Van itt olyan terhes nő akinek rajtam kívül nem hiányzik a "szülésélmény"?

Hát van akinek komoly fájdalmai vannak 3 hétig akár a császártól és több a kockázata a te egészségedre nézve mivel komoly hasi műtét. A baba szempontjából kevesebb a kockázat bár azt mondják a baba idegrendszeri fejlődéhez elvileg kell a szülés "élménye". Van akicsászár után pár hétig nem tudja a gyereket gondozni mert belázasodik vagy nem jól reagál az érzéstelenitésre és feküdni kell két hétig és infúzióra járni. Vagy nem tud, ülni állni. Persze ezek ritkák de előfordulnak. Ahogy a nehéz szülés sem olyan gyakori. Elég sok nőnek meg van pár óra alatt és gátvédelem mellett nincsenek is fájdalmaik már akár másnap sem. A császárseb gyakran felszakad, vagy begyullad. Természetesen ez lehet gátsebnél is a természetes szülésnél ami a legnagyobb veszély a babára nézve az az oxigén hiányos állapot, de szerencsére azért ez sem annyira gyakori, de sajnos előfordul.... Én ismerek több nőt aki programozott császárt kért mert félt a szüléstől. Mindenkinek a maga döntése ez. Ettől nem elsz sem rossza anya sem semmi. Ez csak rá és a férjére vonatkozik. Egyébként hány éves vagy kérdező?

Én 18 hetes vagyok. Én is féltem, és én is császárt akartam, halálra rémítettek mások. Nem tudom, hogy fogok szülni, de eldöntöttem, hogy nem hallgatok rémtörténeteket. Ezt tanácsolom neked is. A történetek nagy része nem is igaz :)

Már több millió császárral született baba felnőtt, és soha nem hallottam róla, hogy bármilyen hátrányuk származott volna belőle. Ilyen cikket meg én is írok, bármikor!

Én sem vagyok oda, hogy jajjjj de kell az a szülés élmény... De! A hüvelyi szülés természetes dolog, annyi ember ( és nem ember) végig csinálta már miért pont nekem ne menne? Nem hasonlítanám semmi más fájdalomhoz, mert szerintem a tudat alatti is máshogy fogja fel, hisz nincs hiába, célja van.. Én mondjuk attól rettegek pont, hogy nehogy császár legyen a vége, a legeslegutolsó eshetőség amire gondolni szeretnék. Dehát nem vagyunk egyformák.. 37 hkm

Én már a 3. babát várom. Harmadszorra is azt gondolom, hogy köszönöm, kihagynám a "szülésélményt". Az első kettőt is nagyon szeretem, és ők is engem természetesen. De még az a fránya idő sem szépíti meg az emlékeket. Nem vagyok mazochista, utálom a fájdalmat. Főleg fél illetve egész napokon keresztül. Talán engem azzal "kárpótolt" a természet, hogy eddig mindkét alkalommal nagyon hamar és nyom nélkül sikerült regenerálódni. Az eszemmel tudom ezúttal is, hogy ez a természet rendje, de kényelmesebbnek tűnik mégis az, hogy mire felébredek, kinn a baba. Ugyanakkor az is bennem van, hogy néhány öltés (vagy még az sem) utána sokkal kényelmesebb. Én még nem találkoztam olyan császáros anyukával, aki már aznap úgy mászkált volna, mint ha semmi sem történt volna vele. Inkább azt láttam mindegyiknél, hogy hetek múlva is nehéz, sőt van akinek évekkel később is kényelmetlensége van. Nyilván ez szélsőséges eset, de az is az, hogy egy "sima" szülés után kitágulni meg vizeletcsepegés és egyebek. Szóval akármilyen furcsa a gondolatmenetem, szeretném 3. is inkább hagyományos úton a bébit, de rohadtul nem kívánom a szenvedést, és nem tudom elképzelni, hogy nem horrorsztoriként gondoljak akár az eddigiekre is.