Elmesélnéd a császármetszésed történetét?

Érdemes megkérdezned a menetét a dokidtól vagy elmenni szülésfelkészítő előadásra az adott kórházba.

Nekem két császárom volt két kórházban.

Az első úgy volt programozott, hogy előtte egy nappal tudtam meg, hogy császár lesz másnap reggel, de már rég bent feküdtem. Nem szabadott vacsorázni, majd reggeltől inni sem. Hajnalban borotva, beöntés, vagy egy óra infúzió, utána besétáltam a műtőbe, beadták a hátamba a szurit és rögtön nem éreztem semmit nyaktól lefelé, csak hányingerem volt meg nagyon lement a vérnyomásom. Bejöhetett a férjem egy kincstári ruhában. Kicsit rángattak, utána felsírt a baba, megmutatták a fejemnek. Majd a férjemmel kimentek méricskélni, mosdatni, melegíteni. Még varrtak vagy fél órát, utána rögtön a szobába vittek vissza. 6 óra múlva állítottak fel, babát már az érzéstelenítő kimenése előtt a hasamra rakták cicizni és semmit nem szóltak, hogy nem kéne emelni a fejem, és véralvadásgátló szurit sem adtak utána (csak oxitocint párszor). Aznap estére még leadhattam, de másnaptól már végig kint volt velem. Fájdalomcsilapítót (algopyrin) lehetett kérni. 5. nap mentem haza, ekkor kivették a varratot és kaptam új kötést.

A másodiknál elfolyt a magzatvíz és 8 óra múlva sem tágultam, így újra császár lett, miután lementek a sürgősebb esetek. Szintén volt beöntés, infúzió - de itt betoltak a műtőbe. Az érzéstelenítés után inkább zsibbadást éreztem, mint totál érzéketlenséget, de a műtét így sem fájt, csak rángatás volt. Apa itt nem jöhetett be, de a babát kivitték neki rögtön, miután megmutatták nekem. Műtét után ha akartam volna sem tudtam volna megmozdulni, mert (szerintem) valamivel beszedáltak. Talán itt 8 óra múlva állítottak fel, és kimentünk mosakodni a nővérrel. Utána kaptam mindenféle szurit, még hetekre otthonra is. Babát délután hozták, és már aznap éjszakára is kint hagyták volna, de azért estefele visszasétáltam vele... Minden nap új kötést kaptam, 4. nap mehettem haza és varratszedésre vissza kellett menni a kórházba.

Két császárom volt, az első borzalmas, a második kibírható.

Az első császár programozottnak indult, de sürgősségi lett belőle. Ikreket vártam, és kb. 32 hetesen mondta az orvos, hogy fekvési rendellenesség (medence- és harántfekvés) miatt nem fognak tudni megszületni, ezért biztosan műtét várható. 35 hetesen pre-eklampsia miatt sürgősen ki kellett venni őket. Akkor már nagyon le voltam gyengülve, és majdnem egy napja nem is ettem. Talán ennek tudható be, hogy nem tudtam felkelni műtét után. Az érzéstelenítő hatása kb. hat óra múlva ment ki, és kicsit később megpróbáltak felállítani, de nem ment. Nagyon rosszul voltam, lassan gyógyultam. Már nem tudom, hány hétig véreztem, de nagyon sokáig, majdnem két hónapig.

A második császárnál egy baba volt. Ekkor is tudható volt előre a császár, mert a dokim szerint az előző körből olyan hegek maradtak, hogy nem akarta megkockáztatni a hüvelyi szülést. De mintha a testem sem arra készült volna, mert egy millimétert sem nyíltam. Azt mondták, betonból van a hüvelyem. A protokoll miatt vártak egy hetet, így 41 hetesen műtöttek. Igazából nagyon szép volt, talán mert készültem rá. Emlékszem, hogy az őszi napfényt néztem az ablakból, míg feküdtem a szülőszobán, és rajtam volt az NST. Aztán a babának rendetlenkedni kezdett a szívhangja és sietni kellett, ez persze már ijesztő volt. Gyorsan bevittek a műtőbe, ahol nem sikerült a gerincközeli érzéstelenítés, vagy ötször megböktek, állítólag nagyon gáz a gerincem. Végül elaltattak, s emiatt lemaradtam a babám első perceiről, meg a férjem sem lehetett bent.

Utána viszont elég gyorsan helyre jöttem. Az első pár óra volt borzalmas, nagyon fájt a hasam, de hát ki kell bírni. Viszont utána egyedül fel tudtam ülni és állni, teljesen már volt, mint az első császárnál. Nekem sokat segített az arnica montana nemű homeo bogyó, ami császárosok gyorsabb épülésére van, és vérzéscsökkentő hatású. Nem nagyon hittem benne, de valahogy mégis bejött. Mire hazamentünk, már alig véreztem. Otthon is rendesen el tudtam látni a háztartást és a gyerekeket, úgyhogy tényleg olyan szépen ment minden, mint a karikacsapás, na mondom, ilyen is lehet egy császár. :)

Mindent összevetve szerintem sokat számít, hogy tudsz készülni rá! Jó egészséget kívánok! :)

Szia

Elég friss az élmény,9napja volt.

December 25.-re voltam kiírva,10nappal hordtam túl a kislányomat,41+3nál indították.

Reggel 8ra mentünk a kórházba. Már bent volt a dokim. Az ügyeletes szülésznő,először felrakott CTG-re,megnézni hátha vannak már legalább jóslóim. Természetesen egy sem volt,a baba végig aludta az egészet.

Ezután átmentünk a szülőszobára,ahol aláírattak velem egy lapot,hogy engedélyezem az oxitocin infúziót.

9kor bekötötték,át kellett öltözni hálóingbe. Hasra CTG,ami méri a fájást,és követi a baba szívverését. Természetesen a férjem végig velem volt,beszélgettünk közben. 10-15percenként jött a szülésznő,nézni mi a helyzet..

10kor néztek méhszájat,ami 2100 volt(már egy hete),és a szülésznő,ujjal elkezdte tágítani a középső,belső méhszájat.. eléggé fájt,kellemetlen volt..

11kor,még mindig semmi fájásom nem volt,ezért emeltek az adagon.

12:15 körül jött a dokim burkot repeszteni,és ő is tágított,mivel semmit nem tágultam 9óta,plusz még 2cm-s nyakcsatornám is volt(két méhszáj között),és a baba a szülőcsatorna közelében sem volt.

Nehezen megrepesztette a burkot a doki egy hosszú fehér pálcával,kicsit sem fájt! Kifolyt a víz az ágyytálba.

Ekkor a babának 90körülire csökkent a pulzusa,úgy hogy azt mondta a dokim,megy beöltözik,megoperál.

12:30kor toltak a műtőbe(meztelenre kell vetkőzni,előtte bejön az anesztes,papírokat kell aláírni)

12:40körül beadták az epideurált,amiből semmit sem éreztem. Előre kell hajolni,és domborítani a háttal,derékba adják.

Ezután ahogy beadták,rögtön fogták a fejem és fektettek le.

Felrakták a lábaimat,mint egy szülőágyon. Elém rakták a paravánt,a kezeimet,lábaimat lekötözték. Lábamat befáslizták a trombózis elkerülése végett.

Rögtön ahogy beadták,elkezdett zsibbadni a lábam. kb 3-4 perc alatt hatott annyira,hogy semmit se éreztem.

Szerencsére volt óra a műtőben amit láttam,úgy hogy tudom,hogy 12:50kor már kenegették a hasamat fertőtlenítővel,és 13:03kor sírt fel a kislányom. Addig kérdezgették,hogy mit érzek,hogy érzem magam. Álltak a fejemnél 3-an.

Mikor kivették,egy pillanatra meg állt mellettem a szülésznő,és megmutatta csupaszon,vizesen,és vitte is ki a dokinak. Ezután kb 13:10kor hozták vissza teljesen felöltöztetve,megtörölve,bebugyolálva,oda rakták a fejemhez,és adtam neki puszit,meg ő is bekapta az államat(már éhes volt)

Ezután nagyon szarul éreztem magam.. de csak lelkileg.. néha olyan volt,mintha rámtörtne egy hisziroham,hogy mikor lesz már vége,és vajon mi történik éppen.. néha rámtört pár másodpercre ,aztán elmúlt.

13:25körül már toltak ki az örzőbe,ahol várt a férjem a bebugyolált kislányunkkal. :)

Engem át tettek az ágyra,ment az infúzió,haskötő a hasamon. 21:00kor kelhettem fel először,és addig a fejemet se mozdíthattam.. 5óra körül már éreztem dolgokat,de még kicsit zsibbadt volt a lábam.

A legelső felállás,tényleg borzalmas volt,de az csak akkor egyszer volt olyan rossz. Múlthéten pénteken már kivették a varratokat,és nem is érzem a vágást. EGyáltalán nem fáj,mindent tudok csinálni.

Összevetve az egészet... hálás vagyok a dokimnak,hogy nem emelgette tovább az oxit,meg sétáltatott,stb,hanem megoperált... SEMMIT nem szenvedtem.

persze ha a másodiknál tehetem,természetesen szeretnék szülni. :)

Szia! 9 honappal ezelott tortent. Sima szulesnek indult, bar mar a terhesgondozas alatt mondogatta az orvosom, hogy valoszinu csaszar lesz, mert nagy a baba es nagyon keskeny a csipom. Elfolyt a magzatvizem, vittek a szuloszobara, nst-re raktak, es mondtak, hogy aludjak. Ejszaka volt, fajasaim gyengek, ugyhogy tudtam pihenni. Szepen tagultam, viszont nem voltak rendszeres fajasaim, ugyhogy reggel 8 korul bekotottek az oxit. Na onnan mar durva volt. Sokszor vizsgaltak, a baba nagyon fent volt, kulonbozo ,,gyakorlatokat'' kellett csinalnom, hatha sikerul, de aztan ugy dontottek az orvosok, hogy ez nem fog menni, irany a muto. Meg a szuloagyon felraktak a katetert, kb ez volt a legkellemetlenebb az egeszben. Aztan attoltak a mutobe, megkaptam a szurit a gerincembe, kaptam kis oxigent es elkezdtek a mutetet. Ereztem, hogy rangatnak, de fajdalmat termszetesen nem. Vegig mondtak, hogy eppen mit csinalnak. Aztan kiemeltek a picikemet, akkor nem lattam, elvittek, mert kicsit kellett neki segiteni lelegezni. Rendbe raktak, odaadtak apanak. Engem addig osszevarrtak, aztan egyszercsak odahoztak a fejemhez. Faradt voltam es bodult, de nagyon boldog :-)

Aztan atvittek a szuloszobara, 8 orat kellett fekudnom, fejet megemelni nem szabad! Ijeszto, hogy nem tudod mozgatni a labaidat, de szep lassan visszater belejuk az elet :-)

8 ora mulva jott a nover, segitett felkelni, megfurdeni. Piszok nehez volt, de aztan naprol napra jobb lett.

Nekem semmi rossz elmenyem nem volt a csaszarral, ha egyszer lesz megegy babank ot is ugy szeretnem szulni.

11 hónapja volt, magas vérnyomás és iszonyúan meszes méhlepény miatt.

Hajnalban felkeltettek, kaptam hashajtó kúpot, amit feltettem magamnak, elmentem wc-re.

Én előző este leborotváltam magam, ne nekik kelljen.

Bementem a műtős részre, ott átöltöztem a kapott ruhába, szemüveg, ékszer le.

Katétert betették, egyáltalán nem éreztem semmit. Infúziót bekötötték.

Áttettek a műtőskocsira, be a műtőbe.

Átmászni a műtőasztalra, gerincérzéstelenítés: kiülsz az asztal szélére, lábaidat ráteszed egy székre, nagyon előre kell hajolni, és nem érzel semmit, csak olyan, mintha valaki ujjal jól hátba bökne.

Azonnal zsibbad, mire elfektetnek, már nem érzel semmit.

Kérdi a doki, érzed-e, és nekiáll.

Anesztes a fejednél áll végig, mondja, mit csinálnak, nyugtatgat.

Kiveszik a babát, megmutatják rögtön, utána befejeznek téged: olyan érzés, hogy tulajdonképpen nem érzel semmit, csak azt, hogy cibálnak, húzkodnak.

Az oxitocin nagyon rossz, attól olyan fulladásféle van, mintha nem kapnál levegőt, ezt mondta az anesztes, hogy most kapom, azért érzek légszomjat. Elég ijesztő.

Vége, áttesznek a kocsira, kitolnak.

Tanácsok:

semmiképpen ne emeld fel a fejed, még akkor se, mikor raknak az asztalról a kocsira és a kocsiról az ágyra.

a katétert kérdezték, kihúzzák-e éjjelre, de mondtam, hogy ne, nem lettem volna képes felkelni és kimászkálni éjjel, maradjon bent, majd reggel kiveszik, akkor már könnyebb valamivel

pokoli lesz a legelső felkelés, rémálom, nagyon fáj, de próbáld meg nem hasizomból csinálni.

Amúgy utána nagyon sűrűn jönnek vérnyomást mérni, nézni a vérzésedet, fájdalomcsillapítót adni, itatni szívószállal.