Ki milyenek írná le a szüléssel kapcsolatos élményeit?

Szerencsés vagy :)

Én 36 órát vajúdtam, a gátmetszés nagyon fájt szülés után órákkal.

Mégis csodálatos, mert megszületett az a kis emberke, akit 9 hónapon át vártunk :)

Még friss élmény ez,holnap 1 hete, hogy szültem. Én inkább a kórházban léttől pánikolok be, ha visszagondolok, ugyanis hiába luxusellátás van itt (németo.) mégsem volt jó ott tölteni 2 éjszakát. Így én csak a kórházban töltött időtől félnék, ha jönne a következő baba idővel.

A szülés az szerintem az ember legszebb és legborzasztóbb élménye is.

A nő hosszú órákon át a kínok kínját éli át, és ha vele van a férje is, akkor azért neki sem könnyű.

Az hogy még mindig így reagálsz, az nem biztos hogy annyira jó..nekem mikor pl megy a hasam és görcsölök, akkor szoktam a szülésre gondolni.De én az 1. szülésem után, egy idő után "elfelejtettem" a fájdalmat.14 hónapos volt a lányom amikor ismét teherbe estem..na az volt csak az igazi pánik.Mert ugye 1. szülés előtt az embernek csak elképzelései vannak mi vár rá, de a 2. gyereknél már azért tudja az ember!!

Engem is vágtak, repedtem kívül belül.Elég nagy gyerekeim születtek.A lányom 3450gr/54 cm volt, a fiam 4110gr/57 cm.

Engem már csak az boldogít, hogy több gyereket nem tervezünk! :)

Szia!

Én is ilyen szerencsés voltam mint te, nekem 3 órás volt a szülésem. Oxival indították be mert bár nyíltam, fájásom csak óránként 1 volt. :) Na az oxi után kezdődött a pokol, én azt hittem hogy belehalok. :) Ettől függetlenül jól viseltem a szülést, nem vinnyogtam, csak kicsit sírtam. :) A gátmetszés és varrása nem volt vészes, rosszabbra számítottam. A gátsebem sokáig fájt utána, de most már 14 hónapja szültem és már nem érzek belőle semmit.

Én szülés után azt mondtam hogy ha mégegyszer szülök, ilyen szülést kívánok magamnak, sőt mindenkinek. Ahogy kijött a kisfiúnk valami oltári nagy megkönnyebbülés szállt meg, hiperaktív lettem, sok energiám lett, majd kiugrottam a bőrömből és nem csak azért mert hogy végre a karomban lehet a kisfiam hanem mert olyan büszke voltam magamra hogy megcsináltam. (tudom hogy nem nagy szám, milliók szülnek és túlélik, nekem mégis nagy szám volt és jó érzés volt hogy megcsináltam)

Ez az érzés a mai napig eszembe jut és jól esik rá gondolni. Na azóta sem voltam olyan fitt, elég lestrapált vagyok mióta anyuka lettem.

Összességében, a szülés fáj, ez tény, a szülés annyira fáj hogy egy pillanatra azt hiszi az ember hogy bele fog halni, hogy ennél nagyobb fájdalom nincs is... Viszont van szépsége is, pl a baba megszületése és a büszkeség, hogy igen, megcsináltam és jól csináltam. :)

Nekem pozitív volt a szülésem, most várom a második babánkat, nem félek a szüléstől, reménykedem hogy ilyen szép lesz a második is.

A pánikodról meg annyit, hogy szerintem el fog múlni idővel. :)

Minden jót nektek!!! :)

Csodaszép szülésélményem volt.Mindenkinek ilyet kívánok,egyáltalán nem fájt,sem a vajúdás,sem a szülés.Meg sem éreztem,mosolyogva szültem.Első baba,fájásokkal indult,6 óra alatt megszültem,a kitolás pedig csak 15 perc volt.A férjem végig mellettem volt,ő vágta el a köldökzsinórt is.Én igaz kaptam/kértem EDA-t,a legjobb dolog a világon.

16 hónapja szültem,bármikor megtenném újra!

Bár úgy érzem,ezzel egyedül vagyok,és szerencsésnek mondhatom magam e téren! :)

Hú első válaszoló, a 36órától a hideg kirázott...

Én 23órát voltam, de a poklok poklát jàrtam meg. Terveztük mi is a babát aki februàr 5én született meg :-)

Nekem végül császár lett, mint utóbb kiderült úgy a nyakára volt tekeredve a köldökzsinor hogy azért sem tudtam megszülni. De a mai napig összeszorul a gyomrom ha a szülésemre gondolok.

Az első 4 óra volt, a második már 12. Hihetetlen fájdalom, akkor azt gondoltam, hogy kibírhatatlan. De, mint az ábra mutatja, kibírható :-)

Viszont az meg csodálatos, amikor vége, és a kezedben a baba. Meg a férjem arca is az volt, mikor először kézbe vette a lányát.

Vicces szituáció is volt az első szülésnél, bár akkor nem úgy éreztem....Szóval megvizsgáltak, megállapították, hogy még órákba telhet, míg megindul a szülés, majd magamra hagytak egy egyágyasban. Senki nem volt velem, a szülés hirtelen megindult, hajnali 1 körül. Ha előzőleg nem mesél egy ismerős arról, hogy milyen érzés a tolófájás, nem ismertem volna fel, annyira tapasztalatlan voltam. Mikor rájöttem, hogy ez már az, kénytelen voltam lekászálódni az ágyról és megkeresni a dokit, aki épp akkor varrt össze egy frissen szült nőt egy másik kórteremben. Rám förmedt, hogy mit keresek ott, én kinyögtem, hogy már tolófájásaim vannak, erre letolt, hogy az még nem lehet, és takarodjak vissza. Erősködtem, hogy de igen, akkor beleegyezett, hogy megvizsgál. Visszakúsztam, megnézett és elrohant segítségért. 10 percen belül megvolt a baba. Elég emlékezetes szülés, nem?

A másodiknál legalább volt szülésznő, sőt doki is :-)