Gondoltátok ezelőtt hogy ilyen nehéz a gyereknevelés és hogy ennyire lehet szeretni a kicsidet?

Nem,egyiket se.De minden pénzt megér.

Sajnálom,akik nem élhetik át az anyaságot.Persze,akinek nincs,nem tudja minek kellene hiányoznia.

Amíg az ember kívülálló addig rózsaszín minden.

Csak amikor ott van akkor esik le, hogy hoppáááá.

Olyan mint egy utazás idegen országba, szép képek, álom minden a leírásban, és amikor odaértek akkor bizony vannak ott érdekes dolgok... Árnyoldalai a gyerekvállalásnak szerintem ilyenek. A nagy meglepetéscsomag:)

És hogy mennyire lehet szeretni a gyereked? Na ezt meg sehogy sem tudod elképzelni, még akkor sem ha látsz anyukákat babát dajkálni, akkor sem tudod te hogyan éled meg.

A 22:24-es hozzászólónak írnám, hogy nemcsak az eleje nehéz a gyerekvállalásnak, hanem minden egyes napja. Ahogy nő a gyermek annál több figyelmet követel. Ahogy növöget egyre kevesebb alvással is beéri, és minden percedet ki fogja tölteni, gyakorlatilag azt érzed, hogy nincs 2 nyudodt perced.

A kérdés kiírójának pedig a válaszom, hogy én sem gondoltam volna hogy ilyen nehéz lesz. Néha idegölő, de a gyermek megtanít nyugodtnak maradni. Hiszen az első gondolatod amikor felidegesít, hogy mindjárt felrobbansz, de aztán a köv. pillanatban már rá is jössz, hogy nincs miért haragudnod mert a kicsi még nem tudja mit csinál, csak próbálkozik, ismerkedik a világgal. Neked pedig az a dolgod, hogy türelemmel, mindenre megtanitsd.

Az én gyermekem már másfél éves, és bevallom sokszor van , hogy kihoz a sodromból, de akkor mindig eszembe jut, hogy milyen sokat vártunk rá, milyen sokat próbálkoztunk mire megszületett Ő nekünk. Azokról a hírekről pedig amelyek mostanság vannak a híradókban ne is beszéljünk. Ilyenkor mindig ( meg persze máskor is ) megölelem, megpuszilgatom...........