Nagyon veszélyes az otthon szülés? Én gondolkoztam rajta hogy az jobb lenne.

És miért is baj,ha ha kivizsgálják a babát? Mert esetleg észreveszik,ha gond van vele?

Nemrég a tanácsadáson az egyik anyuka mesélte az otthonszülős élményét a többinek! Nem tudom, hogy itthon, Mo-n történt-e vagy máshol, mert a beszélgetés végére értem oda. Nem akartam beleszólni, de annyira bizonygatta,hogy mennyivel jobb és biztonságosabb stb,mint a kórházi szülés. Mondtam neki,hogy hát az én gyerekemen 4-szer volt a zsinór, ha otthon szülöm nagy eséllyel a szülés végét nem éli meg, de min. súlyos oxigénhiányos lett volna.

De a barátnőm babájának pl. szülés utáni első vizsgálaton vették észre,hogy gond van a szívével,bár nem látszott egyértelműen rajta. Egyből gépre tették, kb. 2 percen belül. 15 perc múlva már meg volt a uh, egy óra múlva már műtötték is. Így minden rendben vele, már 5 éves nagylány. Ha ezt otthon történik, biztos nem tudnak ilyen gyorsan cselekedni. Már eleve az is idő, hogy beszállítsák, uh-ot csináljanak, mert ugye otthon nincs az az orvos, aki fel tudna műszerek nélkül állítani egy diagnózist!

Én nem szülnék otthon. Amúgy én kétszer szültem kórházban hüvelyi úton, és egyszer sem szurkáltak, nem könyököltek a hasamban, és leszámítva a néhány vizsgálatot, kettesben voltunk a férjemmel a vajúdás alatt. Otthon is történhet olyan, ami miatt elveszti az otthon szülés a varázsát, intimítását.

Biztos, ami biztos, legyen egy műtő a közelben, és min. Egy gyerekorvos!

Senki nem szúrkálja agyon a babát és téged sem.

A kivizsgálással meg mi a bajod???

5 perc az egész, aztán visszakapod a gyereked.

Ennél komolyabb indokokat mondj az otthonszüléshez.

Te jó ég! Ez az indok? Mert elviszik kivizsgálásra??? Hallod magad ilyenkor? Ez már komolyan eszméletlen.

Itt vagyok én is példának. Császáros lettem nem tudtam megszülni természetesen mert úgy toltak a műtőbe h a lányomnak nincs fél órája. Mikor megszületett derült ki h a nyakára és a mellkasára van tekeredve a köldökzsinór. Szépen beindult a szülés fájásaim is voltak tágultam igaz 2 ujjnyira voltam még csak nyitva de nem volt idő várni.

Ha most teszem azt itthon vagyok. Biztos h meghalt volna a lányom. Elsősorban megfullad mielőtt idáig jutok h kinyomhassam de ha mégsem a zsinór nagyobbat húz a nyakán és akkor fullad meg. Problémamentes terhességem volt. És mégis ez lett a vége. AKkor szerinted megéri? Mert ennek semmi köze a genetikához vagy ahhoz h mit csináltál terhesség alatt.

Nem értem az ilyen embereket is mint te. Elviszik kivizsgálni. Az rossz dolog? És nem szurkálnak agyon feleslegesen!!!! A gyereket főleg nem. Nem gondolod az a perverzük a kórházba h végre újabb baba és mama na gyerünk a tűkkel nyomjuk tele vele őket!!!!

Felelőtlen az aki otthon akar szülni!! Akkor menj magánkórházba, magánszobába és ennyi. Ott is lehettek magatok!!!

Ne haragudj, de neked mi a meghitt az otthonszülésben? Egy szemeteszsákon, a saját lepedőidet, törölközőidet összedzsuvázva nézed a tv-t? Vagy a gyerekszoba ajtajában szenvedni? Aztán frissen szülten állsz majd neki takarítani?

Még a legideálisabb terhesség után is lehet komplikált szülés. A barátnőm "röpke" tíz órás szülés után, gátvédelemmel szülte meg a kisfiát. A babát öt perc után visszakapták, ő kapott két öltést repedés miatt, két órát töltöttek hármasban az apával pihengetve. Amikor felállt, elkezdett ömleni belőle a vér, azonnal fektették, gyógyszer és vért kellett kapnia. Ha ez otthon történik, elvérzik.

Az én szülésem is "álomszülésnek" indult, elfolyt a magzatvíz, gyors tágulás, csak éppen a baba nem volt sehol, mert felkötözte magát a köldökzsinórral. A vállán és mellkasán volt áttekeredve. Esélye sem volt megszületni, császár lett. 3 perc alatt toltak műtőbe.

A legtöbb kórház ma már nagyon is rugalmas, egyágyas szülőszobák, lehet labdán vajúdni, járkálni, lehet veled segítő, nem zavarnak a vajúdásban, viszont, ha baj van, azonnal ott vannak és tudnak cselekedni.

Szabad orvos és kórház választás van, beszélj a dokiddal, hogy te lehetőleg mindenféle beavatkozás nélkül szeretnél szülni.

Gondolkodj el azon, hogy mit szeretnél? Egy egészséges kisbabát, vagy a saját kényelmedet előtérbe helyezni... A szülés nem csak rólad szól!

Kedves Kérdező,

szeretném megosztani veled az én történetemet- ezzel egy kicsit arra buzdítani, hogy gondold esetleg végig még egyszer ezt az otthonszülés témát.

Egészséges, problémamentes terhességem volt.

A 42. hétben jártam, szülésnek semmi nyoma.

A 42. hét vége felé már be kellett mennem a kórházba, hogy ha nem törétnik semmi 1 nap múlva, akkor indítják.

Hajnalban rémálmokra, fuldoklásra, extrém magas (200 fölötti) vérnyomásra ébredtem fel, szó szerint nem láttam semmit és iszonyatos fejfájásom volt.

Azonnal császármetszés lett a vége.

Szerencsére én és a kisfiam is egészségesen, károsodás nélkül megúsztuk, pedig mindkettőnk életét veszélyezetető terhességi toxikózis volt, amitől rosszabb esetben én agyvérzést, akár bénulást is kaphattam volna, illetve a picinek is oxigénhiányos vagy mérgezéses következményekkel járt volna. Bármelyikünk esetében ez ellátás nélkül halállal is végződhetett volna- sajnos ez nem túlzás.

Hangsúlyozni szeretném, hogy egészséges, normális terhességből MINDEN ELŐJEL nélkül alakult ez így (természetesen egészséges életvitelem volt a terhesség alatt is, természetesen nem dohányoztam, ittam, drogoztam stb. sosem).

Ha én otthon vagyok, ha csak otthonról kezdek el elindulni a kórházba, akkor legalább egyikünknek mimimum súlyos egészségkárosodása lesz.

Ezen az ég világon senki nem tudott volna segíteni, ha nincs a közelben egy műtő. Mindkettőnknek azonnal szüksége volt az orvosi segítségre.

Ez a helyzet bármelyik kismamánál előfordulhat.

9 hónapig óvjuk a kis életet magunkban, előtte is ki-ki többet- kevesebbet próbálkozik, hogy kisbabája legyen- biztosan megérné a kicsi és a saját egészségedet is kockára tenni a SAJÁT kényelmedért?

Szerintem nem.

Azt még hozzátenném, hogy a valóban életveszélyes állapot és császármetszés ellenére is a kicsit AZONNAL a mellkasomra tették ahogy megszületett és senki nem rohant el vele- pedig ez egy műtő volt. Amennyire emlékezni tudok, még az első vizsgálatok, lemosdatás stb. is mellettem zajlott és az állapotom miatt az újszülöttet rögtön az apukájának tolták ki és adták oda. Ő simogatta meg, vette fel először.

Ha a kétségeid a kórházi szüléssel kapcsolatban főleg amiatt vannak, hogy nem fogsz tudni kontaktust teremteni a kicsivel a szülést követően, akkor ezt mondd el a választott orvosodnak és hidd el, hogy a megbízható kórházi körülmények között is van erre lehetőséged.

Szó sincs róla, hogy csak fekve szabad vajúdni és egyedül- a legtöbb kórházban már teljesen normális, hogy az álatlad választott személy is veled lehet egy a steril kórházitól barátságosabb szülőszobán, ahol bordásfal, labda stb. is már megszokott.

A magánkórházak pedig méginkább kényelemcentrikusak- bár szerintem a szülés nem pont a kényelemről szól és a baba születése után még évtizedeid vannak a szereteted kifejezésére. Nem a születés módján fog múlni a szeretetteljes anya-gyermek kapcsolatotok.

Szerencsés (és biztonságos) szülést kívánok