Kinek milyen volt a szulese?

Húú hát ez jó hosszú volt.

Én szept 5.-re voltam kiírva de ne túlhordtam és befektettek.13-án már nagyon nem bírtam és mondtam a dokomnak hogy csináljunk valamit mert már körülöttem még az is megszült akinek nem kelletett volna.Végül délután 16:00-kor megvizsgált és búrkot repesztett ami alatt kiderült hogy már zöld a víz.Elkezdődtek a fájások nagyon hamar kb 1óra mulva és sűrűsödött is rendesen 15-10-5 és végül 3 percesek lettek de a méhszályam nem akart puhulni így kaptam érlelőt.Piszkosul fájt de kicsit felgyyorsúlt az egész és felfeküdtem a szülőágyra olyan 19-20óra körül amikor is kaptam oxitocint hogy erősödjene és rendeződjenek a fájások...azt hittem ott halok meg.De így még jobban felgyorsúltak az események és a kislányom megszületett 22:30-kor 3150gr és 53cm-el.Csodás élmény volt.....nagyon fájdalmas és azt hittem meghalok de azt mondtam hogy megszülném mégegyszer ha kéne.

Szia. Július 10-re voltam kiírva, első baba. Tulajdonképpen semmi váratlan nem történt velem a szülés alatt, mert az egész terhesség alatt erre készültem, mindig mindent elolvastam, és lelkileg felkészültem. Nos, 8-án este furán éreztem magam, elég sokat mentem wc-re. Pont felkeltem az ágyból, hogy megint megyek (nagy dolog), akkor egy nagyot mozdult a baba, és elkezdett folyni a magzatvíz. Ez volt 11 órakor. Szoltam a férjemnek, kipattant az ágyból, és rögtön elkezdett készülődni. Én még nem akartam indulni, gondoltam 1-2 órát itthon elleszek, de szóba sem jöhetett. Indultunk a korházba, ja de egyből 10 perces fájásaim voltak.

Egyből szülőszobába kerültem. NST, vizsgálatok, 2 újnyira voltam kitágulva. Próbáltam labdán vajúdni, nem volt jó. Mondták engedjek a hasamra, derekamra jó meleg vizet, de attól meg olyan rosszul lettem, hogy hánytam. Ezeket leszámítva végig sétáltam, feküdni nagyon rosz volt, aligvártam mindig, hogy levegyenek az NST-ről.

Jöttek a tolófájások olyan 8 óra körül. De ezek nem fájtak, szinte nem is tudtam mikor kell nyomni, mert nem igazán érezem a fájásokat. Kaptam oxytocint fájáserősítőnek, de így sem volt az igazi. Mondták mindig, hogy mikor nyomjak. Tök rosz volt, hogy mindig kérdetem, hogy most? most? kell nyomni? Meg nem is igazán tudtam hogy hogyan is kell igazán. Folyamatossan visszacsúszott a baba, már keztek sugdolózni a szülésznőék, keztem parázni hogy valami baj van. Megtörtént a gátmetszés is, ami nekem eléggé fájt. De 9 óra 6 perckor megszületett a kislányom 56 centivel 3530grammal. Lényegében kinyomták belőlem, amiért csak hálás lehetek, hogy nem lett semmi baja a babának. Mint kidetült elég rövid volt a köldökzsinór. Összevartak, csak a gátmetszést kelett hála. Megkaptam a babát, cicizés, ismerkedés, szerelembeesés.

Az első gondolatom az volt amikor megszülerett és rám tették, az volt, hogy milyen meleg :)

Amúgy nagyon féltem, hogy nehogy császár legyen, de az 1-2 perceseknél megfordult a fejemben, hogy most nem bánnám.

Apás szülés volt, a párom picit megzuhant, ahogy ott szenvedtem, ő meg nem tudott semmit sem csinálni. De hát ez van. Más nem jut eszembe.

Éjjel 3-kor folyt el a magzatvíz és 14 óra múlva, délután negyed 6-kor született meg a fiam, 56 cm és 3890 g-al.

A magzatvíz elfolyása után bementünk a kórházba. Fájások 1/2 7 körül kezdődtek. Zárt voltam, fél 9-kor oxy-t adtak. Mivel így is nehezen ment a dolog, növelték az adagot. Iszonyatosan fájt. Kaptam edá-t. Ami először hatott, de utána már alig, majd csak fél oldalamra. 3-szor hánytam, egyszer könyörögtem a császárért is, sőt kellemetlen a dolog, de a végén már üvöltöttem a fájdalomtól. Gátmetszést épp hogy éreztem. A varrás nem volt vészes, amikor a méhemet kitörölték, az eléggé fájt.

Azt hittem kemény csaj vagyok, de ez a fájdalom meglepett, nem számítottam ekkorára.

:(

Szóval elég szörnyű élmény volt számomra a szülés, de a fiam feledtette ezt velem. :)

Nekem sokkal könnyebb, mint vártam.

Indított szülés volt. Reggel hat körül kaptam beöntést :(

7-kor vizsgáltak, hogy mivel lenne a legideálisabb indítani. 7:15-kor felhelyezték a prepidil gélt, azzal feküdtem két órát miközben ctg-n figyelték a fájásokat. Az első órában semmi, csak a hátam fájt mert hanyat kellett feküdnöm. A második óra jobb volt, mert oldalra fordulhattam. Fájásom annyira nem volt, hogy gondolkodtam, elaludjak-e. A ctg mutatott kis fájásokat én alig éreztem valamit. Kb mint egy nagyon enyhe menstruációs görcs.

Fél 10-kor felállhattam, akkor már voltak fájásaim. Nem voltak vészesek, de azokat azért már megéreztem.

Fél 11-kor a doki megnézte, hogy tágultam-e. Sikerült egy ujjnyiról kér ujjnyira tágulni, így burkot tudott repeszteni. Na azután már piszkosul fájt. És ráadásul újabb fél óra fekvés és ctg. Később amikor felkelhettem, könnyebb volt elviselni, mint fekve. Gyorsan letusoltam, mert azt mondták, hogy a zuhanytól könnyebb lehet elviselni a fájásokat. Hát nem volt könnyebb, háromszor görnyedtem össze egy gyors zuhany alatt. Amikor visszamentem a szülőszobára, már baromira fájt. Ráadásul azt mondták, hogy első szülésnél akár 8-10 óra is lehet a vajúdás. Mondom nagyon jó.

Szó szerint már ott guggoltam, álltam négykézláb. A szülésznő kérdezte hány percesek a fájások. Persze se én, se a férjem nem mértük. Mondta, hogy jó lenne mérni. El is kezdtük, de közben megkérdeztem, hogy mennyire normális, hogy olyan érzésem van, mintha nyomnom kéne.

Mondta, hogy feküdjek a szülőágyra, ellenőrzi a méhszájat. Azonnal ment az orvosért és szólt, hogy ne nyomjak, mert ott a baba feje, itt azonnal szülés lesz. Pillanatok alatt ott volt a doki, magukra kapták a steril cuccot, eszközök elő. Onnantól 17 perc alatt kint volt a lányom. Olyan erővel repült ki, hogy alig tudták elkapni. A kitolás nekem egyáltalán nem fájt, annyira koncentráltam a nyomásra. A gátmetszést sem éreztem. A varrás viszont eléggé fájt.