Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Szülés » Hogy indult meg a szülésetek?

Hogy indult meg a szülésetek?

Figyelt kérdés
Hogy indult meg, volt előjele? Nagyon kimerülten mentetek szülni (alváshiány, stb.)? Hogy bírtátok?
2014. nov. 25. 22:27
1 2
 11/16 anonim ***** válasza:
Nekem szülés előtt egy héttel elment a nyákdugóm, de azon kívül semmi se történt. Vasárnapra voltam kiírva, péntek este még semmit se éreztem, viszont nem tudtam elaludni, csak hajnalban. Szombat reggel 6-kor jött az első fájás. Próbáltam visszaaludni még egy kicsit, de 15 percesekkel kezdtünk, így nem ment. Délután 2-kor mentünk be a kórházba, akkor lettek 5 perces fájásaim. Nem tágultam szinte semmit, de várták, hogy elfolyjon a magzatvíz. Nem folyt el. Csak másnap reggel repesztettek magzatburkot, addigra tágultam annyit, hogy el lehetett érni rendesen. 26 órája vajúdtam, már nagyon fáradt voltam. Utána kaptam infúziókat, de semmi se történt. 31 óra után kinyögtem, hogy nem bírom tovább csinálni. Akkor még kaptam egy méhlazító injekciót utolsó esélyként, 1 órát adtak neki, hogy hasson, különben császár. Az végre hatott és így vasárnap 3-ra meglett a lányom.
2014. nov. 26. 13:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/16 anonim ***** válasza:

Egyik hétfő este a férjem szépen elment dolgozni, a 39. hétben jártam, én meg zuhi után lefeküdtem és megnéztem a Dr. Csontot. :) Ahogy vége volt, vagyis olyan 10 körül felhívtam a férjem hogy elköszönjek, neki jó szolgálatot, nekem meg szép álmokat. Éjfélkor arra keltem hogy elfolyik a magzatvizem. Egyből hívtam a férjemet, majd a mentőket. A férjem rögtön tudta, hogy csakis azért keresem, mert szülünk. :) Fájás nélkül vittek be, olyan 2 körül kezdődtek a fájások. Aludni semmit nem tudtam. Végig hallgattam két szülést és meggyőződésem volt, hogy én ezt nem fogom tudni végig csinálni, mindamellett kicsit irigyeltem is őket. A férjemet rögtön érkezés után hazaküldték, hogy itt még nem lesz egyhamar gyerek, menjen haza, pihenje ki magát, reggelizzen és úgy jöjjön majd vissza. 9-kor hívott, hogy ugye nem hagytam őt ki belőle. Sietett be hozzám, de a kisfiunk csak délután 4 után lett meg. Kemény menet volt. 39. hétre jött elvileg, de mikor megszületett, azt mondták, hogy túlhordott baba. Rettentő kimerült voltam, mivel csak otthon aludtam kb 2 órát. Határtalanul boldog voltam, de végtelenül kimerült. Olyan 7 óra fele vittek le az osztályra, a csecsemős hozta volna egyből a gyermekünket, viszont pont bent volt a nővér is és mondta neki, hogy rég látott ennyire kimerült kismamát, nekem ma estére ne hozzák a babát. Annyi még hozzátartozik, hogy a kisfiam kifele jövet szétrepesztette a hüvelyfalamat, így majdcsak másfél órát varrtak és megkatétereztek. Ettől függetlenül (így visszatekintve) nem volt olyan durva.

A kislányunkkal 39 hetesen befektettek magas vérnyomás miatt. Pénteken feküdtem be, hétfőtől fokozatosan elment a nyákdugó. Csütörtökre voltam kiírva. Szerdán a férjem a kisfiunkkal elment vidékre az édesanyjához, a dokim ügyeletes volt, így biztos voltam benne, hogy aznap éjszaka vagy hajnalban meglesz a baba. És így is volt. Fél 4kor arra keltem hogy fájok, néztem az időt 10 percesek voltak a fájások. Felhívtam a férjem, hogy induljon, mert tuti szülünk. Szépen összepakoltam a holmimat, majd szóltam az éjszakás nővérnek. Felvittek a szülőszobára, ahol megállapította a doki, hogy bizony szülünk. Lementem vissza az osztályra a motyómért, majd szülőágyra kerültem, ahol burkot repesztettek. A férjem nagyon hamar beért, mondtam neki, hogy még műszakátadás (6 óra) előtt babázni fogunk. És igazam lett, 5:55kor megszületett a kislányunk. Mondhatom mesés szülésem volt, mindenkinek legalább ilyet kívánok! Bízom benne nagyon, hogy februárban a harmadik is olyan lesz! :)

2014. nov. 26. 15:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/16 anonim ***** válasza:
40+6 hetes voltam, a szokásos nst-re és az utolsó amnioszkópiámra mentem. Azért utolsó, mert másnap indítottak volna, de a vizsgálat közben elfolyt a magzatvíz... Már reggel gyanús volt, hogy az nst-nél alig mozgolódott a fiam, de mást nem éreztem, semmi előjele nem volt, hogy szülni fogok, bár nem is készültem rá, mivel beletörődtem, hogy 41. hetesen megindítják a szülést. Szerencsére erre nem került sor, és magától indult. 13 óra vajúdás után természetes úton megszületett a kisfiam. Aznap nem voltam fáradt, inkább másnap, legszivesebben aludtam volna egész nap.
2014. nov. 26. 20:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/16 anonim ***** válasza:
Szia 8.-án egész este fájt a derekam aludni sem tudtam de nem indultam kórházba mert még rendszertelen volt 9.-én délbe már rendszeres 5 perces fájásaim voltak 13:00 kor már szülőszobán voltam ott burkot repesztettek 17:40 kor megszületett az életem :) 2,5 hetes baba anyukája :)
2014. nov. 27. 15:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/16 anonim ***** válasza:
Ha elengeded magad hamarabb tágulsz és hamarabb túl leszel rajta :) utolsó voltam :) jó egészséget nektek
2014. nov. 27. 15:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/16 anonim ***** válasza:
Helló Mindenkinek! Ami engem illet, minden szülésem egészen különböző volt. Mondhatom, hogy minden, mivel már 4 gyermeket szültem, és heteken - ha nem napokon - belül érkezik az 5. babánk. (és azt hiszem magabiztosan mondhatom, hogy az utolsó :-D )Az első lányommal végül is nem túl hosszú 4,5 órát töltöttem a szülőszobán, persze előtte már otthon is voltak fájások, de azokkal még nem mentünk be. Sajnos az ügyeletes doki nagyon sietett, így egész sűrű cseppszámmal tolta az oxit, így nem túl hosszú, de nagyon, nagyon fájdalmas élmény volt az első szülés. 4 évvel később a 2. lányom farfekvéses volt, de az orvos közölte, hogy csak végszükség esetén császároz, merthogy szerinte "a világ hüvelyi úton teremtetett", meg is szültem a babát, szerencsére végül is egészségesen, bár közel 30 óra vajúdás után. Érdekes módon mégsem ez a szülésem maradt a legrosszabb élményem. Amikor a 3. lányomat vártam, jó előre lebeszéltem az anesztes dokival, hogy én biz epidurális érzéstelenítéssel szeretnék szülni (gondoltam kínlódtam a másik kettővel eleget). Ehhez képest a kiírt időpont után 3 nappal reggel 6 körül ébredtem a görcsökre (nem túl vészesekre akkor még). 8-ra mentünk be a kórházba, ahol szóltam a szülésznőnek, hogy meg van beszélve az epi. Mondta, hogy semmi gond, máris megnéz ő is, meg az ügyeletes doki is, és már hívja is az altatóorvost. Aztán amint megnézett a szülésznő, meg a doki, már mondták is, hogy természetesen hívják az orvost, hogy beadja az epidurált, de nem biztos, hogy leér és be tudja adni, mert mindjárt meglesz a baba. Nos így is lett, a kislányom megelőzött mindenkit, mert annyi idő volt, hogy felfeküdjek a szülőágyra, és a 8 órás érkezéshez képest 9.50-kor megszületett. Ezek után a negyedikkel, a kisfiammal roppant nagy mellénnyel indultam szülni, gondolván, hogy villámsebesen meg lesz,de sajnos nem így történt. Több, mint 8 órán keresztül tartott, végül több, mint egy órán keresztül nyomtam ki, de már annyira kifáradtunk mindketten, hogy a baba sokkot kapott. Szerencsére tökéletesen egészséges, sőt! Viszont a 3 korábbi szülésem alatt még soha nem éreztem azt, hogy talán túl sem élem, úgy mint vele. Éppen ezért most nagyon, nagyon szorongva, de bizakodva várom a kislányunk születését, és nagyon remélem, hogy minden gyorsan és rendben zajlik majd. Mindenkinek nagyon sok szerencsét és jó egészséget kivánok.
2014. nov. 28. 11:21
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!