Nagyon szeretném, hogy bent legyen a Párom a szülésnél. Ő nem annyira. Ti jártatok így? Mi lett a vége?

szia ,igen jártunk igy. Ne eoltesd neki ,mond neki azt ,hogy csak a vajudás alatt legyen veled .Abba nincs semmi rossz.Nincs annyi vér meg ilyenek... Mégse várhatod el tole ,hogy végignézzen olyan dolgot amit nemakar.

Egyébként multkor pont errol volt szo valamelyik musorba,és az volt a lényeg ,hogy amelyik apuka csak a vajudásra ment be, azok kozul sokan maradtak a szulésre is.Megjott a kedvuk.

Nekem úgy volt, hogy bejön a párom, be is jött, de aztán rájöttem, hogy irtóra idegesít a fel-alá mászkálása, úgyhogy kizavartam.

Csak akkor menjen be a pasi a szülőszobába, ha megnyugtató a jelenléte.

Kérdező! Ha mondjuk egy proktologusi vizsgálatot neznel végig, meg mondjuk egy beontest, akkor eselyes, hogy egy darabig bizony kiábrándulnal a ferjedbol.....

Miért nem lehet elfogadni, hogy. Nem akarja végéig nézni a szülést???

Az én párom be akar jönni, semmi pénzért ki nem hagyná. (Amúgy egy hozzászólónak válaszolnék, hogy pont hogy voltak proktológiai gondjai, hónapokig tartott, mire rendbejött, részéről is láttam mindent, ami egy emberrel ilyen kényes helyen történhet, és ez sem akadályozott meg minket abban, hogy szeressük egymást. Felnőtt, őszinte kapcsolatba ez belefér, sőt, természetes.)

Szerintem nálatok az a gond, hogy ő csak mozifilmben látott szülést. Az én párom kíváncsi volt, mikor elkezdtünk beszélni a babáról, hogy ez mit is jelent, és megnéztünk együtt pár videót, hogy tudja, mire vállalkozik. Az elsőnél azért meglepődött, de végül úgy gondolta, hogy ez nem akkora ügy, nem jelent problémát. A vért jól bírja, amúgy is elég eü-s beállítottságú. Talán egy-két szebb videó elűzné a párod félelmeit a látványtól. Pl. ez a páromnak kifejezetten tetszett, mert egy kicsit azt is látta, ő mit tud tenni:

http://www.youtube.com/watch?v=ehHMkLO_XAE

Ismerkedni a helyzetekkel szerintem nem árt. Aztán a végén majd eldönti, neki belefér-e. Nem kell erőltetni, de hamis tapasztalatok alapján következtetést levonni szerintem korai.

Őszintén, nekem nagyon rosszul esne, ha így szeretném, hogy bent legyen a párom, de ő nem szedné össze magát és jönne. Ez a nem szabad erőltetni dolog meg olyan, hogy pl. én rettegtem, féltem, túl akartam lenni rajta, de ugye nem volt választásom, meg kellett szülni, ha babát akarunk. Nem vagyok egy harcos feminista, de kiakaszt, ha egy férfi ennyi "áldozatot" nem tud hozni, hogy támogassa a párját, aki éppen élete legfájdalmasabb, és sokszor legparásabb perceit éli át, mert bármi lehet!

Azokról a férfiakról, akik ezután nem úgy néznek a feleségükre, arról meg van a véleményem. Az akkor ott nem egy erotikus szerv, akinek akkor ez eszébe jut, az beteg. Akinél tönkre ment utána a szexuális élet, valószínűleg nem ez a fő ok, csak jó indok erre fogni. Sok olyat is látok, hogy apuka nem volt bent, vagy császár lett és így is megromlott utána a szex. Számtalan oka lehet: nő elhízott és nem képes leadni; csak a gyerekkel foglalkozik és nem szán időt a férjére; hulla fáradt és nincs rá energiája, inkább alszik; elhanyagolja magát, minden nap lebukott pólóban, és melegítőben, zsíros hajjal várja a férjét haza és még sorolhatám.

Beszélgessen a párod olyan férfiakkal, akiknek szép élmény volt. Szerintem több ilyet talál. Az én párom azért is mondta, hogy mindenképpen mellettem akar lenni, mert 1, ki nem hagyta volna azt a pillanatot, amikor megjelenik a világon a kisfia és először levegőt vesz, 2. minden jóban és rosszban támogatni akar és mellettem lenni, együtt élni át, 3. a munkahelyén minden férfi arról áradozott, hogy élete legszebb és legfelfoghatatlanabb pillanata volt, amikor megszületett a gyerekük és hogy ki ne hagyja, mert egy életreszóló élmény. És így is lett. Nagyon sokszor emlegeti, hogy már csak ezért is szeretne még gyereket, hogy ezt a csodát újra átélje. Sokszor büszkélkedik azzal embereknek, hogy amíg engem varrtak, elláttak, ott ült mellettem, kezében a kisfiával, és amikor életében először kinyitotta a kis szemét ezen a világon, akkor ő volt ott és ezzel az érzéssel semmi nem érhet fel.

Visszatérve a megundorodáshoz, nálunk teljesen az ellentéte volt. Hetekig úgy nézett rám, mint valami istennőre, hogy ezt végigcsináltam, azóta is rengetegszer rebeg hálát azért, hogy megszültem a kisfiát, mert tudja értékelni azt, hogy min mentem keresztül. Hozzáteszem iszonyatosan nehéz szülés volt, komplikációkkal. Szerintem nem tudtam volna végigcsinálni ép ésszel, ha nincs ott és nem támogat, nem bíztat és nem nyugtat meg.

Úgyhogy én azt mondom, lehet, hogy érdemes kicsit erőltetni, mert ő sem tudja, hogy milyen életre szóló élményből marad ki.!!!!