Császár vagy sima szülés?

Sima: ez a természetes, jobb a babának, kisebb az esélye komplikációnak, nem egy komoly hasi műtét, átéled a szülés misztériumát. A császárosokból csak kiveszik a gyereket, de nem szülnek.

Császár: egy komplett orvoscsapat áll melletted a műtőben, mindenre felkészülve, nem lesz oxigénhiányos a babád, nem szenvedi végig a pici a szülőcsatornát, nem szakadsz szanaszét, ez már rutinműtét, és ez is szülés, hisz világra hozod a gyermeked.

Nnnnnnna.

Két császárom volt, mind a kettő sürgősségi, tehát vajúdtam is a fiaimmal. (Szerencsére, nem sokat.)

Ezzel a kérdés mindig két olyan dolgot állít szembe, amiről minden nőnek nagyon szubjektív a véleménye. Akinek "könnyű", gyors szülése volt, gátvédelemmel, azt mondja, sima szülés. Viszont aki huszonórákat vajúdik, a hasába könyökölnek, szanaszét reped, aranyere lesz, plasztikázni kell, hólyagsérv alakul ki, az nem biztos, hogy utólag már ezt választaná.

A császár is ilyen, van, aki jobban tűri a fájdalmat, kevésbé viseli meg a szervezetét a műtét, más pedig görnyedve járkál, alig él utána.

A nagymamám példáján okultam, ő a sima szülés erőltetése miatt veszítette el a negyedik fiát (ámbár akkor még nem is volt ekkora protokollja a császárnak). Ő azt mondta, ha a gyerek élete a tét, inkább műtsenek, mint végigszenvedjük utána az életet. (Nála fogóval rángatták ki a babát, közben a doki megnyomta a pici koponyáját, bevizesedett az agya, egy életre szellemi fogyatékos lett, 20 évesen halt meg.)

Nekem sima szülésem volt, oxival, kézzel tágítással, iszonyúan fájt. :S Akkor örültem vna annak, ha azt mondják, h császár.

De.

Utána simán jöttem-mentem, nem fájt már semmi, császáros barátnőm meg hetekig szenvedett. :(

Most terhes vagyok megint. És be vagyok sz-rva a szüléstől. Nem akarom, h hosszú órákon keresztül szenvedjek.

De a császártól is félnék. Mert mi van, ha előtte nem fáj, de utána meg X hétig alig tudok mozogni?

Akkor inkább a sima szülés.

Asszem.

:(