Hogy terveztétek (akár kamaszkorotokban) az életeteket? (munkahely, férj/feleség, gyerekek) És végül úgy alakult, ahogy gondoltátok, ha nem, akkor hogyan?

3 éves orom óta tanítónő akartam lenni és az lettem. Ebben a szakmában mindent elértem amit lehet, sőt többre is volt lehetőségem. Aztán egyszercsak elég lett. Még 2 évig dolgoztam azután iskolában. Arról álmodoztam, hogy 8 gyerekem lesz, több ikerpár, meg arról is, hogy 28 éves koromig nem megyek férjhez. Nem akartam szokványos - lapos - életet élni. Izgalmasan telt az életem. Sokmindenre volt lehetőségem. 38 évesen mentem férjhez. Más országba, izgalmasnak tűnő férfihez, aki 190 magas, és 2 évvel idősebb csak - ahogy terveztem. Házban szerettem volna lakni, önállóan. Ehezz képest panelben lakom, anyóssal. A férjem szeret, de nem az akinek képzeltem. A hozzáfűződő reményeimből semmi sem teljesedett, bár kívülállónak érdekesnek tűnhet az életem. Egy kislányom van és csoda ha max. 1-2 lehet még. Egy másik munkaterületen is kipróbáltam magam és sikerült az átlag fizetéseknek a többszörösét megkeresni, elkölteni. Nem tudok oda visszamenni, teljes embert igényel, mostmár a lányom az első. A szexuáliséletem=0. A kassza --ban van. Otthon van egy félig kész házam, itt semmim sincs. Vannak akik szerettek, de nem akarom bevallani, hogy mennyire boldogtalan vagyok, és tőlük is távol maradok. A férjem hallani sem akar a válásról, de semmit sem tesz azért, hogy én is itthon érezzem magam. A lányunkat szereti, de a kedvéért sem változtat. Csabdában érzem magam.

De jó volt olvasni, hogy a többségnek jól sikerült.