Nagyon rosszul esik a párom hozzáállása az egész szülés témához. Mit tudnátok erre mondani?
Kezdem az elejéről. Kapcsolatunk elején szóba jött a szülés, és mondtam, hogy mindenképpen apásat szeretnék, mert hát mégse legyek már egyedül. Kijelentette, hogy neki a születés csodája nem annyira csoda, hanem undorító és nagyon aszexuális lenne engem "úgy" látni. (Jó, valljuk be, ebben azért van valami, nem a legerotikusabb látvány egy visító, izzadt, csutakos nő egy vadidegen szülés kezével a vaginájában. Szóval ebben van némi igaza azért, nem akarok elfogult lenni). Aztán ezen eléggé felidegesítettem magam, és elmondtam neki, hogy azért kicsit szálljon már magába, az a gyerek az övé is lesz, és ha már minsen rám hárul (kihordás, fájdalom, szülsé stb.), akkor a minimum, hogy a rohadt kezemet bírja már megfogni arra a pár órára, míg szeméremcsonttól farcsontig szétrepedek. Ebbe bele is nyugodott, végül igazat adott. Szóval ez a része okés.
Csakhogy megint előjött a szülés és gyerektéma. (Hozzá kell tennem, hogy nagyon nagyon akar gyereket, meg van értük veszve - kettőnk közül szerintem ő akarja jobban - ezért furcsa, hogy a "technikai" részét így veszi). Mindig mondogatja, nagyon gyakran, hogy mennire tetszik neki a testem, meg hát (bocsánat, ha indiszkrét vagyok, de hozzátartozik a dologhoz), hogy mennyire imádja, hoyg szinte tinisen szűk vagyok odalenn. És pont ma reggel beszélgettünk, és mondtam, hogy latolgatom a császármentszést, mert hogy annyira imádja a "lenti" szituációt, és szülés után tág lenne túlságosan, azt meg nem akarom.
Erre mondta, hogy az nem jó, mert veszélyes, meg csúnya lesz a heg (Na, nem mintha lenne ebbe szerintem bármi beleszólása. Itt előjött belőlem azért kicsit az "emancipált nő", nehogy már ne tudjon az én és az orvosom döntése lenni, hogy hoyg szülök meg. Én se mondom meg neki, hogy hogyan kakáljon. Vagy nem tudom, ez msot hülye példa volt?). Na mindegy, erre folytatta tovább, hogy szüljek csak hüvelyi úton, majd használunk mindenféle cuccot (te jó isten, hát nem vagyok én valami pornós, se perverz), meg (nagy röhögve hozzátette) hogy a szám ugyanolyan szűk marad, úgyhogy el tudom majd végezni a dolgom így vagy úgy (és ilyen ksi lefitymálóan megpasolta a fejem, mint kb egy kutyáét). Az, hogy esetleg ezt kettőnk házasáletéért teszem, meg hogy nekem vajon jó lesz-e ha nem fogom a tágság miatt semmit sem érezni belőle, vagy hoyg én mit viselnék el szívesebben (a heget a hasamon vagy a potenciálisan rossz szexet életem végéig), az őt abszolút nem érdekelte.
Egyébként egy fantasztikus ember, megdöbbent ez a hozzáállása, és nem tudom, hoyg csak sután kedveskedik vagy tényleg ekkora soviniszta (ami nem vallana rá). Mélységesen megbántott és kétségbe vagyok esve. Reggel óta ezen pityergek, mert za önérzetem, úgy érzem, eléggé csorbult.
Kérlek mondjátok el a véleményeteket. Köszönöm.
A szülés dologban mindkettőtökkel egyet értek, mindegyikőtöknek igaza van a magatok szempontjából.
De az, hogy valaki pánikbetegséggel gyereket vállal, azt mélyen elítélem. Kezelhető, ha az ember egy JÓ orvost választ, és nem fogadja el a gyógyszeres kezelést. Már ne is haragudj, de nem csak a szüléskor lehet gond. Mi lesz utána? Szoptatás alatt sem szedhetsz gyógyszert, aztán majd minden egyes gyerekvisításnál bepánikolsz, ki tudja mit teszel? Felelőtlenség így gyereket vállalni, és nem a szexuális dolgok teszik tönkre a kapcsolatotokat, hanem a te kitöréseid...
a császármetszés hege nem csúnya és nem fáj, és semmi az egész... DE
több hátránya van, mint előnye, nem természetes. nem véletlen, hogy az orvosok is csak a legvégsőbb esetben döntenek mellette. az, hogy a celebek, ismert emberek császáron esnek át, az nem azt jelenti, hogy ez olyan természetes dolog, sőt, ha utána nézel, meglátod, hogy a többezer ismert ember közül NÉHÁNNYAL TÖRTÉNIK EZ.
a császármetszés egy műtét. nem is értem, hogy áhítozhat valaki egy műtétre.
a gyereknek is, neked is a legjobb a hüvelyi szülés.
a párod ha nem akar bemenni a szülésre, akkor ne menjen, de meg fogja bánni. egyébként még meggondolhatja. az én párom is ódzkodott, de direkt "szereztem" pár apukát, akiket direkt előtte kérdeztem meg, hogy milyen volt. mikor párom hallotta minden apukától, hogy életük egyik legcsodásabb élménye volt, sőt, még anyukája és nővére is azt mondta neki, hülye, ha kihagyja ezt a csodálatos pillantatot, végül bejött, és most már ő is az egyik legnagyszerűbb élményeként tekint az egészre.
szerintem adj időt a párodnak, illetve kicsit kampányolj :)
amúgy én megmondtam a páromnak, hogy ha ő nem jön be, a nővérem fog.
ha a párod nem akar bemenni, anyukád, lánytesód, valamelyik más szeretted, akit el tudsz képzelni szülés közben magad mellett bemehet.
de én azért nem hagynám annyiban ezt a dolgot, de ne erőszakosan, hanem taktikusan, ügyesen kell manipulálni :)
ui: a császár műtét, az kizárja az apa jelenlétét... szóval vagy ez, vagy az, de én azt mondom, ne legyen császár (amúgy a vajúdást akkor se úszod meg) a szülés egy katarzis, ne hagyd ki!
ne haragudj, nem akarlak bántani, de lassan úgy érzem, azoknak volt igazuk, akik gyerekesnek tartottak. Bárki bármit mond/ír, fújod a magadét.
Mit is akarsz pontosan hallani? Igen, neked volt igazad, a párod ledegradált téged, ejnye, ejnye, ne hagyd annyiban, emanci-punci vagy, te döntsd el mit akarsz, hogy akarsz szülni! Na, így jó?!
Segíteni próbálnak neked, te pedig mindenkit elutasítasz, mert nehogy már.....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!