Császáros anyukák van kedvetek beszélgetni?

Lassan két éve, h császárral szültem. Nem mondom, h rettenetesen megviselt, de a mai napig sajnálom, h nem szülhettem természetes úton, nem élhettem át. A baba érdekében történt, ez a lényeg. Bízom benne, ha lesz még babánk, őt meg tudom szülni.

Engem 2x császáoztak. Az elsőnél nagyon megviselt utólag lelkileg. De akkor több mint 12 órás vajúdás után. Második babánál job volt, mert feltudtam rá készülni.

De miért visel meg? Mi a gondod vele konkrétan? Én úgy érzem szivesebben szülnék császárral, nem fáj, csak elalszom sé mire felébredek ott a baba. Jó, utána nehezebb a felépülés, de csak nem lehet egy lapra tenni a szülési fájdalmakkal.

Én 2 hete szültem császárral,és kifejezetten örülök,hogy így sikerült.Hajnali 1kor elfolyt a magzatvíz,és fél 9-kor még 2 ujjnyinál voltam,fájdalom nélkül.Oxitocint is kaptam,de 3 ujjnál megállt,fél4-kor megcsászároztak,(fél9-től már voltak fájásaim...) szval lehet szídni a császárosokat,hogy "bezzeg könnyű neked,te császárral szültél!" meg hasonlók,de mi 2x szenvedtünk (1.fájások.2.felépülés)Én nagyon féltem a szüléstől,viszont így nem éltem meg olyan rosszul!

Utcsó vok.Különben meg okés,hogy nekünk a vágásunk fáj,meg necces,de van olyan ismim,akinek a gátmetszése után 2 hónapig sem tudott együtt lenni a párjával,mert annyira fájt neki.Nekem már 2 hét után nem fáj a sebem...nem mindegy....

Ó, nézz rá úgy, hogy azon a hegen át kaptad meg a gyermeked... :) Nem, egyébként, nem viselt meg nagyon, persze egy darabig töprengtem, hogy hogyan lett volna jobb, de nálunk az élete múlott rajta - az utolsó percben segítették a világra. Máig hálás vagyok azért, hogy élhet, és hogy időben megoperáltak. Csodaokos 3 éves. :)

Teljesen átérzem a problémádat. Én is tragédiaként éltem meg a császárt. Oxitocin ellenére semmit sem tágultam és a babám szívhangja nagyon nem volt jó, ezért toltak a műtőbe. Mivel rosszul adták be az érzéstelenítést és nem hatot (éreztem, ahogy elkezdenek vágni), ezért gyorsan elaltattak. Még azt el is viseltem volna, hogy muszáj a császár, de azt már nagyon nehezen, hogy lemaradtam az első pillanatokról és nem hallottam felsírni. Teljes apátiába estem. Úgy éreztem, hogy erre se vagyok képes, hogy simán megszüljem a babámat. Annyira küzdöttem a fájások alatt, egy hang nélkül, hogy ezzel is segítsem és mégse ment. Nagyon nehéz volt feldolgozni. Ahogy telik az idő, már könnyebb a lelkem. Beláttam, hogy ez volt az érdekünk és így kellett történnie. Az a lényeg, hogy a kislányom egészséges és nekem sem lett bajom. A másik szívfájdalmam a szoptatás volt. Hamar megindult a császár ellenére a tejcsi, boldog voltam, hogy ez legalább megy. 11 hetes volt a kislányom mikor megjött a menstruációm és onnantól kezdve elkezdett apadni a tejem. Megint jött a küzdelem. Ittam a teát, fejtem, ettem a homeopátiás bogyókat és mégis teljesen elapadtam. Ezen már nehezebb túl jutnom. Ez még most is nagyon nagy szívfájdalom. Mikor adom neki a tápszert sokszor összeszorul a szívem, hogy ez se jött össze és az anyatej helyett eszi a mesterséges tápszert. Idővel könnyebb lesz hidd el. Most csak örülj a babádnak és annak, hogy egészségesek vagytok.