Egyre inkább a császár felé hajlik mindenki eljutunk oda egy idő után hogy mindenki császárral fog szülni?

Egyetértek a # 39-essel, egyes nők szeretnek másokat riogatni az iszonyatos fájdalommal és úgy állítják be a szülést mint ha Sátántól származna!

Én a terhesség utolsó heteit a kórházban töltöttem egyéb komplikációk miatt és a velem egy szobában lévő anyuka lenyomta a mártír szöveget, hogy annyira fáj hogy kibírhatatlan és hogy ne hallgassak a dokira mert ő férfi, fogalma sincs mit élünk át, ha kell ordítsak ha kell rugdalózzak.

Annyira nevetséges az ilyen felfogás:) Ahogy az is, hogy annyira elhagyják magukat egyesek akár császár akár hüvelyi szülés után. Sokat elárul szerintem egy anyukáról már az, hogy mennyit sajnáltatja magát ilyen helyzetben!

Persze! :)

A családi kapcsolatokban és a gyerekvállalás témában van a legtöbb lepontozás és veszekedés pedig elméletileg ezt a két témát felnőtt, értelmes emberek látogatják, de úgy látszik van 1-2 agyatlan is közte.:)

Vagy, a másik variáció hogy valakinek olyan borzalmas volt a szülése hogy nem tudja elviselni hogy másnak szép emlék marad, akár hüvelyi, akár császár.

Mindenesetre érdekes, hogy érkezik egy válasz és rá 1 percre már megjelenik mellette az alacsony pontszám, ami azt jelenti hogy valaki kb a fél életét ezen az oldalon tölti és nyomogatja a piros kezet.

Édes lehet, elképzelem ahogy ül a gép előtt és dörzsölgeti a kezét, hogy "na most aztán mindenkit jól lepontoztam."

Kérdező, elnézést az OFF-ért, már válaszoltam a kérdésedre is (#39 voltam) csak ezt úgy gondoltam ki kell írnom magamból.:)

Csak beleolvastam a kommentekbe: saját tapasztalatot és véleményt írok:

Indított szülésem volt, 9 órát vajúdtam, keményedéseim voltak, a gép szerint fájások is rendben voltak, nekem viszont egyáltalán semmi érezhető fájásom nem volt. Felejthetetlen 9 órát töltöttünk a szülőszobán: a férjem, anyukám a szülésznőm és 2 óránként a dokim. Reggel elkezdett még az oxi bekötése előtt folyni a magzatvíz. 2 óránként vizsgált, de semmi változás nem volt a méhszájammal. Az infúzió miatt nem kelhettem fel, 2kor már alig bírtam ekkora pocakkal feküdni, de jókat nevettünk, már-már ciki volt a többi kismamával szemben, mondtam is, kicsit vegyünk vissza, tiszta gáz, hogy végig röhögtük a napot. Én bíztam a császárban. Van némi élettani ismeretem, tudtam, ha 4-5 óra alatt el sem indult semmi, akkor ebből nem lesz hüvelyi szülés. A dokim3 kor mondta: császár: megkönnyebbültem, felszabadultam. 5kor született meg a fiam, a műtőben is jó hangulatban végig beszélgetve telt el az a fél óra. A legszebb fél óra. Szülés után 1 napot voltunk az intenzíven, aztán gy ágyas rooming inben: délután már sétáltunk a folyosón, 1 hétig vérezgettem még otthon, de a sebemet már nem is éreztem. Nem tervezünk tesót, de ha választhatnék, akkor ilyen boldog és fájdalommentes szülést szeretnék, hamar felépültem még mindig szoptatom a 9 hónapos fiamat. És igen, ha lehetne (nem kizárt hogy lehet, biztosan rákérdeznék) így szülnék. Engem nem vonz a sokak által leírt csodálatos gyötrelem. Az utána bekövetkező boldogság pedig független attól, hogyan jött a világra az élet értelme. Könnyebb út? Lehet. A lényeg, hogy egészségesek vagyunk mindketten.

Van egy két éves lányom és most várjuk a tesót> Könnyebb út lenne a császár? Nem khisem legalább is nekem biztosan nem. Nem hagytam el magam, de végig vajúdtam több mint 12 órás vajúdás után műtöttek. Őszintén akkor nekem megváltás volt.

Viszont én sok olyan kérdést és választ olvastam ahol a császáros szülést irdatlan negatív dolognak írták le és ördögtől vallónak. Én úgy gondolom, hogy igen is indokolt esetben egy jó időben elvégzett császár csodákra képes. Ami a fő oka volt, hogy én a műtőbe kötöttem ki, az az volt, hogy a lányom szívhangja esett.

Ezért hálás is vagyok az orvosomnak, hogy nem várt és nem engedte, hogy a lányomnak baja essen.

Most spontán szülésre készülök/ünk de nem minden áron. Már most megbeszéltük az orvosommal, ha a legkisebb gyanúja is felmerül, hogy baj lehet, akkor irány a mütő. Számomra ami mérvadó az, hogy mind ketten egészségesen kerüljünk ki a szülésből. Én is és a baba is. Önző lennék, hogy magamra is gondolok? Lehet viszont én tovább gondolkodva már két gyermeket kell majd felnevelnem és a lehető legbiztonságosabb módszert szeretném választani.

Most per pillanat 50-50% százalék az esélyem bármelyik szülésre. Igaz még a java még csak most jön ami igazán próbára teszi a hegemet, hiszen még csak 19 hetes vagyok és a babám még csak most kezd el nőni igazán.

Szerintem azt kellene hangsúlyozni, hogy nem az számít, hogy hogyan szül az ember mert a császáros szülés is számomra szülésnek minősül, hanem az, hogy mindenki egészséges legyen.

Nem tudom mennyire nehezen épültem amire emlékszem nekem igaziból addig volt kellemetlen, amíg bent voltak a varratok és feszült a sebem. Nem folyamatosan, de amikor felálltam addig bizony érzetem a hegem.

Ez Magyarország, itt nincs választási lehetőséged, hogy császárral szülsz-e vagy sem!Én megpróbáltam több orvost is "lefizetni" a császárra, de nem voltak hajlandóak, mindegyik azt mondja természetes módon lesz a legjobb. A kórházaknak ugyanis van egy statisztikája arról, hogy hány esetben történik császármetszés és az orvosoknak az a céljuk, hogy ezt a szám minél alacsonyabb legyen!

Egyébként 2013-at írunk, Itt Németországban, ahol mi élünk sokan császároztatnak, mert van választási lehetőségük az anyukáknak, nem kell kőkorszaki módon állatok módjára szülni már. Nem kérdés, hogy ráér-e az aneszteziológus fájdalomcsillapítót adni!

Mi ezzel a probléma? Annak látnám értelmét, ha 2013-ban mindenki maga dönthetné el, hogy szeretne szülni.

Bella, akkor rossz helyen próbálkoztál. :)

Magyarországon pislogás nélkül elvégzi szinte az összes orvos a császárt, láttad te már a legutóbbi statisztikákat?

Minden második szülés császárral végződik:

[link]

[link]

[link]