Gondoltatok arra szülés közben, "istenem, most tuti meghalok"?
Hát én igen. A legnagyobb gyermekemet sikerült fájdalomcsillapítás nélkül szülni, és a kitolásnál borzasztóan fájt, totál nem úgy nyomtam mint a doki és a szülésznő mondta, mert máshogy jött az inger és csak az érdekelt, hogy túléljem. A tágulás előtte nem viselt meg.
Viszont az érdekes, hogy konkrétan a fájdalomra nem emlékszem, csak arra, hogy nagyon erős volt.
Én a sima szülésemnél nem gondoltam ilyet,pedig hajnali 4-kor éreztem az első fájásokat,és éjfélkor bújt ki.
Viszont a középső gyerekemnél éreztem a császárom után.De nem a fájdalomtól,azt ki lehet bírni,hanem mert olyan rosszul voltam utána.Ne aggódj,és ha lehet úszd meg a császárt.Minden jót.
Köszi a válaszokat, várok még!
Már túl vagyok ám rajta, császárral szültem. Látjátok mennyire már mindenki? Engem meg a császár nem zavart, semmi bajom nem volt utána el sem hitték a szobatársak, hogy császároztak mert emelgettem a táskámat meg vígan sétálgattam a babával a folyosón. :/ Na, nem azt mondom, hogy szaladgálni lett volna kedvem de tényleg nem volt gáz.
Viszont a vajúdáskor én azt érzetem, hog nem bírom tovább és belehalok. 16,5 óráig tartott és mégis császár lett.
Kilakoltatták a kisfickómat!!
:D:D:D:D
Ezt így még nem hallottam császármetszésre!
Nagyon ott van!
:D:D:D
Igen,volt ilyen gondoltam a kitolási szakaszban,ami sajna mégsem sikerült,mert végül csaszival lett meg a babám.
Nem helyezkedett be a buksija téraránytalanság miatt.
Pedig én szépen kitágultam.Az volt a legborzasztóbb,hogy a cél elött állitották le az egészet és vittek csaszira.
Jól megszenvedtem érte....gondolom ti is....
21,40 vagyok.A második császárom nekem sem kottyant meg,majdnem úgy ugrottam le az ágyról utána mikor felkelhettem,és később sem volt bajom,de az elsőnél valamit nagyon elcseszhettek.Egy évig orvostól orvosig jártam,és nem tudták mi a fene bajom van.Azt hittem sokszor elpatkolok.
De én azért még a mai napig elszomorodok,hogy nem lehettek meg simán.Én szültem úgy is,és teljesen más.A császárnál kimarad a szülés szép élménye,a legszebb rész amikor előbújik a baba.Csak a szenvedés része jut,már ha nem prog császár.De hát muszáj volt,az életünket mentették mindkét esetben.A harmadik már majdnem előbújt,de elfordult a drágám és azonnal vinni kellett műteni.Ráadásul altattak mindkettővel,a másodiknál először gerincbe kaptam,de nem használt.Annyira féltem az altatástól,hogy mondtam vágjon csak,majd jajgatok ha fáj.Hát leírni nem lehet milyen frankó volt úgy,hogy nem hatott a szer.Azonnal elaltattak egy pillanat alatt.
Én mind a két sima szülésem után ezt gondoltam.
Mivel mind a kettőnél nagy gyerek volt (4,4 ill 4 kilós) és szétszakítottak belül elkezdtem vérezni, egy órát varrtak és már látszott a doki fején, hogy valami nem kerek. (Amikor ott sürög-forog az asok ember, kicsit ilyesztó, mikor azt hiszik már jó, de aztán még mindig vérzik valahol valami)
És a második szülésem előtt, nem a szüléstől féltem, hanem, attól,hogy ne legyen az mint az elsőnél..persze az lett. Pedig 9 év volt a két szülés között.
Ezért is(meg azért is mert 38 vagyok), nem vállakoznék még egy szülésre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!