A szülőszobában csak a szülésznőm volt, a férjem és anyukám, dokim 2 óránként vizsgált. Mivel nem tágultam és fájásom sem volt (elég ciki volt, hogy végig röhögtük a napot, de jó kedvünk volt, nagyon vártuk a babót), 8 óra fekvés után, ahol a legjobban a hátsóm fájt a fekvéstől császár lett, minden ok volt szívhang is, de nem mentünk semmire a dokim meg nem kezdett szerencsére tágítani. A műtőben 2 doki, anesztes, 2 szülésznő, mert a fogadottam intézte a köldökzsinór levételt, gyerekorvos, de ez alap, asszisztens is. Nekem a bátyám halt meg, mert nem császározták meg anyumat és elakadt, 28 napot élt.
Nekem teljesen jó élmény a császár, ha lesz tesó, csak akkor ha császár lesz. Inkább, minthogy baj legyen. Tesódnál mi volt a gond, ha megkérdezhetem?
Szegény hatos! Én sajnos láttam ilyen császáros szülést, ahol nem hatott az érzéstelenítő, azóta félek is tőle.
Természetes szülésnél amit néztem csak az orvos, a szülésznő, én és egy szülésznő-tanuló volt még bent (meg apuka). Oktatókórházban kell rá számítani, hogy bejönnek hallgatók, de mi előtte megkérdeztük, jelen lehetünk-e. Amikor én voltam gyakorlaton nagyon sok szülés volt, így nem is mentünk tömegesen, egyesével-kettesével figyeltük.
Császárra csak egyesével mentünk be (ott jelen van a műtősnő, legalább 2 orvos, általában egy ápoló is, néha az apát is beengedik).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!