Mindenki ennyire fel a szülestöl, vagy csak en vagyok ennyire beparazva?

Én több, mint 20 órát vajúdtam és sajnos császár lett a vége, de pár nap múlva már a következő babát tervezgettem.

Egyáltalán nem féltem a szüléstől, nem is értettem, miért kérdezgetik, hogy félek-e már, hiszen több millió nő átesett már rajta.

A fájdalom tényleg nem hasonlítható semmihez, de kibírható. Most már tudom mire számítsak, de nem félek. Ez csak 1 nap az életemből, amit hamar elfelejtek. Csak azon a pár órán kell túlleni. Arra kell gondolni, hogy nemsokára vége és az egész a babáért van.

Boldog babavárást és könnyű szülést!

szia! Hát én még csak 22 hetes vagyok, de egyáltalán nem félek. Én azzal nyugtatom magam, hogy akárhogy streszelem magam, a kisfiam egyszer úgyis ki fog bújni, tehát akár parázok, akár nem, akkor is túl kell rajta essek. Ez megnyugtat. És meg vagyok róla győződve, hogy a babám és az én testem sokkal jobban tudja, mit kell tenni, mint az agyam. Csak egyet nem akarok: császárral szülni. Jobban zavarna az, hogy utána egy vágás lesz a hasamon, mint az, hogy pár órán keresztül nyomni kell. Szerencsére a dokim sem a császározás híve, inkább megszenvedtet, de megszületi az ember lányával rendesen azt a gyereket.

Egyszóval ne stresszelj, egyszer úgyis ki fog bújni onnan valahogy

A szülés nem feltétlen félelemkeltő. Számomra mindkét szülésem a legcsodálatosabb élmény volt. Soha el nem cserélném az élményt, a fájásokkal, fájdalommal együtt. Soha nem kérnék ezek után sem epidurális érzéstelenítőt, mert a fájások hozzátartoznak a szüléshez. Együtt kell működni velük, jelet adnak róla, hol tart a testünk ... MÁsodik szülésnél lehet csak teljesen megérteni persze. Első szülésnél az ember fél az ismeretlentől, nem tudja pontosan mire számítson és legtöbbször csak rossz élményeket hall.

Pedig van jó szülésélmény. Boldog vagyok és szerencsésnek érzem magamat, hogy szülhettem, és nemcsak azért, mert két gyönyörű gyermeket szültem, hanem azért is, mert átélhettem a szülést, minden fájdalommal, kellemetlenséggel együtt életem két legjobb élménye, napja volt!

Szülés közben hallgass magadra, ne ess pánikba, arra gondolj, hogy minden összehúzódás nyitja a szülőcsatornát kisbabád számára. Ne hadakozz ellenük, hanem át kell adni magadat nekik arra a pár órára. Csak az utolsó egy óra "kemény" többnyire egyébként, de akkor már nagyon közel van a kisbaba megszületése, és akkor már arra kell gondolni, hogy lassan karjaidban tarthatod.

Kívánom, hogy neked is jó élmény legyen a szülés! ha tudod, olvasd el ezt a könyvet. Én vajúdás kezdetén itthon is olvasgattam kedvenc részemet benne. Nekem sokat segített lelkileg.

[link]

Az előző válaszoló szépet írt, de sztem egy kissé mazochista.

Én is szültem, várhatóan 2 héten belül újra fogok, de egy biztos...hiába ismerem a fájdalmat, nem tudok és nem is lehet rá felkészülni, mert elképzelhetetlen fájdalommal jár annak, akinek még semmije nem fájt igazán, és annak is, aki még nem szült. De jön a következő gyerkőc, tehát ki lehetett bírni:-) Nem baj, ha félünk. Az is egy érzés, meg kell élni mindent. Különben minek élünk?