Miért nézik le a császáros anyukákat?

Soha nem néztek le, mert császáros voltam.

Amúgy én végig szenvedtem az egészet, ugyanis nem volt tervezet császár, már a tolófájásaim jöttek, mikor kiderült, hogy sajnos a kisfiam nem fér ki.:) Viszont akkor már félig eszméletlen állapotban voltam, toxémiás is voltam, kézzel masszírozták el a méhszájat, mert nem akart elvékonyodni teljesen, szóval nem volt kellemes, lehet többet szenvedtem akkor, mint egy simán szülő nő. Mert csak nyomnom kellett volna néhányat és megszületett volna a kisfiam, de sajnos nem ment. Rohanva vittek a műtőbe. Hasamból kilógott két cső, plusz a katéter, másfél napig feküdtem az őrzőben, 1 hétig nem mertem még köhögni, tüsszenteni sem, mert úgy fájt mindenem, sírva láttam el az első napokban a fiamat, mert olyan fájdalmaim voltak, szóval ha valakinek ez nem szülés és semmi, az élje át, amit én átéltem és majd befogja!:)

Igen, még olyan is húzta a száját akinek nincs is gyereke.

Az elején zavart, aztán nem foglalkoztam vele, mert nem volt ott, nem tudja mi volt az oka annak, hogy császárral kellett megszületnie a babának.

Egyébként meg a végeredmény a lényeg, egy csodás és mindenekelőtt EGÉSZSÉGES gyerek.

Aki meg lenézi annyit is ér, nem kell vele foglalkozni.

Nekem otthon elment a magzatvizem, 6 órát vajúdtam, majd mikor jöttek a toló fájások, a babám nem mozdult meg, hiába nyomtam, kiderült, a feje odatapadt a méhlepényhez. Azonnali császármetszés lett a vége.

És igen, rám is sokat néztem "csúnyán", érezni lehetett a döbbenetet rajtuk, amikor kimondtam, hogy igen, császárral szültem. Hiába teszem hozzá, hogy ugyanúgy végigszenvedtem, senkit nem érdekel, csak a CSÁSZÁR szó.

Szerintem azért, mert egyre többen kérik az orvosukat a császármentszésre, mert félnek a fájdalomról (pl az egyik barátnőm is), és ezt sok nő természetellenesnek tartja. Ez tulajdonképpen igaz is, csak az a baj, hogy általánosítanak.

Ezeknek a nőknek javaslom, hogy nézzenek meg egy videót a császármetszésről. Ja, és a regenerálódás is hosszabb.

Azért,mert szànalmasok és azt hiszik,hogy ők jobban tudnak mindent csinàlni. Ha persze ő lenne ilyen szituban,akkor is ő lenne a minta anya. Semmi értelmes okot nem fogsz erre talàlni.

Én a facebookon olvastam ma,hogy valaki kifejezte a véleményét,hogy az év első babàja nem is az év első születése,mert csàszàros.... Én ezen voltak kiakadva. Meg,hogy biztos programozott volt és így nem ér,hogy ő az év első babàja. Mivel az ismersöm ott dolgozó szülésznő,ezért kikérte,hogy beindult szülés volt és nem programozott... Én ezt rosszindulatúnak és irigynek hívom.

Gratulàlok a fiadhoz! Szarj le mindenkit és örülj,hogy van egy édes kis fiad!:)

Én rettegtem a császártól, és bár a szülésznőm nem sok esélyt látott a hüvelyi szülésre, végül mégis úgy alakult, hogy megúsztam a császárt. Utána azt mondtam, hogy ezt soha többet, és megértem, ha valaki a császárt választja. Pár nap elteltével viszont már örültem, hogy átéltem a szülést a maga teljes valójában, de tény, hogy nem szeretném még egyszer átélni.

Nem gondolom, hogy a szülés milyenségén múlik az anyaság milyensége, senki nem lesz attól jó vagy éppen jobb anya, hogy mennyit szenvedett abban a néhány órában.

Ugyanakkor meg kell, hogy mondjam, nekem meg éppen az esett rosszul, hogy császárosokkal voltam a gyermekágyas osztályon, akik a műtétjük miatt azt hitték, csak nekik vannak fájdalmaik, és volt, aki így is kezelt, miközben ők csak előrehajolni és köhögni nem tudtak. Én sem állni, sem ülni, sem hajolni, és az oldalt fekvésen kívül gyakorlatilag semmit sem tudtam, a vérveszteség okozta erőtlenségről nem is beszélve.

Szóval az valóban nem volna baj, ha a felszínes ítélkezés helyett kicsit jobban odafigyelnénk egymásra.