Hogy terveztétek (akár kamaszkorotokban) az életeteket? (munkahely, férj/feleség, gyerekek) És végül úgy alakult, ahogy gondoltátok, ha nem, akkor hogyan?

Szia!

Az én életem a kiszámíthatatlan.

A húgom volt a családcentrikus, mindig volt párja, az utolsó fiú eljegyezte. Házias, mindig is szeretett főzni, takarítani. Tőle várta a család az első unokát is.

Én voltam a kezelhetetlen, vadabb. Általában szingli (saját döntés). Egyetemeket és munkahelyeket váltogattam, mert mindig valami újat akartam kipróbálni (ezzel az őrületbe kergetve az egész családom). Sokat jártam bulizni, sokat is ittam, dohányoztam - persze nem voltam alkoholista - csak élveztem az életet. A férfiakat mondjuk sose "faltam", az viszont nem jött be soha..én inkább az a magányos, megközelíthetetlen típus voltam.

Család, gyerekek? 30 előtt el sem tudtam volna képzelni, a gyerekek inkább idegesítettek..

Majd tavaly megismertem a párom, és minden elmélet megdőlt. Megváltoztam. Épp 17 hetes kismama vagyok, kint élek Franciaországban (pedig már van egy icike picike önálló lakásom Budán, imádtam egyedül és függetlenül élni) és nagyon várom a kicsit. Épp a héten éreztem először, hogy megmozdult...hát sosem gondoltam volna, hogy ettől ennyire boldog lehet az ember lánya....:)

Jah igen...neveken még csak gondolkodunk...teljesen el vagyunk olykor veszve...se nem túl magyar, se nem túl francia nevet nem akarunk a családjaink miatt (nem tudnák kiejteni:))...úgyhogy valami nemzetközit keresünk, ami nem túl gyakori. Nem egyszerű!

Félix és Lili volt a két kedvencem. Az elsőről a párom hallani sem akar, a második pedig túl gyakori.

Én mindig is nagy családot szerettem volna,sok gyerekkel,óriási esküvőt...

Ehhez képest,egyenlőre kis polgári esküvőnk volt (de még lesz nagy templomi is!),és 1 szem fiam van,akinek valószínűleg nem lesz tesója!

Már kisiskolás koromban tanítónéni akartam, lenni, annyi változott, hogy óvónő vagyok :) Mindig egy magas,barna hajú, kék szemű, családcentrikus férjet képzeltem magamnak, 25 évig vártam rá, de rám talalált végre :) Két gyereket szerettem volna mindig, egy fiút és egy kislányt, a kisfiú megvan, most dolgozunk a kislányon :)

A második kérdésedre válaszolva, mindig azt mondtam, ha fiam lesz Lórándnak fogom hívni, gyerek korom óta ez tetszett. Mit ad az Isten a férjem Lóránd lett,így már nem kapta a fiúnk is ugyan azt a nevet.

Én 22 évesen férjhez akarta menni, és 23 évesen gyereket szülni természetesen a saját házunkba (mindezt kamasz fejjel... :)) A lánynévben a kedvencem a Fédra volt a fiúban az Edvard.

Ehhez képest 27 évesen mentem féjhez, 29 évesen szültem, igaz még a régi szerelmemhez, akivel 16 éves korom óta együtt vagyunk. :) Egy kisfiúnk született és nem is lesz több gyerekünk, és nem Edvard lett a neve. :) Ja, azóta a saját ház is megvan. :)

De szerintem ez nagyon változó, hogy az ember mit gondol 16, 20,25 stb. éves korában, mert 1-1 év alatt változhat akár 180fokot is a vélemény. :)

Hú nekem tök másképpen alakult az életem.

Én úgy terveztem, hogy anarchista vezérként lerombolom ezt a rendszert és újat építek. Amúgy meg tojtam bele mindenbe, az utcán aludtam stb. és úgy terveztem, hogy mindig lesz olyan pasi aki nekem tetszik és akivel járni fogok. A férfiak szemében mindig is egy gyönyörü nö voltam, akármit vettem fel. És buta sem vagyok, tehát az anarchizmus gondolata nem csak egy hirtelen jött lázadás volt, rengeteg könyvet olvastam ezzel kapcsolatban. Ehhez az elvhez tartozott hogy sosem akarom elkötelezni magam, a gyerekeket egyenesen gyülöltem és borzasztóan idegesítettek jármüvön is.

Ehhez képest ez ment 21 éves koromig, mikoris egyik ilyen kalandos utazás során megismertem a késöbbi férjem. Vele sem terveztem hosszú távon. Viszont olyan természete van, hogy azt mondtam ezen túl senki más nem érdekel soha többet. Onnan jött a gyökeres változás. Anyámékkal kibékültem, leszoktam az alkoholról, visszamentem hogy befejezzem a sulit és legyen valami normális foglalkozásom, terveim. Közgazdász lettem (pedig filozófusnak kellett volna mennem :D), most van egy 5 hónapos kislányunk, normálisan végzek házimunkát amit ezelött sosem, és tervben van egy családi ház a hegyen de ez anyáméktól is függ.

Mennyit változtat egyetlen személy az ember életén!