Szerintetek önző vagyok?

Ez nem önzőség, ez egy feldolgozatlan trauma.

Nagyon sajnálom, hogy ez történt veled :(!

Szia!

Nem vagy önző,azt is leírom miért!!

Engem is molesztáltak,nem most,7éves voltam és "csak" egyszer,de az az egy alkalom bőven elég volt ahhoz,hogy jó sokáig még a gondolatától is rosszul legyek. Nem bírtam se nőgyógyászhoz menni,azt nem bírtam ha férfiak közeledtek felém. Ha csak arra gondoltam,hogy szex vagy,hogy szüljek egy férfinak rosszul lettem.

De....

Nem tudom,hogyan vagy miképp,(mindenféle külső segítség nélkül) valahogy leküzdöttem a "traumát" Lehet azért mert már régen volt,vagy azért mert felnőttem,de egyáltalán nem gondolok az egészre. Az is lehet,hogy azért mert szerelmes lettem,nem tudom,de kihevertem. Úgy gondoltam,hogy nem kísérheti végig az életemet! Mert én TELJES életet szeretnék élni! Bizony várandósággal,szerelemmel,gyermekekkel,saját családdal.. Remélem kedves kérdező te is túl fogsz ezen lépni idővel.

Szerintem ha megismered azt a férfit akiben teljesen megbízol és át tudod adni magad ő neki testileg és főleg lelkileg akkor másképp fogsz gondolkozni. Segít legyőzni a félelmet,traumát!! Nekem segített az idő múlása,a szerelem és a kisbabám a pocakomban:) Most már alig várom,hogy megszülessen,hogy megszüljem és család lehessünk:) Ráadásul nekünk a Jézuska hozza a fa alá a kislányunkat:)

Tehát nem vagy önző csak még nem dolgoztad fel!

Biztos vagyok benne,hogy idővel felfogod és akkor készen fogsz állni,hogy családod,férjed,babád legyen..Csak gondolj arra,hogy történt ami történt,de te nem vagy hajlandó emiatt fél életet élni, fél ember lenni.. Nekem segített,hogy noszogattam magam kicsit!

Köszönöm a jó kívánságot!

Én meg remélem mihamarabb túl tudod tenni magad rajta!

Egy gyermek egy család, maga a terhesség az egy csoda!

Hidd el minden nőnek szerintem át kell legalább egyszer élnie:) Biztos vagyok abban,hogy te elég erős vagy ahhoz,hogy feldolgozd és egy tiszta lappal,új élettel kezd el látni a jövőt!!!

A húgomat és engem is molesztáltak. A tesómat rövidebb ideig (mivel 6 évvel fiatalabb nálam), engem 12 éves koromig, hogy mikortól azt nem tudnám megmondani, mert amióta az eszemet tudom, így volt. Na mindegy.

A tesóm a lényeg. Mindig azt mondta, hogy soha nem fog szülni, majd örökbe fogad gyerekeket. Nem tudom, hogy ez a molesztálás miatt volt, vagy egyszerűen csak nem akart szülni. Nőgyógyászhoz sem lehetett soha elvonszolni, szerintem 21 éves koráig nem is látta orvos. Akkor aztán terhes lett! :) Nagyon örült neki, tervezett baba volt. Keresett egy női nőgyógyászt és a végén császárral szült. Nem kérte kifejezetten a császárt, egyéb egészségügyi problémák miatt lett az. De végül örült, hogy így alakult.

Én eljártam nőgyógyászhoz amikor muszáj volt, de úgy kellett megerőszakolnom magam. Első alkalomra egy nőt választottam, de olyan hangnemben és stílusban beszélt velem, hogy többé nem mentem hozzá. Pedig csak 18 évesen úgy gondoltam, hogy itt az ideje egy vizsgálatnak. Semmi extra problémám, nem volt.

Ezek után magánorvoshoz kezdtem járni. Na de a lényeg.

35 éves vagyok, lassan 10 éve ismerkedtem meg a férjemmel. Ő volt az, aki átsegített az egész traumán, vagy hogy mondjam. Amióta Ő van nekem, nem azt mondom, hogy repkedve rohanok a nődokihoz, de már nincs bennem az a hatalmas stressz. A szexuális életem is azóta normális.

Ha egyszer megismered a megfelelő apajelöltet, még mindig járhatsz női orvoshoz és szpichés problémákra hivatkozva kérhetsz császárt. Én teljesen megértelek. Még meggondolhatod magad és szülhetsz saját babát. A tesómnak is sikerült. :)

Még egy dolog eszembe jutott: nagyon sokan vannak úgy fiatalon, hogy azt mondják, hogy nem szülnek gyereket, mert őket ne bámulja senki alulról, meg ne matasson ott senki. :) Aztán 10 év múlva meg szülnek 2-3 gyereket. Szóval sokan éreznek így, azok is, akiket nem molesztáltak.

Szia!

Teljes mértékben megértelek. Én is hasonlót érzek fél éve. Akkor kellett megszülnöm a halott babámat 27 hetesen. Nagyon megszenvedtem vele, nem sikerült tágulnom, minden órában egyszer tágítottak kézzel, ami őrületes fájdalom volt. A végén császár lett altatásban, mert olyan pszichés állapotba kerültem. Nem bírtam vona ki, ha hallom, és érzem is valamennyire, amikor kiemelik belőlem a kis testét.

Császár utáni 6. héten a kontrollon a doki meg akarta nézni a méhszájamat. Sírógörcsöt kaptam már a gondolattól is. Engem sem fog vizsgálni mostanában orvos, az biztos!!!