Szülés előtt ilyennek gondoltátok az anyaságot?

Én abban csalódtam,hogy azt hittem,csak belerakom a babát a babakocsiba,és megyünk,és ő ezt maximálisan élvezi.Hát elég sokat nyűglődik benne.de amúgy minden jó,és imádom.

4 hós kislány anyukája

Sehol senki nem készített fel rá:

-3 hónapos koráig reggeltől estig üvölt a hasfájástól, amire semmi nem jó és még éjjel is ébren vagyunk. Sosem gondoltam, hogy túléljük, volt kórház is.

-7 hónapos koráig (mai napig) úgy kell belekönyörögni a kaját, néha már mindketten sírunk a szenvedéstől

-fogzástól nyügös, fáradt, és kibírhatatlan lesz, emiatt nem alszik ami miatt még inkább sír és persze megint csak nem eszik

-fél óra minden nap legalább 6 alkalommal a pelusozás, öltöztetés, mert elfordul, elmászik, megfeszíti magát, és ordít (nyári baba, utálja a sok ruhát)

-annyira rugdal, hogy már fáj, kék-zöld vagyok, torkon rúg, kikaparja a szemem, és még ki is tépi a fél hajam hiába van összekötve

Néha totál kikészít, de aztán van képe fülig érő szájjal vigyorogni, amiért persze legalábbis arra a napra mindent megbocsátok.

Magát az anyaságot hasonlónak gondoltam. Szerencsére nagyon jó a fiam, átalussza az éjszakákat, jól szopizott, most jól eszik, gyorsan tanul, ügyesen totyog, többnyire szófogadó, nagyon okos kisfiú (már 17 hónapos).

Az egyetlen dolog, amire nem számítottam előre az az, hogy amint megszületik a kisfiam, folyamatosan másokkal fogják anyuka-apuka társak, rokonok, ismerősök hasonlítgatni. Kinek nagyobb a babája, kinek fordult át/mászott/indult el először, stb. Na, erre nem számítottam és nagyon zavar. Mintha valami versenyen lennénk. Így vannak, akiket mostanság elkerülünk, mert más témájuk sincs, és vannak szerencsére normálisabb, új anyuka-barátnők is.