Milyen a szülési fájdalom?

Nem értek egyet az elsővel.

Nincs két egyforma szülés, és szülési fájdalom. Mindenki másképp éli meg.

Van aki napokig vajúdik, nagy fájdalmak közepette. Van akit váratlanul ér a szülés, és ideje sincs a fájdalmával foglalkozni olyan gyorsan lemegy. Van aki enyhe menstruációs görcsökhöz hasonlítja, vagy aki szerint iszonyú a fájdalom.

Felesleges megkérdezni, parázni előtte, mert csak magadat idegesíted vele.

Ha terhesség alatt nem puhulsz el, ha figyelsz arra hogy ne hízz 50-60 kilókat, és tartalékolod az izmaidat, akkor akár elviselhető lesz majd.

Nekem például alig 10 perces szülésem volt. Időm sem volt hogy a fájdalommal foglalkozzak. Mire feleszméltem már meg is született a fiam, több mint 4 kilóval. Nem mondanám hogy majd meghaltam olyan fájdalmaim voltak (pedig nagyon alacsony a fájdalomküszöböm.)

Hm, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fáj baromi nagyon, de valahogy olyan az egész, mintha egy teljesen más dimenzióban lennél, egész máshogy érzékelsz mindent. És nekem az volt a legfurább az egészben, hogy ahogy a fájdalom megszűnt, már jóformán nem is emlékeztem rá. Most is csak arra emlékszem, hogy hát tényleg nagyon tudott fájni, de hogy konkrétan hogyan, az már nincs meg.

Viszont arra is gondolj, hogy azért mégis kibírható kell, hogy legyen, különben mindenkinek maximum egy gyereke lenne, mert ha olyan szörnyű, melyik hülye vállalná ezt még egyszer? :D

Én pl. már nagyon szeretnék még egy babát, és most sokkal kevésbé félnék a szüléstől, mint amikor a fiam született, pont azért, mert már tudom, hogy mire számíthatok. Akkor is inkább csak az ismeretlentől féltem.

1től 10es skálán úgy 100000es.

nem lehet rá felkészülni. Azt hiszi az ember, hogy ott pusztul meg.

Mit számít, milyen az enyém, vagy másé, amikor a magadét - ahogyan mi is a sajátunkat - csakis önmagad tudod átélni? Ha akarsz szülni, majd megtudod magad is, ha meg nem, akkor nem mindegy?

Van, aki pokoli kínokkal szül, van, aki cirka elszórja a gyerekét, mint a nagynéném. Ez pedig nagyon sok mindentől függ.

Hát ez mindenkinél más.

Van aki simán bírja, van aki nagyon szenved, van, aki észre sem veszi. Ki tudja, nálad milyen lesz... Ezt sajnos- nem sajnos- nem lehet előre tudni.

Én kaptam oxitocint, amitől erősebb lett, iszonyatosan fájt, nem számítottam ilyen mértékű fájdalomra. Olyan volt, mint a menstruációs görcs, csak 100-szor fájdalmasabb.

Én mindig is akartam gyerekeket, viszont rettegtem a szüléstől mindig. Folyton azt mondtam, én leszek az első nő, aki magába a fájdalomba bele fog halni.

Most 20 hetes terhesen az 1. babámmal nem félek.

Nem azért mert el tudom képzelni milyen lesz, vagy mert felkészülök rá. nem.

Azért mert az orvosom mondott egy nagyon jó dolgot:

Attól a perctől, hogy ő oda be került, ő onnan ki is fog jönni, csinálhatok akármit, retteghetek, idegeskedhetek, nem fog bent maradni. És igaza van, ha félig bele is halok, akkor is megszülöm.

Szóval már nem félek :D