Miért baj az, ha valaki császárral akar szülni, mert annyira retteg a szüléstől?

Ne felj, szerintem teljesen természetes, hogy félsz a szulestol! Én az elso par honapban jarok, nekem még nem aktualis, de en is gondolkoztam rajta. A parom nagyon édes ilyenkor, megölel, és mondja, hogy de ne fájjon :)) hat az nem ugy megy. ha komolyan és nagyon félsz, és ugy erzed, hogy nem birod elviselni még a gondolatot se, akkor menj el egy pszihologushoz, és ha o is ugy erzi, javasolni fogja (egyik kedves ismerosom is ezert szult csaszarral). bizonyos tekintetben konnyebb, persze, elsőre is, meg masodikra is, és igazából nem tudok érveket, meg ellenérveket felsorolni, mert annyira szubjektiv.

mindenki, mindenki fél a szulestol, szerintem ez termeszetes velejaro, aki azt mondta, hogy aki fel a szulestol az ne vallaljon gyereket, annak azt uzenem, hogy nem az a bator, aki nem fel, hanem aki legyozi a felelmet.

szoval nem tudom mennyire félsz, de ha nagyon, szerintem mindenkeppen beszeld meg valaki "kompetensebbel".

és bizz magadban :)

szia! persze, h félsz, hisz ismeretlen dolog előtt állsz. hidd el nekem, életed legnagyobb csodája történik éppen veled, akár így akár úgy szülsz!

én rettegtem az injekcióstűtől és annak gondolatától, h egy asztalon bénán felvágják a hasamat és úgy lifegek, mint egy élettelen kitömött csirke. rettegtem az operáció utáni fájdalmaktól, a sebbel felmerülő problémáktól, szóval mindentől, ami egy ilyen komoly hasi műtét velejárója. egyszer beszéltünk is az orvosommal és azt mondta, nagyon helyes :) nem is szültem császárral. a testem, a lelkelm minden porcikájával tiltakozott a császár ellen (csak úgy ,mint most te tiltakozol a természets szülés ellen).szóval ezzel azt akarom mondani, h pszichésen az ember úgyis hergeli magát, hol ezért hol azért. ha te már most hergeled magad a természetes szülés ellen (és most ezt nem lecseszerintésből vagy lenézésből írom, csak mint tényt), akkor úgyis császár lesz a vége, ha akarod, ha nem.

én két gyereket szültem, természetes úton és olyan csodán mentem keresztül, amit el sem tudtam, még a legmerészebb álmaimban sem képzelni.

nem árulok zsákbamacskát: pokolian fáj. egy ismerősöm szerint olyan, mintha görögdinnyét, szerintem, mintha sárgadinnyét és egy másik ismerősöm szerint (aki 30 órát vajúdott), mintha kólásüveget kakilnál. DE erre a fájdalomra már másnap nem emlékszel, míg a gyökérkezelés fájdalmaira évek múlva is!

szóval szerintem hagyd ez a parát a fenébe! élvezd a terhességed minden pillanatát, a növekvő pocakod. ez a titkokkal és misztikummal teli időszak soha az életben nem fog visszatérni, még egy második babával sem! miután megszülsz, hiányozni fog a pocakod is és lelkiismeretfurdallásod lesz, h nem a babával, hanem saját félelmeiddel foglalkoztál. szóval bízd magad az orvosodra, ha nem bízol benne, menj máshoz. hidd el, ők sokkal több szülést vezettek le, mint összesen az itt hozzászólók, az orvosod fogja tudni, h mi a dolga!

csodálatos babavárást kívánok neked - őszintén!!!!