Valaki felvilágosítana a szülési fájásokról?
-1: Hány percessel indul általában? Mindenképpen 10-15, vagy annál is több percessel kezdődik, vagy totál a semmiből elindulhat rögtön pl 3-4 percessel is?
-2: Ha már rendszeres fájás van, akkor azok hány másodpercesek? Lehet 5-6 is akár, vagy hosszabbnak kell lennie?
-3: A fájás sűrűsége összefügg az erősségével? Tehát ha 10-12 perces, az csak enyhe, és a 3-4 perces már jó erős, vagy a 3-4 perces fájás is lehet gyenge?
Nagyon köszönöm a segítséget.
Második szülésem indult fájásokkal. Először 15 percesek. Az még teljesen kibírható volt. Néha begörcsölt a hasam és annyi. Utána 10 percesek jöttek kb fél órával utána. Mikor a kórházba értem, akkor már 5 percesen voltak a fájások. Kibírható volt az is. Néha összegörnyedtem akkor nem tudtam megszólalni, de utána párommal beszélgettem. A vége felé már eléggé fájt de jó volt hogy járkálhattam. Két óra alatt meglett a baba.
Lehet azért viseltem jobban a fájásokat, mert az első szülésem indított volt és ott kaptam oxyt és még csak járkálni sem járkálhattam. Ott nagyon hamar jöttek a fájások és nagyon hamar 5 percesek lettek. A végén meg már azt éreztem, hogy csak fáj és el sem akar múlni.
Mindenki máshogy éli meg. Sok sikert és boldog babavárást :)
Ez mindenkinél változó, nekem az elsővel 30 percesekkel indult, egész nap, utána lett 20, 12, 7,ezek éjjel, aztán 5,majd 2 percesek délig, amikor megszületett. A másodiknál 15 percesekkel kezdtem, de fél órán belül 5 percesek lettek, az egész szülés 2 és fél óra volt összesen. A harmadikkal totál rendszertelen, de erős fájások voltak reggeltől, aztán hirtelen 5 percesek lettek, egy órával később meg már meg is született.
A fájások hossza pedig 40 mp-1 perc között van általában.
Nekem kb 5-7 percesekkel indult.
Akkor kb olyan 10-20 másodpercig tartott egy fájás. Ez burokrepesztés után volt, a fájások a semmiből jöttek. Előtte már 3 ujjnyira kitágultam.
A kitolási szakban pedig percenként jöttek, és kb 40 másodpercig tartottak.
Minél sűrűbben jönnek, annál tovább tartanak, és annál erősebbek. Jó esetben. Ha nem, akkor gond van, ha nem elég erősek, az fájásgyengeséget mutat. Ilyenkor szoktak oxyt adni, könyökölni, meg császározni.
1. Nekem 40 percesekkel indult.
2. Rendszeresen éreztem a fájásokat, de nem tudom hány másodpercig tartottak.
3. Szerintem nem függ össze, az elején nekem az 5 perces fájások is elviselhetőek voltak, aztán durvulni kezdett.
De szerintem ez nagyon egyén függő. Nekem ez volt az első szülésemnél, aztán ki tudja milyen lesz a második.
Nekem az elsőt indították, 10 perces fájások voltak, aztán 8,5,2. A fájások egyre erősebbek lettek, az utolsó 2-2,5 órában 2 percesek, azok már szinte egymásba értek, alig bírtam már létezni. Mire nyomni kellett, totál kimerültem (szerencsére csak 5,5 óra volt a vajúdás).
A másodiknál megrepedt a burok, kicsit korábban, mint kellett volna (35 hét), elfolyt a víz. Kb 1 óra volt, mire beindultak a fájások. Rögtön 5 percesek. A kórházban azt mondták, ez nem elég erős fájás, majd reggel adnak oxyt. Volt egy pár rendszeres fájás, aztán gyengült, nem tágultam nagyon (méhszájplasztika után szültem). A dokik lefeküdtek, én elaludtam. Hirtelen ébredtem egy óriási fájásra, berohant a szülésznő, megvizsgált, teljesen kitágultam alvás közben, szólt hogy ne nyomjak, és elrohant dokiért. A doki épp beért, gyors kesztyűt rántott, vágott, mert koraszülésnél kötelező, és két nyomásból meglett a fiam. Ők is ledöbbentek, hogy szinte fájásom sem volt, mégis kitágultam és megszültem. Szóval ahány szülés, annyi fájás, tágulás, erősség, stb.
37+3 h km
Az én tapasztalataim a fájásokról:
Nekem kapásból 5 percesekkel indítottam a totál semmiből. Akkor már 8 órája elfolyt a magzatvizem, csak feküdtem a vajúdóban, de semmi. Egyszer csak nagyon erős görcs szerű fájdalom a hasam alján. Szóltam a szülésznőnek, mondja, hogy ez már az, mérjem milyen sűrűn van. Nem tartott sokáig, mert gyorsan átváltott 2 percesekre (kb. fél óra), de ekkor már a szülőágyon voltam, majd ebből gyorsan rendszeres fájások lettek. Az elején még nem is fájt annyira, de minél sűrűbben jöttek annál jobban fájtak, persze az is közrejátszott, hogy egyre jobban fáradtam. Majd jöttek a tolófájások. Na azokhoz képest semmi a folyamatos fájás. Főleg, hogy vissza kellett tartanom kb. 8-9 tolást is, mert nem voltam kellően kitágulva, pedig addigra már nyomatták az oxitocint is rendesen. Mire szólt a szülésznő, hogy lehet nyomni, meg már nem volt erőm, annyira fáradt voltam. Mikor már lehetett tolni, már nem is fájt, vagyis fájt, csak már nem arra koncentráltam, hanem arra, hogy nyomjak. Kb. 1,5 óra kitolás után lett meg a kisfiam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!