Nagyon nehéz epidurális érzéstelenités nélkül megszülni a gyermekünket?
mostanában mindeki azt tanácsolja hogy kérjünk epidurált.
de nem hátrány, hogy akkor nem érezzük a lábunkat, nem tudunk lábraállni, és csak utasitásra tudunk nyomni?
és kb mennyi idö után jönn vissza az érzés a lábunkba megint?
és szerintetek kik vannak töbségben, akik kérik a fájdalomcsillapitást, vagy akik nem kérik?










Szia!
Én az első kisfiamnál nem kértem érzéstelenítést.Pedig 4540 grammal és 54 cm-el szültem meg, "simán",tehát nem császárral, 8 órát vajúdtam. Iszonyatosan fájt, de a dokim megdicsért, mert egy hangom nem volt,meg sem mukkantam :) Egy asszony meg a másik szobában szét sikoltotta magát a 2 kg-os bébitől. De most sem fogok kérni, hiszen az egyik legcsodálatosabb érzés a gyermekünk megszületése, és én is szeretném átérezni a fájdalmat, hiszen ahogy nekünk a szülés, úgy neki is a születés, fájdalmas dolog. Persze mindenki úgy csinálja, ahogy gondolja.
21 hetes kismama





Nekem eszem ágában sem volt érzéstelenítés kérni a gyermekeim születésénél, annál csodálatosabb dolog nincs a világon mint amikor érzed, hogy fáj és tudod, hogy az jó jel. Kettőt szültem az elsőt könnyebben 3800 g és 56 cm a második 3000g és 50 cm. Az én esetemben az sem volt igaz, hogy a másodikat könnyebb. Én a te helyedben nem kérnék, hidd el nincs ennél csodásabb dolog a világon.
Sok sikert!!!





Én nem kértem, nem is ajánlották fel semmilyen fájdalomcsillapítót, és egyáltalán nem bántam meg. Sőt, azt mondtam és mondom most is, hogy ha ennyi egy szülés, bármikor újracsinálom.
Persze nem vagyunk egyformák, de nekem egyáltalán nem hiányzott...
Én mindig azt javaslom, hogy próbáld meg nélküle, és ha nagyon nem megy, még kérhetsz valamit...










Nekem még van egy hónapom a szülésig, ezért tapasztalatom még nincsen, de én sem szeretnék kérni, ha nem muszály. Aztán lehet, hogy közben tényleg nem fogom bírni és kérek, de amíg nem tudom, milyen, addig nem.
Sokan a fogorvost hozzák fel példának, hogy ott sem csinálnak már semmit érzéstelenítés nélkül.
Én ott is utálom a szurit, attól sokkal jobban félek, mint magától a töméstől, és azt utálom benne a legjobban, hogy utána nem érzem a fél arcom. A szülésnél sem lenne máshogy: azt utálnám, hogy deréktől lefelé nem érzek semmit. Én ettől írtózom. De mondom: lehet, hogy közben én is meggondolom magam, de nem így megyek neki. Mint ahogy nem készülök a császárra sem, de ha kelleni fog, akkor nincs mit tenni.















Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!