Hogy terveztétek (akár kamaszkorotokban) az életeteket? (munkahely, férj/feleség, gyerekek) És végül úgy alakult, ahogy gondoltátok, ha nem, akkor hogyan?

Szintén zenész:-)

Pont a múlt héten mondtam a férjemnek, miközben főztem, az 1 éves fiunk meg apával játszott az emeleten, hogy kamaszkoromban ez benne sem volt a terveimben. A munkám oké, már kicsi gyerekkoromtól tanítani akartam, de férjet és saját gyereket sose akartam.

Kamasznak, lázadó, harcos feminista voltam, aztán mára örülök, ha végre egyedül főzhetek egy órácskát a konyhában, és boldogsággal tölt el, ahogy az emeletről leszűrődő hancúrozás hangjait hallgatom.

szia! a gyerekkori álmom egy az egyben valóra vált, nagyon szerencsés vagyok - bár nem én alakítottam így, mert felnőttként nem gondoltam már a kislányos ábrándomra.

az volt az álmom, hogy a férjem állatorvos (mert először én is az akartam lenni, de mivel sajnálnám az állatokat, kitaláltam, akkor a férjem lesz az) és két gyerekem lesz, fiú, lány. az idősebb a fiú, mert a kislánynak milyen jó egy bátty (nekem öcsén van :). úgy képzeltem, újságíró leszek, vagy tanítónéni.

most 30 éves vagyok, a férjem állatorvos (amikor megismerkedtünk, nem is tudtam, hogy az), két gyerekünk van (2 éves fiú, 11 hónapos kislány) és rádióriporter, újságíró a foglalkozásom (kerülő úton, véletlenül kerültem erre a pályára - művelődésszervezőnek tanultam először).

szóval az életem maga a beteljesült álom. a kb. 10 éves kori álmom. persze az elmúlt 20 évben 20-félén képzeltem el az életem (inkább karrierista verzióban), de azt hiszem, a legszebb valósult meg. nagyon hálás vagyok a Jó Istennek, Szerencsének... szóval annak, akinek ezt köszönhetem.

nekem nem voltak kiforrott terveim. Csak azt tudtam, hogy a férjem legyen idősebb nálam, legyen egyetemet végzett és magas férfi. Újságíró szerettem volna lenni, és nagycsaládos anyuka is. Vágytam a fehér ruhás esküvőre és arra, hogy egy nap emeletes magánházban fogunk lakni. Egyetemre akartam járni.

22 évesen férjhez mentem, a párom informatikus, 2 évvel idősebb és 183 cm. Újságíró vagyok, idén végzem az egyetemet. Emeletes házunk van, bár még nincs kész, jó kocsink van. Imádok öltözni, szeretek kisfiús anyuka lenni, már készítjük a kistesót:)

Kamaszkoromban karrierista nőnek képzeltem el magam. Ehhez képest - bár nagyon szeretem a munkámat - ha választani kéne, a lakás szépítgetését, a főzést, lakberendezést, csöcsibecsik készítését nem adnám a munkámért cserébe. Sokkal háziasabb lettem, mint képzeltem. De ha dolgozni kell, nem félek a munkától, kiskosztümben járok dolgozni, nem farmerben. Még egy saját kocsira vágyom csak.