Miért hiszik az olyan sokan hogy a császárral való szülés egy leányálom?

Ne kezdjük újra!:) Mindenki másképp éli meg, de sokan semmit sem tudnak az egészről pro és kontra, mégis ítélkeznek mások fölött. Hallanak ezt meg azt és eldöntik, hogy az úgy van és kész. Talán csak olyannal beszélt, akinek könnyű volt. Nem mindegy, mi az oka, hogyan alakul a felépülés, tervezett, vagy sürgősségi, stb. Szerintem csak ezért hiszik. (Ez nem egy verseny, hogy kinek fájt jobban és az a szuperanya aki bezzeg így is kitolta...)

Nekem 2 volt, az elsővel nagyon megszenvedtem, hosszan vajúdtam, de nem tágultam, a második meg sürgősségi volt, mert levált a lepény. Egyik sem volt leányálom, se a vajúdás, se az aggódás, se a felépülés. De vannak szerencsésebbek.

Nekem az osszes baratnom maganklinikan szult csaszarral,es sokkal gyorsabban felepultek,mint en a termeszetes szules utan.Az egyik baratnom 3-bol 1-szer szult allami korhazban,azt nagyon megszenvedte.A masodik nekem is csaszarral,magan korhazban lesz.

Igazabol nem maradt semmi "nyoma" a szulesnek,de annyi remtortenetet hallok borzalmas repedesekrol,meg hogy nagyon tag maradhat a huvely tobbedik szules utan,hogy inkabb nem kockaztatok.

Egy gyerekem van, 24 órát töltöttem a szülőszobán (3 perces fájásokkal), meg előtte 6 órát vajúdtam a kórházi szobámban.Nagyon hosszú volt nekem.

Miközben a szülőszobán vártuk, hogy megtörténjen a csoda, a császáros kismamák "jöttek-mentek".Bejött szülni 3/4 8-ra semmi fájással,vigyorral az arcán, 1 óra múlva már "ki is kapták" a babáját és tolták kifelé.Amikor ezt láttam én is azt akartam, hogy most már belőlem is szedjék ki azt a gyereket, mert elég volt.

Amúgy a következőt is természetes módon szeretném szülni, de csak a baba miatt, mert tudom, hogy neki az a jobb, neki jobb, ha megvan a születés élménye.Ha magam miatt választhatnék akkor egyértelműen császárt szeretnék,csak bemenni és kijönni, úgy, hogy minden rendben volt.De mondom a baba miatt a következőt is természetes módon szeretném.

Én nem hiszem. Első babám spontán született, a második császárral. Mindkét tábort képviselem, nem a levegőbe beszélek. Már maga a császár MŰTÉT sem leányálom, nekem adtak nyugtatót, annyira féltem, és sokat beszéltem a félelem miatt (nekem ezt hozta elő), és zavartam az orvosokat, akik a műtőben voltak... :(

Utána 3-5 napig egyedül egyáltalán nem ment a felkelés, állandóan sírtam... lelkileg is horror volt, pedig soha nem vártam meg a 4-6 órát, hogy újabb fájdalomcsillapítókat vegyek be...!!!

A spontán első szülésem után 2 óra kötelező fekvés, aztán zuhanyzás, és a karomon a Picimmel sétálva szoptattam egész éjjel, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Annyira fel voltam dobva, hogy egy szemet nem aludtam, 3/4 5-kor sikerült elaludni, mikor is 5 órakor érkezett a csecsemős, hogy hozott tiszta ruhát (az este 8-kor született!!!) babámnak! :D Biztos, gondolta, hogy a másik már koszos! :)

Szóval nem kérdés, hogy mi a jobb. Már, ha van választás. Nekem nem volt, mert levált a lepény, mint az egyik hozzászólónak is... .(((

Nagyon sokan nem tudnak elvonatkoztatni attól, hogy a hüvelyük egy intim testrész. Én sem. Egyáltalán nem akartam, hogy nekem ott vágjanak, varrjanak, hát még, hogy ott kelljen kinyomnom egy gyereket. Nem is beszélve a sokszor napokig tartó vajúdásról. Én több orvossal is beszéltem, le is írtam már sok helyen a véleményem, miszerint a babának is jobb a császár. Nem kell ezzel egyetérteni, és meggyőzni sem lehet az ellenkezőjéről.

Komolyan nem értem. Ha nem irigységből, akkor mégis miért szólják le azokat, akik császárt kérnek??? Nem mindegy az nekik, hogy a másik hogy szül? Nem lehetne végre békén hagyni egymást?