Mindenki ennyire fel a szülestöl, vagy csak en vagyok ennyire beparazva?

Bennem az volt, hogy minél hamarabb megszülessen a fiam. Mindegy mennyire fáj. Neki és neked is jobb lesz ha már a karodban tarod. Nagyon megérte. Ne a fájdalomra gondolj, csak arra, hogy szülsz egy csodát !

(20 órát vajúdtam, fájdalom csillapító nélkül)

6 hónapos a fiam

ez természetesen szintig, de van olyan is, aki annyira parázik, hogy nem is mer természetesen szülni. a sógornőm nem félt, két óra alatt megvolt a baba...

én közepesen féltem 16 óra vajúdás és császár lett a vége 6 hét mólva szülök és én megint császárt szeretnék, nem is nagyon lehet más a varratok miatt. remélem csak, hogy minden rendben lesz. megint közepes szinten félek, ha lehet ilyet mondani, mert tudom, hogy ami vár rám nem egy leányálom, de nem is kibírhatatlan. másodszor az az előny, hogy tudom mi vár rám, viszont azzal is tisztában vagyok, hogy nem minden része kellemes, de hangsúlyozom nem kibírhatatlan.

kívánom, hogy te is sógornőm példáját kövesd no para és ahogy a szülést kommentálta: ennél azért komolyabbra számította...

van ilyen is, nem csak a mesében!

Én nagyon féltem. Minél több rémtörténetet hallottam, annál jobban. Aztán ezeket megtanultam elengedni a fülem mellett.

Végül rájöttem, hogy megérte az egész. Ahogy túl leszel tajta, majd az érdekel csak, hogy eszik-e eleget, miért sír, elég meleg van-e neki... Ez elveszíti az aktualitását.

Ha szerencséd van, megmagyarázhatatlan erő kerít a hatalmába a szüléskor és "oroszlánként" veszed az akadályt. De igy vagy úgy, végül a karodban fogod tartani.

Szia

Én nagyon féltem ,de mikor az utolsó hetet kezdtem folyamatosan az járt a fejembe ,hogy bárcsak már ott tartanák,mikor jöttek a fájások kész öröm volt vissza se lehetett volna fogni úgy rohantam a kórházba,aztán onnantól jött a szenvedés fájni fájt de az hittem soha nem jön el azaz idő mikor azt mondja a doki,hogy akkor nyomjak. 9 hónapig vártam a babát de az utolsó pár óra nagyon rossz volt mert már annyira izgatott és kíváncsi voltam,és olyan lassan telt az idő. Szülés után azt mondtam soha többet, 6 hónapos a lányom ,de egyre többször gondolok már a kis tesóra.

A szervezeted tudja a dolgát. Gondold végig, milyen csodálatos a terhesség is. Az egész anatómia. A nők csípője szélesebb, hogy elférjen a baba, a méh izomzata spirális, hogy a "fájások" egyre lejjebb és lejjebb préseljék a picit. hogy kinyílik a méhszéj, addig meg zárt, míg kell.hogy a baba tüdeje küld kémiai jelet, hogy megérett és ettől indul be a szülés...stb.

Ez a félelmetes! Beleborzongok a gondolatba! Egy csoda részese vagy!!!