Egyre inkább a császár felé hajlik mindenki eljutunk oda egy idő után hogy mindenki császárral fog szülni?

Szültél már?

Mert ha szültél volna már, akkor tudnád, hogy az ember ordít, összefossa magát, folyik belőle a lé, a büdös magzatvíz, a fájdalomtól nem hallja mi történik körülötte, szétvágják, szétreped, összevarrják, ha ez szerinted nem állati, akkor mi?

Óh a naivság:)Én is sok mindent elhittem ilyen olyan szennylapoknak szülés előtt, elhittem, hogy van választási lehetőségem, elhittem, hogy van értelme azon gondolkoznom, hogy kérjek-e majd EDA-t, aztán a kórházba érve az ember szembesül vele, hogy ez az egész olyan szinten futószalagos, senkit nem érdekel, mit akarsz, csinálják a kórházi protokollt, kapod a beöntést, ha kéred, ha nem, aztán lehet, hogy nem jön be a választott orvosod, mert éppen dolga van, vagy lehet, hogy nem kapsz fájdalomcsillapítót, mert abban a kórházban nincs EDA, vagy éppen műtéten van aneszteziológus és hiába sikítasz, nem fognak megcsászározni, mert az nem támogatott, és ezzel nem bántani akarok én senkit, de én nemrég szültem Magyarországon, és bizony senkit nem császároznak meg, ha arra nincsen indok, ha nem alacsony a baba szívhangja nst-n, vagy burokrepedés után nem jönnek fájások, ha nem hat az oxitocin, de csak azért, mert te úgy akarod, hát ezt sajnos el kell felejteni. És higgyétek el, sokat veszít egy nő a nőiességéből egy rendes szülés által. Én nem vagyok orvos, de hiszem, hogy egy szike által vágott seb könnyebben gyógyulhat, mintha szétreped az ember, és én láttam a kórházban a császármetszésen átesett nőket, ahogy 1 nappal a műtét rohangáltak, rá két hétre semmi bajuk nem volt, míg ha varrnak kívül-belül az még hónapokig fáj és érzékeny, még szüléssel után 5 héttel is esnek ki a véres cérnadarabok, na hát ebből én soha többet nem kérek...lehet mosolyogva is szülni

Ja és azt még nem is meséltem, hogy szülés után mikor összevarrják az ember szétrepedt, vágott nemiszervét, a legtöbbet még katéterezik, mert nem tudnak pisilni, szülés után nem tudsz kakálni, úgy fogyasztod a hashajtót, ahogy csak tudod, hogy nehogy szétszakadjon a sebed. Aztán a kórházban szülés jönnek minden nap fertőtleníteni a frissen varrt sebet

És csajok, nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én utálom ha a punimban matatnak, márpedig a terhesség alatt ilyen olyan vizsgálat, kenet stb. igen sokszor kell szétrakni a lábakat, és kitárulkozni, ami nekem mindig is kellemetlen érzés volt az orvos előtt.

Na hát szüléskor, ez a legdurvább, hogy miután szétvágják a gátat, a szülésznő (és van hogy az orvos is besegít) izomból tépi szét a frissen vágott lyukadat, hogy kiférjen a baba. Az egész úgy fáj és éget,hogy megőrülsz, de közben egy hangot nem szabad kinyögni és csukva kell tartani a szemedet, nehogy berepedjenek a hajszálerek a szemeidben. És ha nincs erőd nyomni, az orvos a felkarjával felülről tolja ki belőled a gyereket.

Bocsánat, hogy ilyen durva dolgokat írok, de ezekről, aki nem szült, fogalma sincsen, hanem csak a szülőszobán szembesül a valósággal sajnos.

Nálunk császármetszés előtt is van beöntés, mint a hasi műtéteknél mindig. Szülés előtt azért van, hogy az ember ha lehet, ne ürítse az összes székletet a baba közelében és ha császármetszésre kerül sor a belek tiszták legyenek. Egyébként engem mind a négy szülésem előtt megkérdeztek, hogy megengedem-e a beöntést és a borotválást. A szülésznő amikor meg akart vizsgálni (amíg az orvos nem ért be) szintén engedélyt kért. Velem mindig nagyon kedvesek voltak. Pedig az orvoson kívül senki nem kapott tőlem semmit, egyszer sem. Négyszer szültem, ebből háromszor ugyanaz a szülésznő volt szolgálatban. Mindig ugyanolyan kedves volt. Nekem mindent elmagyaráztak.

Bella erősen túloz. A személyzet hozzá állása sokszor a kismama hozzá állásán is múlik. A stílusából van elképzelésem a valós modorát illetően. Ezt nem mindenki viseli egyformán. Nekem volt úgymond a négyből egy "horrorisztikus" szülésem, de azt sem éltem meg úgy, ahogyan Bella. Pedig nem volt sétagalopp.Ha szülés akkor a harmadik gyermekem születése jut eszembe. Harmadik kicsimmel hajnal négykor elkezdődtek a fájások. Már bent voltam a kórházban. Átmentem a szülőszobára. A szülésznő megnézett, mondta, hogy szülünk. Elmentem a tusolós cuccért, szóltam a férjemnek, hogy jöhet. Na és küldtem SMS-t a kismama barátnőmnek, hogy szülünk. Két nap különbséggel voltunk kiírva és megbeszéltük, hogy akár éjjel is jelzünk a másiknak. Szóval jövögettek a fájások. Visszamentem a szülőszobába. A szülésznő előkészített, de mondta, hogy nem húzzuk az időt, mert gyorsan haladnak a dolgok. Szóval zuhanyzás és NST. Közben beszélgettünk, nevetgéltünk. Közben befutott a párom. A fájások elviselhetőek voltak és szép rendszeresek. Fájások alatt lazítottam, elképzeltem, hogy a tengerparton sétálok és beszéltem a kicsimhez, hogy hamarosan találkozunk. Egyik fájás után ott állt a barátnőm mellettem, hogy az SMS hatására ő is elindult a kórházba mert neki is fájásai voltak. Szóval szülünk. A mellettünk lévő szülőszobába került. Én relaxáltam, ő labdán pihent. Aztán hat óra körül jött egy hatalmas fájás. Felnyögtem és nyomtam. Bizony, az a tolófájás volt. A párom szólt a szülésznőnek és az orvosom is átsietett a barátnőmtől. Na mert ugye ugyanaz az orvosunk is volt. Hat óra húsz perckor ki is bújt a legkisebb királyfim. Kiputtyant. A csecsemős éppen csak megnézte ott mellettünk. Apa átvágta a köldökzsinórt és már a mellkasomon pihegett a picúr. Mi gyönyörködtünk. Az orvosunkkal az utómunka közben jókat beszélgettünk. Emellett jó volt átélni azt, ahogyan a barátnőm halad. Csodálatos volt. Minden kismamának ilyen szülést kívánok. Mert akkor vágyni fognak rá, hogy újra és újra átélhessék. Fájdalmával és eufóriájával együtt.

Bella,én nem nevezném állatinak a szülésemet!

Nem ordítottam,pedig marhára fájt,de nem éreztem,hogy ha ordítok attól jobb lesz.Egyénfüggő,hogy ki hogy éli meg,van akinek kisebb a fájdalomküszöbe,ezek szerint az enyém nagy.A barátnőm viszont végig kiabált.

Valóban nem egy leányálom megszülni,de szerintem nem is kibírhatatlan.