Apás szülés, vagy apa nélküli?

Az egyik örök kérdés.

Nem mondom meg hogy mi a jobb, csak azt, hogy nálunk mi volt. Mi apásra vállalkoztunk, úgy, hogy az elején még nem akartam, hogy benn legyen a párom (biztos voltam benne, hogy szarul fogok kinézni, rosszul fogom viselni, és nem akartam, hogy úgy lásson), és apa sem akart bejönni (vértől ájulós típus). Aztán ahogy telt az idő, mindegyikünk megváltoztatta a véleményét. Apa még mindig ájulós volt, de úgy gondolta, hogy a fia születését nem hagyná ki, elvégre akkor is együtt voltunk, mikor megcsináltuk. Az elején ideges volt, de inkább csak a szülés tényétől. Nem ájult el, jó volt, hogy valaki volt velem, volt kivel beszélgetni, az elején nem volt szükségem segítségre, aztán amikor már nagyon rossz volt, akkor már nem tudott olyat csinálni, ami segített volna. Ettől függetlenül mindketten örülünk, hogy így döntöttünk. Nem látott semmi olyat, nem kukucskált a lábam közé, nem undorodott meg tőlem, a köldökzsinórt sem vágta el, csak pityergett. Szóval örülünk, hogy így döntöttünk.

Én bent voltam, mert kint megőrültem volna az izgalomtól. Még egy kicsit segítettem is.

Néhány hónap kellett utána, hogy amikor megláttam a puncit ne az jusson eszembe, hogy ott jött ki a gyerek. :)))

Szerintem összességében érdemes bemenni.

Szia.

Nálunk nem volt kérdés,hogy bejön-e a szülésre..amikor megtudtuk,hogy terhes vagyok,a férjem már akkor kijelentette,hogy ő bizony bent lesz.Nem én beszéltem rá,egyedül döntött így.És ahogy közeledik a szülés,egyre biztosabb benne.Hála Istennek az én férjem nincs is rosszul az ilyenektől mivel mentős,és már nem egy szülést vezetett le,szóval tudja,hogy hogyan néz ki egy nő ott lent szülés közben.Persze én nem szeretném,hogy nekem is végig nézze,hogy hogyan bújik ki a kisfiúnk,mert félek,hogy ez hatással lenne a házas életünkre,de ő látni szeretné..úgyhogy erről még le kell beszélnem mielőtt beindul a szülés :) De én is első perctől akarom,hogy ott legyen,még akkor is ha nem tud majd segíteni semmiben sem,de engem megnyugtatna,hogy nem kell egyedül megszülnöm,és van velem egy hozzám tartozó is az idegen ápolónőkön,a szülésznőn és az orvoson kívül!!Azért csak kiszolgáltatott állapotban fekszel ott annyi idegen embernek és jó az,ha van melletted egy család tagod,aki tudja fogni végig a kezed :)

Boldog babavárást és könnyű szülést neked :)

35+3 hkm

Mi a terhesség elején megbeszéltük, hogy bejön, de ha meggondolja magát én nem fogok haragudni, akár szülés közben ki is mehet ha nem bírja.

A férjem egy hős, végig kínlódta velem a 3 órát, persze sokat nem tudott segíteni, de nekem már az jó volt hogy tudtam, ott van. Nem viselte meg, sőt, azóta kicsit jobban felnéz rám, kedvesebb velem mint valaha, ja és kíván, persze tudjuk hogy nem lehet szeretkezni, de mindig sugalja hogy várja már hogy újra együtt lehessünk. Ez jól esik nekem nagyon.

Én csak jót mondhatok az apás szülésről, de izlések és pofonok. Biztos vannak férfiak akik nem bírják a szülést, vagy nem tudják utána feldolgozni a látottakat, vagy negatív irányba viszi őket a látvány... Mindenki maga ismeri a párját, ezt otthon közösen kell megbeszélni.

Egy dolgot fontosnak tartok, nem szabad semmit sem erőltetni.

Egy hetes kisfiú anyukája

Nekem a párom akkora segítség volt és támasz hogy az leírhatatlan.Azt mondta hogy semmi pénzért nem hagyta volna ki.

Amikor a mellkasomra tették és a páromra néztem és tiszta könny volt a szeme akkor lettünk igazán egy család!