Császár vagy sima szülés?

Szerencsére jó pénzért már kívánságműsor. :) Én biztos nem tenném ki a babámat a mai hüvelyi szülésnek. Egyáltalán nem természetes, sőt... Akkor már inkább "vegyék csak úgy ki".

Én kifizettem a biztonságát. Nincs oxigénhiány, nincs fogó, nincs vákuum, nincs deformálódott koponya, nem kellett csontját törni, ha nem fért volna ki, stb. Ennyit megért. Hát nem sírom tele a párnámat, hogy nem kellett vajúdnom, nem szakadt szét a hüvelyem, nem turkáltak bennem könyékig, nem kakiltam, pisiltem, hánytam oda a szülőágyra... Boldogan, mosolyogva vártam, hogy felsírjon, egyből szoptathattam, és fájdalmaim sem voltak másnap. De ha lettek volna akkor sem favorizálnám a hüvelyi szülést.

én a császártól rettegek ilyen iszonyatosan, hogy mi lenen velem ha tenyérnyi pontokban nem érezném többet a hasam, szétválnának a hasizmaim és sohatöbbé nem tudnék könnyedén felülni egy ágyból, hanem kínkeservvel kéne kézzel feltornázni magam.

hogy elveszíteném az állásomat, ugyanis nekem mindennap emelgetnem kell 50 kilókat és egy hatalmas heggel a hasamon ez lehetetlen.

Vagy sérvem lenne és kitüremkedne ott. Vagy szétválna a heg és meglátnám a beleimet, hát mentem elájulnék.

Vagy hogy olyan ronda, tenyér vastagságú hegem lenne, mint anyámnak és aggódva kérdeznék a strandon hogy ugye, valami súlyos bélműtétem volt... nem is mehetnék bikiniben strandra.

hogy futnék, hogy játszanék a gyerekemmel, ha meg se emelhetném, nem futhatnék (anyu utána sose tudott futni mert neki fájt a helye) pedig a lételemem a mozgás.

mi van, ha megvágnák közben a beleimet és örökre egy kakis zacskóval sétálnék az oldalamon?

szóval halálosan rettegek ettől a borzalomtól, százszor jobban, mint attól hogy kicsit tágabb leszek ott lent.