Nagyon rosszul esik a párom hozzáállása az egész szülés témához. Mit tudnátok erre mondani?
Kezdem az elejéről. Kapcsolatunk elején szóba jött a szülés, és mondtam, hogy mindenképpen apásat szeretnék, mert hát mégse legyek már egyedül. Kijelentette, hogy neki a születés csodája nem annyira csoda, hanem undorító és nagyon aszexuális lenne engem "úgy" látni. (Jó, valljuk be, ebben azért van valami, nem a legerotikusabb látvány egy visító, izzadt, csutakos nő egy vadidegen szülés kezével a vaginájában. Szóval ebben van némi igaza azért, nem akarok elfogult lenni). Aztán ezen eléggé felidegesítettem magam, és elmondtam neki, hogy azért kicsit szálljon már magába, az a gyerek az övé is lesz, és ha már minsen rám hárul (kihordás, fájdalom, szülsé stb.), akkor a minimum, hogy a rohadt kezemet bírja már megfogni arra a pár órára, míg szeméremcsonttól farcsontig szétrepedek. Ebbe bele is nyugodott, végül igazat adott. Szóval ez a része okés.
Csakhogy megint előjött a szülés és gyerektéma. (Hozzá kell tennem, hogy nagyon nagyon akar gyereket, meg van értük veszve - kettőnk közül szerintem ő akarja jobban - ezért furcsa, hogy a "technikai" részét így veszi). Mindig mondogatja, nagyon gyakran, hogy mennire tetszik neki a testem, meg hát (bocsánat, ha indiszkrét vagyok, de hozzátartozik a dologhoz), hogy mennyire imádja, hoyg szinte tinisen szűk vagyok odalenn. És pont ma reggel beszélgettünk, és mondtam, hogy latolgatom a császármentszést, mert hogy annyira imádja a "lenti" szituációt, és szülés után tág lenne túlságosan, azt meg nem akarom.
Erre mondta, hogy az nem jó, mert veszélyes, meg csúnya lesz a heg (Na, nem mintha lenne ebbe szerintem bármi beleszólása. Itt előjött belőlem azért kicsit az "emancipált nő", nehogy már ne tudjon az én és az orvosom döntése lenni, hogy hoyg szülök meg. Én se mondom meg neki, hogy hogyan kakáljon. Vagy nem tudom, ez msot hülye példa volt?). Na mindegy, erre folytatta tovább, hogy szüljek csak hüvelyi úton, majd használunk mindenféle cuccot (te jó isten, hát nem vagyok én valami pornós, se perverz), meg (nagy röhögve hozzátette) hogy a szám ugyanolyan szűk marad, úgyhogy el tudom majd végezni a dolgom így vagy úgy (és ilyen ksi lefitymálóan megpasolta a fejem, mint kb egy kutyáét). Az, hogy esetleg ezt kettőnk házasáletéért teszem, meg hogy nekem vajon jó lesz-e ha nem fogom a tágság miatt semmit sem érezni belőle, vagy hoyg én mit viselnék el szívesebben (a heget a hasamon vagy a potenciálisan rossz szexet életem végéig), az őt abszolút nem érdekelte.
Egyébként egy fantasztikus ember, megdöbbent ez a hozzáállása, és nem tudom, hoyg csak sután kedveskedik vagy tényleg ekkora soviniszta (ami nem vallana rá). Mélységesen megbántott és kétségbe vagyok esve. Reggel óta ezen pityergek, mert za önérzetem, úgy érzem, eléggé csorbult.
Kérlek mondjátok el a véleményeteket. Köszönöm.
Elsőre az ugrott be, hogy még nagyon gyerekesek vagytok mindketten.
Egyrészt az apás szülés az szerintem az apa döntése legyen. Az, hogy te hordod ki te szülőd meg az egy biológia tény, nem döntés kérdése. A természet meg nem véletlenül találta ki a természetes szülés mert az jobb a gyereknek meg az anyának is.
Én a véleményed természetesen elfogadom, és szívesen veszem. Nem fogunk veszekedni, ebben biztos vagyok. :)
Csak ettől függetlenül, hogy elfogadom, hogy gyerekesnek tartasz, még mindig megvannak bennem ugyanazok a kétségek. Ténylegesen elvárnám páromtól, hogy velem legyen a nehéz pillanatokban, még ha nem nézek ki szexin, akkor is.
És ettől mgé valóban rosszul esett, amit mondott, még ha gyerekesnek tartjátok is, akkor elismerem. Lehet, hogy gyerekes, attól mgé rosszul esik. Nagyon.
Nekem az ugrott be, hogy kínlódtok, mint hangya a farkával. Ha ő nem szeretne bent lenni, akkor ezt lehet, hogy neked el kellene fogadnod. Nem férfiembernek való az a látvány-szerintem. Persze vannak férfiak, akiket hat lovas szekérrel sem lehetne kitolni onnan, de ő ezek szerint nem ilyen. (én nem akartam, hogy a párom bent legyen, ő meg megkönnyebbült)
A szex része...hát az meg olyan, hogy nem törvényszerű, hogy tág leszel. Nem gondolom, hogy csak a jövőbeli szexuális életeteket kellene szem elé helyezni, amikor a szülés mikéntjéről beszélgettek. Persze, lehetne megint órákat vitázni miért jobb, egyik, miért jobb a másik.
üljetek le együtt a gép elé, és nézegessétek végig a császár előnyeit, és hátrányait.
Az is lehet, hogy te a hormonoktól vagy kissé túlfűtve, ő meg az ismeretlen helyzettől. Ha azt mondod, ő egy fantasztikus ember, akkor lehet ez az új, merőben más helyzet zakkantotta meg. Értelmes hangon beszéljetek ezekről a dolgokról. Ő javasolja, hogy ne császár legyen, te meg felcsattansz, hogy miért szól bele. Te azt akarod, hogy bent legyen a szülésen, neki fenntartásai vannak...
Érzed, ezt a libegést??? Nem lehet kategórikusan csak, á, vagy csak b valami. Értelmes, felnőtt, gyereket váró felnőttek vagytok. meg kell tudnotok beszélni, oldani a felmerülő problémát. Azzal meg nem is akarlak traktálni, hogy annyira az elején vagytok még a dolognak, hogy már most összeugrotok minden apróságon....
Hát persze, ebben is van valami, hogy nem férfiembernek való. Na de, mégiscsak jóban-rosszban, nem? Én is sok mindent elviselek neki, elviekben ezt degradálónak érzem.
Természetesen a császáron nem kéne bent lennie. Ezért is nem értem, hogy miért nem jött neki kapóra. Ő nem akar bent lenni, császárnál meg nem kell bent lenni.
Mivel pánikbeteg vagyok, ezért mentális állapot alapján biztos, hogy engednének császárra. Mivel a nyugtatóim kilőve a baba miatt, ha bepánikolok, engem fel nem imádkoznak a szülőasztalra. Sajnálom, ez egy betegség, nem tudok ellene tenni. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!