Egyáltalán mi jó van a szülésben?

Figyi! Két hét után még teljesen természetes hogy idegen a helyzet. A gyereknevelés nem az a rózsaszín köd aminek a terhesség alatt elképzeli az ember. Főleg az eleje nem. Még össze kell szoknotok. Nekem ez az első babámnál kemény hat hónap volt. Akkor éreztem úgy először hogy imádom, és meghalnék érte. Addig kötelességből elláttam, de szívesen lettem volna máshol. De szép lassan kialakult. Most már ölni tudnék értük és meghalni. Mert azóta van második is :)

Az első 2-3 hétben meg konkrétan ha valaki azt mondja visszacsinálhatom, lehet visszadugom, hogy kösz még nem kell gyerek :))

Pont így éreztem mint Te szülés után kb 1 évig.

Nem értettem mi ebben a szép,és bár úgy indultunk neki,hogy több gyereket akarunk én egyáltalán nem akartam!Frusztrált az első időszak,én sem tudtam mit hogy kéne jól csinálni.Fáradt voltam és talán kicsit depis is...

aztán telt az idő, és mégis rászántuk magunkat,újra terhes lettem,2 év van a gyerekek között.

A 2. terhességemet végig paráztam,féltem megint a szüléstől,ami egyébként tök jól sikerült,fájt megint,piszok szar volt,de már nem volt ismeretlen,a picivel is rutinosabban bántam,így őszintén mondom,hogy szeretnénk még 3. babát is:))

Igazad van amúgy, nem csodálatos a szülés...illetve igen,az de csak elméleti síkon, hiszen egy új élet költözik a családba.De megélni...pfff...elég gáz:))

Ennek ellenére én azt mondom adj időt magadnak,magatoknak,sok örömöd lesz a piciben(persze nagyon sok bosszúság,fáradtság is)lehet változni fog a hozzáállásod.Mármint nem a szüléshez,hanem a tesóhoz:)

De ezen nem kell még agyalnod:)