Nagyszerű élmény,csodás emlék:) Szívesen,és könnyes szemmel emlékszem vissza:)

12 hetes kisasszony anyuja

A szülés ha jól alakul, leginkább, ha megy a maga természtes módján és nem avatkoznak be feleslegesen, nem sürgetik ki a babát, akkor nem viseli meg annyira az anyukát sem.

3x szültem, és az elsőnél bizony elhittem én is, hogy igen, kell az oxitocin, mert jöjjön ki gyorsan az a gyerek. Addig olyan kellemesen vajúdgattam a férjemmel, fájt, de abszolút elviselhető volt. Mikor rámkötötték az oxitocint onnantól olyan szinten erősödtek fel a fájások, hogy szó szerint összemosódott minden, nem tudtam magamról és egyszer csak irányítottak, hogy nyomjak, majd doki belémkönyökölt és kinyomták belőlem a gyereket. Azt hittem kinyúvadok. Az egész csak 3órát tartott mindenestül, de iszonyatosan fájt. Az emlék 2nap mulva már nagyon szép volt, és persze a gyerekért megérte- de már tudom, hogy másképp is lehetett volna.

Második szülésem nagyon kevés fájdalommal járt, és nagyon gyorsan le is zajlott, a szülőszobára fájás nélkül érzetem szűk 4ujjnyi méhszájjal, és 40perc mulva babáztam. Nem volt semmi beavatkozás. Abszolút én irányítottam- én mondtam mikor kell nyomni, és úgy nyomtam, hogy nekem jól esett, és jól is csináltam- mert ráéreztem és nem kellett, hogy a doki rámhasaljon és kinyomják belőlem. A kisbabámat a hasarmra rakták és akkor ott olyan földöntúli eufórikus állapotba kerültem, amit nem tudok szavakba önteni. Akkor eldöntöttem, hogy még-még-még szülni akarok, és akrok mégegy gyereket. Pedig 2volt a terv. Szóval nagyon felemelő csodás élményben volt részem.

20hónap mulva jött is a 3. szülés ami szintén fájás nélkül indult be, mert elkezdett nyílni a méhszáj, és egyik délután mikor már érzetem, hogy sehogyan sem jó, és menjünk nézzük meg mi van odabent- akkor már be is kisért a dokim- aki éppen ügyeletes volt a szülőszobára és megrepszetette a burkot. Onnantól lettek fájások és 1óra 50perc mulva kint is volt a picikém. Szintén semmi beavatkozás nem volt és egyedül nyomtam- szóval nagyon szép és felemelő volt számomra ez is. Sőt a 3ból ez volt a legeslegszebb. Itt is jött az a nagy boldogságmámor és csak folyt a könnyem egyfolytában. EGyrészt iszonyatosan boldog voltam, hogy ott a picikém, másrészt sírtam, mert éreztem legbelül, hogy ez az utolsó ilyen élémnyem. :))

A 2-3. szülésemből kiindulva - ha lehetne ilyet tenni- az elsőnél bizony nem kértem volna az oxitocint. Lehet, hogy 10óra mulva lett volna csak meg a baba, de hogy nem ilyen áron, az is biztos.

Olyan jó olvasni, hogy mások is csodaként élik meg a szülést!! :)

Én is odavagyok, meg vissza!

Két hetes múlt a kislányom és örök emlék mindkét szülésem.

(van egy 3 éves lányom is.)

Utólag teljesen elkeseredtem, hogy nem kameráztunk, csak sok sok kép készült, előtte, alatta, utána. :)

Egy gyönyörű zenés klippel kárpótoltam magam azért, hogy maga a szülés nincs megörökítve. :(

Pedig olyan jó lenne visszanézni, ráadásul nem voltam az a kiabálós, ordítós, káromkodós kismama sem, csak csendben szenvedtem, szorongattam a Férjem karját és tekeregtem az ágyon a legvégén.

Az elsőnél volt egy komoly atóniás vérzésem, amit úgy láttak el, hogy inkább megszültem volna még egyszer. :(

Nagyon nagyon fájt, hiszen a friss varratokon keresztül ügyeskedtek bennem, majd újra varrtak... :(

Mégis teljesen pozitívan álltam a szüléshez és ezúttal minden jól alakult.

Bár éjfélkor, az 5 perces fájásaimra megmondták, hoyg ezek jóslók és a folyosón vajúdtam, majd a szülőszobán csak egy órát töltöttem, mégis leírhatatlan és óriási boldogság, és gyönyörű élmény!!

Azonnal fotóztam, ahogy kibújt a kicsi és teljesen jól voltam.

Katarzis!!

És pont én is azt érzem, hogy nem lehet, hogy itt "vége" a családalapításnak. KELL még majd baba, és ugyan 3 kicsit nem szeretnék egyszerre, de belefér, még csak 27 vagyok. :)

Majd 10 év múlva talán lesz még egy baba, és agyon kényezteti a két nagy nővére, meg egy anyuka, akinek ez a "desszert" :)

Olyan más lenne akkor babázni, újra.. Újra átélni minden csodát!! Nekem kell az az érzés és a picike, aki ezt megadja nekünk!! :)