Hogy dolgozzam fel, hogy császárral szültem?

a kérdésed alapján gondolom eslő babuci

szerintem lesz még alkalmad szülni, ha nem akkor kérj egy közeli ismerősödtől segítséget ( ha lehet olyat aki átélt hasonlót )

sok sikert

Én is császárral szültem, de az életünkkel fizettünk volna, ha nem császároznak. Nem érzem, hogy bármit is vesztettem ezzel, vagy bármiből is kimaradtam volna, azt meg pláne nem, hogy ezzel kevesebb vagyok.

Úgyhogy nem is értelek. Mivel több az a nő, aki természetesen szül? Semmivel. Nem te akartad így, hanem így hozta a sors és ez volt a legjobb döntés abban a helyzetben.

Én nem császárral szültem, viszont annyira borzalmas volt, hogy a végén nem az a várva várt eufórikus boldogság jött, hanem az volt az első gondolatom, hogy végre vége. Nekem meg ez fáj, emiatt vannak bennem rossz érzések.

Annak örülj, hogy mindketten egészségesek vagytok, ez a legfontosabb, nem pedig az, hogy ki hogyan szül...

Sok boldogságot a pici lányhoz!

Például dolgozd fel úgy,hogy légy büszke arra hogy jobban megszenvedtél vele,mint aki 3 óra alatt kipottyantja magából. És meg tudtad volna szülni,csak akkor a baba látta volna kárát,miatta nem szabadott várni még x órát.

Átéltem én is ezt,igaz nem császár volt, de vákuumos hasbakönyöklős mészárszék lett a vége, kb azt éreztem hogy nem én szültem,csak kinyomtak mint egy fogkrémes tubust. Hát nem volt katartikus,büszke,megkönnyebbülés a végére ahogy azt néhol olvastam. De ez csak pár napig tartott,aztán már egyáltalán nem érdekelt..Én anno soha senkitől nem kérdeztem meg hogyan szült, csak tisztelem a nőket akik kihordanak és világra hoznak egy gyereket. Szerintem nem semmi meló.