Milyen érzés a szülés? Nemsokára itt az idő, valaki segítsen légyszi.

Fizikailag fájdalmas, sőt tartósan és nagyon fájdalmas, amiben rengeteget segít, hogy az ember lányának motivációja van. Nem is akármilyen! :)

Lelkileg viszont felemelő, katartikus, szinte - csak nem köveznek meg érte - világmegváltó!

Soha, semmi nem hagyott még bennem akkora nyomot, mint a gyerekeim születése. És semmire nem voltam ennyire büszke.

Hogy félsz az ismeretlentől, teljesen természetes. Bár akkor is akad némi félelem, ha valaki a többediket szüli már - akkor pedig éppen az ismerttől.

A tested és a baba tudni fogják a dolgukat, ne félj! De nagyon fontos, hogy legyenek melletted olyanok, akikben korlátlanul megbízol.

Csoda lesz, meglátod.

Az első amit leírnék, hogy vannak fájdalomcsillapítók is ám.És ha neked ilyen para ez az egész, akkor igen is követeld ki.Epidurális gerincérzéstelenítés, gáz, vagy én pl a fiam születésénél a fenekembe kaptam valami koktélt, és annyira jó volt.Nem mulasztotta el a fájdalmat, de olyan jó volt! :-) Na mindegy.

A vajúdási fájdalom az borzasztó..én nem akarlak átverni azért írom.De én már 2 gyereket szültem, úgy hogy az első élmény nem rettentett el annyira.Arról ne is álmodj, hogy olyan mint a mensi fájdalom..jó lenne ha annyival megúszná az ember.

Amit javasolni tudok, hogy ne görcsölj be fájások alatt..ne várd a következőt mikor jön.2 fájás között gondolj másra, vagy beszélgess pároddal bármiről, csak ne épp a szülésről.(mi a melójáról, rokonokról, mit főzzek ha hazaértem..stb..ilyenkről beszéltünk) tudom viccesen hangzik, de a lényeg, hogy az agyad mással legyen lefoglalva arra a pár percre.De amikor jön a fájdalom, akkor engedd el magad, vegyél mély levegőket és érezd..koncentrálj rá..Ez fontos, mert ha minden fájásnál üvöltesz és vergőtsz meg begörcsölsz, akkor csak meghosszabítod a szenvedésedet.

A placentát azt konkrétan kicsúsztatták belőlem, mindkétszer..pedig én is féltem tőle..de konkrétan semmit nem éreztem.Ellenben a varrás..na az nem egy jó dolog..nekem csak 4-5 öltés volt, de inkább megszülnék még egy gyereket.Nem is értem miért nem lehetett helyi érzéstelenítést használni??!!na mindegy.

És hidd el a bizonytalanság még mindig jobb, mint az hogy tudod mi vár rád..Én 1. szülésem előtt boldog tudatlanságban éltem..De az tényleg igaz, hogy ki lehet bírni..mikor túl vagy a vajúdási fájdalmakon, akkor jönnek a tolófájások, amikor azokat érzed, akkor már tudhatod hogy mindjárt vége, ez is plusz erőt ad, arról nem is beszélve, hogy az már nem is igazán fáj, inkább kellemetlen..nagyon kellemetlen.Mint ha nagyon kéne wc-re menned.

Én azért mindettől függetlenül könnyű szülést, és sok egészséget kívánok nektek.

Ja azt elfelejtettem, hogy az én fájdalomküszöböm is a béka segge alatt van egyébként, de szülés közben a nőknek természetfeletti erejük lesz!!! :-)

Rengeteg szüléstörténetet találsz már leírva, teljes részletességgel. Csak néhány dologgal egészíteném ki.

Csak addig fogsz félni, amíg meg nem indul a szülés. Amint elfolyik a magzatvíz, vagy jönnek az első fájások, olyan izgatott leszel, hogy a félelem elmúlik. Arra fogsz leginkább gondolni, hogy végre, nemsokára megláthatod a gyermeked. Azt kell tudatosítanod magadban, hogy minél jobban fáj, annál közelebb vagy a kisbabáddal való találkozáshoz. A fájdalom és az izgatottság valamilyen szinten lesokkol. Nem fogsz törődni a körülményekkel: beöntés, borotválás, vizsgálgatás, ki lát, meg ki nem. Ezek a dolgok eltörpülnek ott. Ne küzdj a fájdalom ellen, hagyd, hadd fájjon. Minél jobban átadod a tested a fájdalomnak, annál hamarabb vége lesz. Amikor ki kell nyomnod a babát pontosan úgy nyomj, mint székleléskor. Ezt sokan nem tudják. Ja, és ne lepődj meg, ha a baba megszületésekor nem érzed magad a rózsaszín felhők között lebegve. Ez sokaknak kimarad, ami nem baj, egyszerűen az ember elfárad, és annak örül, hogy vége a fájdalomnak.

Hogy a kérdéseidre is válaszoljak:

Volt már olyan hascsikarásod, hogy kapaszkodnod kellett valamibe, és a fogaidat összeszorítottad? Hasonló lesz. Csak nem a gyomrodban érzed, hanem szinte mindenhol máshol. És nem, nem "fáj, de ki lehet bírni". Ott és akkor úgy érzed, hogy nem lehet kibírni, jóval a határaidon túl van már a fájdalom, és úgy érzed beledöglesz. De nem. Megcsinálod, ahogy mindenki megcsinálja.

A császártól ne félj, ha úgy alakul. Nem fáj, csak utána. De az nem szervi fájdalom, csak fájdalmasan húzódik a heg.

Szia!

Én is pont így paráztam mint te, a kisfiam születése előtt. És nekem is baromi alacsony a fájdalomküszöböm, de mégis bármiféle érzéstelenítés nélkül túléltem.

Nehéz pontosan elmondani, hogy pontosan milyen a vajúdás, és tényleg törlődik az emléke, nem nagyon tudom már felidézni, de megpróbálom. Az elején még csak simán úgy érzi az ember, hogy nagyon görcsöl a hasa. Ez nem gáz, amikor még hosszú szünetek vannak két fájás között. Aztán egyre kevesebb a szünet, és egyre erősebbek a görcsök. Nem olyan mint a menstruációs görcs, egész más, sokkal durvább. Igazából nekem nem is a fájdalommal volt a bajom, hanem azzal, hogy nagyon-nagyon fárasztó volt és ugye fogalma nincs az embernek hogy meddig tart még. És nekem pluszba hányingerem is volt. A tolófájást tényleg a kakilási ingerhez lehet hasonlítani, baromi erős inger, az egész tested nyom, nem is tudod uralni vagy visszatartani. De nekem a vajúdás rosszabb volt mint ez. A méhlepény megszülésére tisztán emlékszem: jött egy görcs, de már közel sem olyan erős mint addig. Olyan, mint az a bizonyos hasmenéses görcs. És utána egyszerűen olyan érzés, mint amikor az ember összefossa magát. Ez a része már abszolut nem vészes, szerintem. Nekem a varrás sem volt az. Kaptam helyi érzéstelenítést, és annyit éreztem, hogy böködnek egy tűvel. Kellemetlen volt, de bírható, közben beszélgettünk is. Pedig elég sokáig varrt a doki, sok öltés volt, és kívül-belül is.

A gátmetszés volt nagyon rossz, én sajna éreztem, de egy pillanat volt az egész, és utána már nagyon hamar megvolt a kisfiam.

És még egy dolog: ne hidd, hogy mindenki ordít meg visít szülés közben. Én féltem tőle, hogy majd biztos ordítozok a fájdalomtól és milyen ciki lesz, de nem ordítoztam egyáltalán. Nem is tesz jót, ha arra megy el az erő...Én jártam amúgy szülésfelkészítőre, neked is ajánlom, ha van nálatok ilyen. Ott megtanították, hogyan kell(ene) lélegezni a fájások közben. Próbáltam ezt alkalmazni kiabálás helyett :-) , több-kevesebb sikerrel.

Gyors és problémamentes szülést kívánok neked!