Kinek mennyire fájt a szülés?

Sziasztok. Én még nem szültem, egyelőre nem is tervezem, de majd valamikor persze szeretnék. Kíváncsiságból olvastam végig, mivel már sokszor gondolkodtam rajta, hogy mennyire fáj. Anyukám mindig azt mondja, hogy a filmekben el van túlozva, meg hogy amint megszülsz nem emlékszel mennyire fájt, hiszen ott tarthatod a kis csöppséget a kezedben.

Nagyon tetszett az a jeemzés még a kommentek elején, hogy Nem érsz rá fájni, hiszen éppen szülaz. Tulajdonképpen van olyan, aki szülés közben azon elmélkedik, hogy mennyire fáj, mihez hasonlítható, meg ilyenek? Hát nem hiszem, mert akkor szülni kell:D

Mikor babát vártam én is végig olvastam az összes fórumot, mert ugyanez a kérdés foglalkoztatott és elhatároztam, hogy a tapasztalatomat amint tehetem megosztom.

Nálam magzatvíz folyással kezdődött, mikor beértem a kórházba nem voltak fájásaim, így a nőgyógyászaton kötöttem ki, ahol kb. mikor leültem az ágyra menstruációs görcsökre hasonlító fájásaim lettek. Korábban mondták ha fájásaim lesznek szóljak. Persze első babánál nem tudtam milyen erősségű fájdalomnál kell jeleznem, így elkaptam egy nővérkét, aki felvilágosított, hogy majd akkor szóljak, ha a hajam töve is fáj. De azért szól egy dokinak, hogy megnézzen. Miután megtörtént vissza is küldtek a szülészetre és kezdődött a szokásos protokoll. A fájások erőssége talán egy picit nőtt, de továbbra is a menstruációs görcsökre hasonlított, talán annál egy picit erősebb volt. A kitolásnál pedig volt olyan fájás, amikor nem nyomtam, mert a dokim kérte akkor nyomjak, ha jó erős fájásom van, mikor nem nyomtam kérdően rám nézett, jeleztem, hogy nem éreztem olyan erősnek. Megállapodtunk, hogy nyomjak és kész. Összességében végig "vártam", hogy mikor jön a belepusztulok fájdalom, de nem volt. (oxitocint is kaptam)

Nekem sokat segített, hogy olvastam néhány praktikát, lehet, hogy csak nekem jött be, de hátha másnak is hasznos:

1) Sokáig álltam a szülőszobán a zuhany alatt és folyattam magamra a meleg vizet (hasra és a derékra), mert görcsoldó hatású.

2) Próbáltam dúdolni, énekelni, mert állítólag éneklés közben nem lehet félni. :) Ha nincs félelem, nincs annyi görcsösség sem talán.

3) Végig arra gondoltam, hogy minden egyes fájással közelebb vagyok a célomhoz. Folyamatosan drukkoltam a kisfiamnak, mondogattam neki, hogy "jól csinálja, jöjjön csak stb.)

És végül szintén valahol itt olvastam, hogy a fájdalom nem állandó. Fáj, aztán nem fáj. Talán ezért is könnyebb elviselni.

Persze bennem is volt para, félelem, izgulás, meg is kérdeztem, hogy mikor jelezzem, ha fájdalom csillapítót kérek, erre közölték, mire hatna rég megvan a baba.És tényleg gyorsnak tűnt.

Magzatvíz elfolyástól számítva megjárva a nőgyógyászatot is 8 órán belül a kezemben volt a tündéri gyermekem, aki már 19 hónapos és egy kis angyal.

Ui.: Nekem úgy adódott, hogy nem a párom volt bent, hanem az édesanyja és az volt a segítség, hogy nem segített (erre kértem). Mikor kérdezte mit csináljon, annyit mondtam neki, hogy üljön a sarokban és szurkoljon :) A végén ott lelkesített a fejem mellett. Szuper élmény volt és hálás vagyok neki :)