Aki nem fizetett a szülésért, írna nekem?

11-es és 15-ös vagyok

"Szakképzett orvosnál szül az is, aki nem perkál"

Igen, csakhogy nem mindegy a hozzáállás. Nem mindegy, hogy bánnak veled. Igen, az ügyeletes is elvégzi a kötelességét, de szigorúan csak annyit és egy körömnyit nem fog rajtad,a szülő nőn segíteni, akkor sem, ha lenne rá mód, mert minek. A fogadott orvosodnak pl. elmondhatod, h te szeretnéd, ha szólna minden vizsgálat előtt, hogy fájni fog-e, mi fog történni, neki tehetsz fel kérdéseket. Ha nincs fogadott orvosod, még jól le is b...nak, hogy mit kérdezősködsz, meg ne csodálkozz, ha csak úgy ripszropsz felnyúl neked, anélkül, hogy szólna, te meg majd összepisiled magad a fájdalomtól. (true story)

"egy körömnyit nem fog rajtad,a szülő nőn segíteni, akkor sem, ha lenne rá mód, mert minek."

Ezt mire alapozod? Ügyeletes orvosnál szültem, nem fizettem senkinek semmit, és abszolút nem azt tapasztaltam, amit leírtál. Elmondom neked, hogy amikor szülés közben azt mondtam, hogy nagyon fázik a lábam, még a talpamat is megdörzsölgették, hogy ne fázzon. Nem volt egyszerű szülés, de ahányszor azt mondtam, hogy nem bírom már tovább, mindig megfogta a doki a kezem, és bátorított, hogy egy picit kell már csak kibírni, és tudja, hogy képes vagyok rá, mert eddig is milyen jól csináltam mindent.

Semmiféle durvaságban nem volt részem. Senki nem mondott nekem egy rossz szót sem. Maximálisan megkaptam minden figyelmet, támogatást, segítséget.

Eközben mellettem szült egy csaj, akinek ugyan volt fogadott orvosa, de éppen elutazott, amikor beindult az anyukánál a szülés, és nem ért oda. Nem tudom, kit hívtak végül be hozzá, de nem a saját orvosát, és amennyire ki tudtam venni, meg az anyuka elmesélése alapján is (utána pont egy szobába is kerültünk, elég sokat beszélgettünk) nem volt éppen feldobódva se a doki, se az anyuka ettől a helyzettől. Nem volt bunkó az az orvos sem, csak hát nem ő volt a kiválasztott orvos, az anyuka a sajátját szerette volna, neki fizetett, és mégis egy idegen orvost kapott.

Ezzel szemben én nem számítottam senkire se személy szerint, így nem is ért csalódás :)

Nem fogok veled vitatkozni, te a ti kórházatokat ismered, én a miénket.

Örülök, h neked minden jól sült el, de ez nem biztosíték arra, h másnál is így lesz. Aki orvost fogad,az legalább elmondhatja, h ő mindent megtett, amit tehetett, még ha rosszul is sül el a dolog. Aki nem fogad orvost, az meg bánkódik utána éveket is akár, hogy saját orvossal talán most egészséges lenne a baba, vagy ő.

Oké, h nálad minden happy, de én senkit nem biztatnék hazárdírozásra. Aki megteheti, fizessen meg egy orvost, akihez végig jár, akinél szül, aki meg nem, az imádkozzon vagy bízzon a sorsban.

Figyelj, nekem azzal semmi bajom, ha te orvost fogadtál, sőt, a kérdezőnek is azt írtam, hogy ha nincs egységesen jó vélemény az adott kórházról, akkor fogadjon orvost.

De: "Oké, h nálad minden happy, de én senkit nem biztatnék hazárdírozásra." Az ilyen mondatok egyszerűen nem hagynak nyugodni, mert ezzel pont úgy állítod be azokat a nőket, akik pl. anyagilag nem engedhetik meg maguknak, hogy orvost fogadjanak, mintha nem tennének meg minden szükséges lépést azért, hogy egészséges babájuk szülessen. Félre ne érts, nem feltételezek szándékos rosszindulatot, viszont attól még az ilyen mondatokban ott rejlik a szülői felelősség megkérdőjelezése, ami engem még így hét évvel a szülés után is bánt valahol, mert nem hiszem, hogy hazardíroztam volna a gyerekem, vagy a magam egészségével. Igénybe vettem egy szolgáltatást, amit - bocs, hogy ismétlem magam - adófizető állampolgárként már amúgy is kifizettem. Eljártam minden szükséges vizsgálatra, nem fogyasztottam alkoholt, nem dohányoztam, egészségesen étkeztem, szedtem terhesvitamint, ameddig a védőnő azt mondta, hogy szedni kell, jó képet vágtam ahhoz is, hogy úgy mustrálgatják a súlyomat, mint egy vágóhídi sertését, hagytam, hogy a védőnő rámsózza a terhestorna dvd-jét és becsülettel tornáztam is rá, majd amikor elérkezett a szülés ideje, akkor bementem a legközelebbi kórházba, ahol szülészet van, és szépen szót fogadtam az orvosoknak, szülésznőnek, és igyekeztem együttműködni velük, hogy minden rendben menjen, azaz ha azt kérték, hogy nyomjak, nyomtam, ha azt kérték, hogy próbáljak meg nem kiabálni, akkor megpróbáltam nem kiabálni, ha azt kérték, hogy forduljak valamelyik oldalamra, akkor arra fordultam, mindeközben válaszoltam a kérdéseikre, jeleztem, ha valami olyat éreztem, ami számomra furcsa (bár ez érdekes, mert az első szülésben minden furcsa, hiszen még nem tapasztalta az ember), szóval lényeg a lényeg, az egész terhesség és szülés alatt végig együttműködő voltam, nem mentem a magam feje után, nem mondtam semmire azt, hogy ez nekem így nem tetszik, ezért nem csinálom, pl. amikor terhesen elkezdett iszonyúan vizesedni a lábam, és a háziorvos azt mondta, hogy napi egy liternél nem ihatok többet, akkor betartottam, pedig kutya mód szomjas voltam, de tudtam, hogy ha nem bírom megállni, akkor vízhajtót kell, hogy adjanak nekem, ami viszont már elég nagy baj lenne. Tehát mindig mindent megtettem azért, hogy a fiam egészségesen jöjjön a világra, még ha nem is voltam az a túlparázós típus, de mindent betartottam, ami orvosilag indokolt volt. Ennek fényében igen, engem bánt, ha valaki hazardírozásnak minősíti azt, hogy nem fizettem egy orvosnak egy EXTRA szolgáltatásért. Az adott helyzetben ezt amúgy sem tudtam volna megtenni, lényegtelen, hogy miért, de ott és akkor éppen nem volt rá fölös százezrem (feleannyi se, legalább is erre nem). De még csak nem is arról van szó, hogy irigykednék azokra, akik megtehetik, és ha nekem akkor lett volna rá lehetőségem, akkor én is megtettem volna, mert nem, ez nem igaz. Egyszerűen úgy éreztem, és most is úgy érzem, hogy mindent, ami szükséges, azt megtettem a fiam érdekében. Ha ettől felelőtlen vagyok, akkor sajnos valami nagyon el van tolva ebben az országban, ahol amúgy azt próbálják a nők torkán lenyomni a politikusok, hogy egy nő attól nő, ha gyereket szül, és attól szűnne meg a családon belüli erőszak, ha a nők elég (!) gyereket szülnének. Ha ebben az országban ekkora érték a gyerek, akkor vajon hogy létezhet, hogy olyan állapotok uralkodnak az egészségügyben, hogy holmi jött-ment, kőbunkó, lesz*rom habitusú egyének segítsék világra ezeket az állam számára oly fontos gyerekeket?

(elnézést a terjedelemért, nem akartam ilyen hosszasan reagálni, így sikerült)

2 gyerekem van. Elsőnél volt fogadott dokim. Pont ügyeletben volt amikor 4 nappal túlhordtam már és megindította a szülést burokrepesztéssel.

Szinte csak tolófájásoknál láttam. Ügyeletes szülésznő volt velem végig aki tündérke volt tényleg. (Jahn Ferenc kórház 2008ban)

A 2. baba ma 1 hete született meg, szóval friss élmény. Nem volt se dokim, se szülésznőm, az elsőből okulva nem éreztem hogy kellene dokit fizetnem, hiszen a tolófájásoknál már talán egy ügyeletes is rámnézne.

Sote 1 kórházban szültem, egy szuper fiatal tündéri dokinő volt velem és 2 szülésznő egyikük tanuló volt. Mindannyian segítettek, mintha saját dokijaim lettek volna.

Mind a szülésznő és a dokinő is meglátogattak minden nap hogy hogy vagyunk.

Varratszedés után úgy váltunk el a doktornőtől hogy mondtam hogy kontrollra hozzá jönnék vissza és megadta a számát. nyilván mint magánbeteg fogok menni hozzá, és fizetek, bár én amúgy nem vagyok semmilyen téren orvoshoz járó, évente azt a 2-3 alkalmat kifizetem :))

Amúgy terhesség alatt a körzeti sztkba jártam, időpontra. Sosem vártam órákat, készséges orvos volt....