Ismersz olyan nőt aki felnőtt és nincs gyereke, soha nem is akart?

Én 31 évesen vagyok terhes. Régebben úgy voltam vele, hogy nem akarok gyereket, de aztán "semleges" lett a téma (mert gyerek az kell, mi lesz veled öregkorodra). Szerintem belőlem is hiányzik az anyai ösztön, mert én nem lelkesedek a terhességemért, soha nem rajongtam a gyerekekért stb. Már mindegy, hogy hogy érzek a gyerekvállalással kapcsolatban, de az rohadt idegesítő, hogy egy csomó bajod lesz/lehet: hízás, inkontinencia, cukorbetegség, ödémásodás, pigmentfoltok, pattanások, szülésnél megalázó helyzetek, beöntés, 20 órás kínlódás, összesz...rod meg összehu...zod magad/a nővért, a gyereket lehet úgy kell kipréselniük, szétszakadsz; de a császár se jobb.

Szóval én jelenleg úgy érzem, hogy egy nagy rá..aszás az egész terhesség, meg a szülés is. Én nem úgy vagyok vele, mint a legtöbb kismama, hogy mindent a gyerekért, és "ha meglátod a picit, akkor elfelejtesz minden szenvedést".

nem tudom miért kellett lepontozni, akiben van anyai ösztön az akar gyereket, akiben iincs az nem.. hogy ez baj-e azt meg mindenki eldöntheti maga...

van akinél van oka... van akinél nincs..

11-es!

De, a programcsászár sokkal jobb. Saját tapasztalat. Jó orvost kell választani és minden rendben lesz. A császáros rémtörténeteket a sürgősségi császárosok írják - okkal.

Ismerős téma. Hosszú ideig engem sem vonzott a gyerektéma. Elegem volt az állandó ba..tatásból, hogy mikor lesz már gyerekünk. Kinek mi köze hozzá? Ráadásul rohadt tapintatlan viselkedésnek tartom ezt, mert nagyon sokan akarnak gyereket, csak nem jön össze nekik, de nem verik nagydobra. Biztosan jó érzés lehet, amikor állandóan rákérdeznek, hogy na mikor jön a baba.

Én úgy éltem az életem, hogy eszembe sem jutott a gyerektéma. 39 évesen gondoltam rá egyre többször és 40 évesen lettem terhes. A terhesség minden pillanatát gyűlöltem, alig vártam, hogy vége legyen már. Programcsászárt választottam, szerencsére ismerős orvos megcsinálta, nem kellett semmi orvosi kifogást keresgélni. A műtét nem fájt, a kötelező 8 óra fekvés után sétálgattam a folyosón. Másnap már senki nem látta rajtam, hogy műtöttek.

Engem is sokan elítéltek a hozzáállásom miatt, de sosem érdekelt. 2 éves a kisfiam, a férjemmel mindketten nagyon szeretjük. Kedves, értelmes, önálló fiúcska, egy pillanatig nem bántam meg, hogy megszületett.