Aki már szült, komolyan, mennyire fáj a szülés ahhoz képest, amit gondoltatok róla?

Én is úgy álltam hozzá eleve a dolgokhoz, hogy TUDTAM, nekem könnyű, gyors szülésem lesz, könnyen fogok tágulni és így a gátmetszésre sem lesz szükség.

Így is lett, a fájdalmam egy 10-es skálán max. 7-es volt a legvégén is, hamar megszültem gátvédelemmel.

Valóban minden fejben dől el, aki lepontozott, az inkább éljen így és meglátja, hogy mennyivel jobb, szebb így élni!

Szép napot!

Szia! Szülés előtt én is olvasgattam rémes sztorikat a szülésről, mint sokan mások! Féltem is, de csak az járt a fejemben, hogy nincs 2 egyforma szülés... Vanakinek nehéz, van akinek könnyű. A lényeg szerintem, hogy nem kell beparázni! Ha eljön a szülés idő, akkor úgy is teszi a szervezeted a dolgát!

Nekem mindenki azt mondta, hogy ha beindulnak a szülési fájdalmak, akkor a falat fogom kaparni fájdalmamba... Ennek ellenére keddi napon reggel, mentem az orvosomhoz, megvizsgált, hazafelé 5 percenként rámjöttek, olyan menstruációs görcsök, pár másodpercig tartottak! Mikor haza értem hívtam egyből a doktornőt, hogy mit tegyek. Azt javasolta, hogy zuhanyozzak le és próbáljak meg pihenni, ha elmúlik akkor csak jósló, ha marad a görcsölés, akkor indulás a kórházba. Így is tettem, el is múlt, vagy legalább is ugy éreztem. Délután 6-7 közt visszajöttek a görcsök. De megint csak olyan laza fájdalom volt! 11 órakor keltettem a páromat, hogy inkább menyjünk, mert már 3 percdenként jöttek... Fél 1re beértünk, Felvettek kivizsgáltak, megkaptam a fájdalom felerősítő szurit. Kb hajnali kettőre már a vajúdó szobában feküdtem. 4re ugy relerősödetek a fájdalmak, hogy szóltam a nővérkének. Kivizsgáltak, burkot repesztettek, rá 5 percre meg volt a baba :D

Burokrepesztés után egyszerűen nem is tudtam foglalkozni a fájdalommal, mert annyira gyorsan jött minden magától!!! Aztán mikor a pici fiam ott feküdt mellettem, akkor meg már végképp semmi sem érdekel, főleg nem az hogy össze vissza vartak :P

Ne félj a gyerekvállalástól! Szebb dolog nem is lehet mikor először kapod a kezedbe a picit! :D

Fiatalon 21 évesen szültem! Most lesz 5 hónapos a babám!

Bocsánat, hogy egy regényt írtam, meg olyan dolgot amit nem is kérdeztél! De remélem, hogy picit segített , hogy ne félj a szüléstől!

Úgy voltam vele, hogy nem stresszelek, fáj, fáj, túl lehet és túl is kell élni. Az elején nem volt annyira borzalmas, úgy voltam vele, hogy ha ez ilyen, akkor 2 évente szülök egyet. Na, a végén viszont már annyira el voltam azzal foglalva, hogy túléljem a fájásokat, hogy meg sem hallottam, ha kérdeztek tőlem valamit. Elvesztettem az időérzékemet (ennek azért haszna is van). Odaadtam volna a karom, ha azt mondja valaki, hogy az megszabadít. Szóval a közelében sem voltam a valóságnak, mikor megpróbáltam elképzelni, hogy mi vár rám. Így utólag viszont azt gondolom, hogy bírtam volna még, ha fokozódik a fájdalom. Szülés után pedig meg sem fordult a fejemben, hogy ne legyen majd több.

Ha tényleg úgy érzed még, hogy azért nem akarsz gyereket vállalni, mert fáj, meg kellemetlen, akkor még nem elég erős a vágyad a baba után.