Gátvédelmes tapasztalatok érdekelnének?

Köszönöm :)

Nekem már délután 2-3kor 20perces fájásaim voltak. 5kor már 10- apának nem mondtam, elmentünk még a westendbe a sparba, dmbe. Nagyon hosszú sor volt, kezdtem rosszul lenni. Mondta párom, hogy mondjam már, hogy mindjárt szülök :D mondtam neki, hogy hát lehet! nagyon elkezdett izgulni. Amúgy már kiírt után 3 nappal voltam.

Este fél hétkor értünk haza, 5-6-7 perces fájásaim voltak, még ettem egy újhagymás vajkrémes kenyeret, mert nagyon kívántam :))

Csendben vajúdtam itthon a szobámban, mett tettem az erőset, és nem akartam a kórházi vajúdóban feküdni egyedül.

9kor már 3-4perces fájásoknál mondtam, hogy nem bírom, hívjuk a mentőt. Kórházban már 3ujjnyira nyitva voltam, rögtön szülőszobára vittek. 10kor burokrepesztés, nagyon hányingerem volt, és éreztem hogy nyomni kell -már tolófájások jöttek, de nem fért ki a baba (elvileg túl merevek a medence izmaim, és nagy baba is volt).

1.50kor császároztak, megváltás volt, már sötétült a világ, mindent megpróbált a doki, nagyon nem voltam már magamnál.

3650g és 56centi lett a fiam.. Én 159 vagyok alapból :)

Mindig arra gondolok, hogy pár évtizeddel ezelőtt még simán belehaltam volna.

Rossz érzés volt eleinte, hogy császár lett, de csak mert tejem sem lett. De így már 1év után nem bánom.