Akik csaszarmetszessel szultek, mik a tapasztalatok? Erzestelenitovel vagy altatassal csinaltatok?

Érzéstelenítettek, és ennek örülök. Én nem akartam lemaradni a babám első pillanatairól.

Amúgy nem fájt, nem éreztem semmit, csak hogy "pakolgatnak".

Nekem amúgy komplikáció miatt lett császár, csak úgy nem választottam volna.

Az én fiam is császárral született,mert nagyon magas volt a vérnyomásom,korababa is volt és a nyakára volt tekerve a köldökzsinór,így én sem választottam ezt és olyan gyorsan történt,fel sem tudtam készülni rá.

Gerincbe kaptam spinális érzéstelenítést és nekem fájt ahogy beszúrták,mert sajnos nem tudtam kellőképp ellazulni...

Pillanatok alatt lezsibbadtam deréktól lefelé és fájdalmat nem éreztem egyáltalán.

Azt,hogy matatnak azt igen,vagy mikor kihúzták a fiamat.

Az altatást nem vállaltam volna,mert én attól félek nagyon,másrészt meg így érzéstelenítéssel tényleg nem fáj,tehát ettől nem kell félned.

Én 10 órát vajúdtam, mikor még mindig csak két ujjnyira voltam nyitva és rendszertelenné váltak a fájások, majd zöld lett a magzatvíz. Így a dokim nem várt tovább és toltak a műtőbe. Akkor eszembe se jutott, hogy ott a gerincebe fogok szurit kapni, de egyáltalán nem fájt. Sokkal rosszabb volt, hogy ott is jöttek még a fájások közben meg mondták, hogy görnyedjek mégjobban előre. De a nagy hasamtól már nem tudtam jobban. Na, megkaptam a szurit, ne félj tőle, tényleg alig érezni és utána nekem olyan megkönnyebbülés volt, hogy hú. Semmit nem éreztem, csak olyasmit, mintha jobbra balra lökdösnék a pocakomat. Aztán egyszer csak a paraván mögül rámkukucskált egy kis fej. :-) És nem bánom, hogy így alakult, mert mikor kivették kiderült, hogy még a köldökzsinór is kétszer rá volt tekeredve a nyakára, úgyhogy életmentő beavatkozás volt. Én ugyanannyi összeget adtam a dokinak, mintha simán szültem volna meg.

Pár nap alatt fel is gyógyultam, most várom a másodikat, októberben érkezik is :-)

Szerintem ez doki függő, hogy mennyire fáj az érzéstelenítő, mivel sokatok írja, hogy fájt. Nem tudom, de én abszolút nem éreztem semmit, csak egy pici szúrást. Utána se semmit, csak hogy rángatnak, meg az egyik doki rámfekszik, mert nehezen tudták kivenni a babát. Én semmiképpen sem akartam altatást, szörnyű lett volna, ha lemaradok róla, amikor a kisbabám felsír.

Hogy mennyibe kerül, azt nem tudom, van olyan doki, aki megmondja mennyit kér, de az enyém pl nem, így annyit adtam neki, amennyit gondoltam. Mondjuk nem fukarkodtam, mert egész terhességem alatt csodálatos volt (már 9. héttől veszélyeztetett voltam, többször kellett futni be a kórházba. Amikor meg bent voltam, még a szabadnapjain is bejött és megnézett, hogy vagyok).

Szo szerint ugyanaz a kommentem, mint a 2.

Altatas ellen szol meg az is, hogy a Babara nezve lehet mellekhatasa.

Mâr nem tudom, mit szurkàltak belém, nem voltam magamnàl...

Mindent a biztosito fizetett, maànklinika volt, "szép" munkàt végeztek, szépen gyógyultam, nagyon sokat törődtek velem:)