Akik 20as eveik elejen szultek meg elso babajukat, milyen volt a szules lefolyasa? Es meddig tartott a vajudas, kitolas?

2x piszkált meg a doki, h. beinduljon a szülés. semmi nem történt, már a 41. hétben voltam, mondta a doki, ,h. másnap reggel 7-re menjek be, indít burokrepesztéssel, de a lánykám kitolt velünk, aznap éjjel elindult magától. 10:45-től írtam a fájásokat, mert gyanúsan erősek voltak. éjfélkor hívta apa a mentőt, kb. 1-re értünk be, hajnal 4-kor sírt a kiscsaj. a vajúdás így visszagondolva nem volt olyan rémes mint amire számítottam, no de azért volt egy pont, amikor császárért könyörögtem, csak, h. legyen vége. a kitolás kb. 10-20 perc lehetett. 3300 gr és 53 centi lett. én 24 vagyok, most 5 hós. a doki agyon dícsért milyen ügyes voltam. de azért apa nélkül nem ment volna így.

az biztos, h. a köv. szüléshez fogadok anesztest, mert az eda t rosszul adták be, nem használt és azt hittem meghalok varrás közben. ezt leszámítva nem félek a köv. szüléstől.

Szió!

Én 40+4 hetes voltam , este 21 óra fele folyt el a magzatvízem , és 21:30 kor a kórházba voltunk már , reggel 6:50 perckor született meg a kislányom szóval a vajúdás 9 óra volt . Fájdalom csillapitót nem kaptam az elején mert nehezen tágultam azt mondta a nővérke , viszont utána amikor megint csak kértem azért nem kaptam mert már kitágultam és már mondta a nővér most már jön a baba. De így utólag már nem bánnom mert most a kis fiamat várom és tudom milyen fájdalomcsillapító nélkül végig csinálni.

Most 40+4 hetes vagyok megint :), 2 ujjnyira vagyok kitágulva és kevesebb már a magzatvízem is . Ma méhszájvizsgálaton kiderül hogy lesz-e burokrepesztés vagy magától megindul -e.

24 voltam én is. 3 nap túlhordással fektettek be a kórházba. Aznap enyhe hasmenésem volt, éreztem, hogy valami készülődik. Mondtam is a férjemnek, hogy időben feküdjön le aludni. :)

Éjfél előtt megébredtem, gondoltam akkor kimegyek pisilni. Amint mozdultam, éreztem, hogy jött egy kis magzatvíz. Kerestem egy nővért, NST, semmi fájás. Jött a szülésznőm, beöntés, zuhany, ilyesmi. Fájás sehol. Doki jött hajnali 4 körül, rám néz, "magának nincsenek fájásai, nagyon mosolyog". Megvizsgált, burkot repesztett, mert csak valahol felül repedt meg. Fájás sehol. Kaptam oxitocint, lettek fájások is. Nem is akármilyenek. De még így sem igazán tágultam. Doki 2x tágított kézzel, akkor azt hittem, szétszakadok. Aztán kaptam méhszáj lazító injekciót (bele a méhszájba konkrétan), de még mindig nem akartam rendesen tágulni.

Állítólag a doki egyszer mondta is, hogy készüljek fel lelkiekben, mert jó esély van a császárra. Erre nem is emlékszem, a férjem mesélte utólag. Akkor már nagyon fájt, és folyamatosan.

Aztán 11 körül kitágultam, de nem tűnt el a méhszáj pereme, igy mondták, hogy ha érzem a tolófájásokat, ne nyomjak, sóhajtsam el, mert szét fogok szakadni. Oké... kb. az ötödik után mondtam a szülésznőnek, hogy ez így nem jó, nyomnom kell. Elment a dokiért, én ágyra fel, doki benéz, "jééé, itt a haja", akkor nyomjunk. A 3. tolófájásra kint volt (fájásonként 3 nyomás), persze szétszakadtam elég rendesen. Varrni kellett kívül-belül, a méhszájamat, a hüvelyfalamat, még jó, hogy a doki kívül vágott. A varrás nem fájt, pedig csak helyi érzéstelenítőt kaptam.

A lányom 3150 gramm és 50 centi volt.

A szülés után 5 héttel voltunk együtt először, és jó volt. Meg utána is egyre jobb. De mire 100%ban úgy éreztem, hogy olyan, mint azelőtt, az egy év volt. Addig előfordult, hogy érzékenyebb volt, néha fájt a gátmetszés helye.

Szia!

Én 20 évesen szültem. Fél nyolckor volt az első fájásom, háromnegyed tizenkettőre megvolt a babám. Én nem éltem meg egyáltalán vészesen, valahogy másféle tudatállapotba kerültem. Túlhordtam, 41+3 napon indult be, mondhatnám, hogy magától, de valószínűleg köze volt az előző esti orgazmusomhoz (bocsánat, ha túl vulgáris voltam). A kitolás kb. 20 perc volt. A bébi pedig 4480 grammal, és 52 cm-vel született, kisfiú lett. Hát arra már nem emlékszem, mikor múlt el a gátfájdalom és ilyesmi, de mi nem vártuk ki a 6 hetet, már 4 héttel a szülés után romantikáztunk:)

24 évesen szültem először. A kislányom 39+3 naposan 17 óra vajúdás, kb 1,5 óra kitolás után oxitocinos rásegítéssel (kaptam EDA-t, 4 adag oxit, burkot repesztettek és mivel fájásyengeségem volt szerintük - szerintem így még egy szüléssel a hátam mögött, nem, cska időt nem hagytak), végül úgy tolták ki a hasamból.

A szülésem 20 perces fájásokkal indult, viszonylag hamar jutottunk el a 3 percesekig, viszont nehezen tágultam, kézzel segítettek rá. Utólag úgy gondolom, feleslegesen ijesztgettek elhúzódó szüléssel (műszakváltás, ügyeletes fogadott doki, pont befejezték 4-re, az ügyelet lejártára, érdekes...)

57 cm, 3670 g lett a súlya

A faiamat 27 évesen szültem két hónapja, 24 óra vajúdás után, természetes úton, sem fájdalomcsillapítást, sem oxit nem kaptam, magamtól tágultam a saját ütememben, 6 ujjnyinál, a tolófájások megindulásakor repesztettek burkot, h ne abban szülessen, 15 perc alatt kinn volt sikeres gátvédelemmel - a fiam 50 cm, 3000g volt.

Szerintem az, h milyen gyorsan születik egy baba, az anyuka szervezetén múlik, vannak gyorsan és lassan szülő nők, legalábbis a környezeztemben ezt látom, nincs túl nagy különbség egy-egy szülés között, max 2-3 óra.

Először varrtak, 4 öltéssel, napokig csak úszógumin ültem, nagyon nehezen sikerült ellátnom magam és a babám. Kb 3- hét után múlt el a fájdalom és a félelmem annyira, hogy tükörrel emg merjem magam ott alul nézni... Arra, hogy szexeljek, hónapokig nem tudtam gondolni, kb 8 hónappal a szülés után sikerült először és további hónapokig fájt az együttlét.

Másodszor egy fél centis repedéssel megúsztam a gátvédelmet, törökülésben szoptattam már a szülőszobai pihenőidő után, semmi bajom nem volt e tekintetben. A vérzésem ekkor is kb 3 hét után állt el és akkor már együtt is voltunk fájdalommentesen a férjemmel.