Milyen szobába jó menni szülés után? Babás, nem babás, vagy egyszemélyes esetleg?

Ez mindenkinél más. Van aki azt mondja, hogy neki jó volt, hogy a szülés után tudott pihenni, van aki azt mondja, hogy nem szívesen vált el a gyerektől még a fürdetés idejére sem.

Egyszemélyes/többszemélyes szoba: attól függ. Ha jó a társaság, akkor eldumcsiztok, amíg az egyik zuhanyzik a többiek vigyáznak a picire. Ha kifogsz egy rumlis, üvöltözős nagycsaládot akik reggeltől estig legalább huszan bámulják a melled ahogy szoptatsz, akkor az idegesítő.

A barátnőm kifogott egy elmebeteg párt, akik egész nap azt csinálták, hogy apuka bement reggeltől estig, ült szótlanul az anyukával az ágyon és a barátnőmet nézték. Képzeld el, hogy bámulnak folyamatosan ahogy olvasod az újságot, ahogy megigazítod a párnéd, ahogy tisztába teszed a gyereket.

Egyszemélyes szobára volt aki panaszkodott, hogy tök egyedül van, rá se nyitja senki az ajtót mert a férje dolgozik, volt akinek meg bejött, hogy kicsit elvonulhattak magukban.

Mi úgy indultunk,hogy fizetős, kétágyasban leszek! Aztán a pici egy fertőzés miatt átkerült a koraszülöttre, így nem kértem a szobát, mert egyedül nem lett volna értelme!

DE! Nem is biztos,hogy kértem volna már így utólag. Nagyon jó társaság volt a szobában, volt akinek többedik baba volt, tapasztaltabb volt, tudtunk tőle kérdezni stb.

Nyilván rossz volt,hogy nem hozták a babát, de én mehettem hozzá a szomszéd épületbe. Éjjelre viszont szerintem én is visszaadtam volna, mert örültem,hogy élek. Nekünk is tanácsolták,hogy ezt a pár éjszakát, még próbáljuk átaludni! :)

Én egyágyasban voltam, olyanban amiben a baba velem lehetett 24 órán át végig (persze ha nem bírod, néhány órára oda lehet adni a nővéreknek)

Programozott császáros voltam, de az elejétől el tudtam látni, jó volt jogy nem kellett alkalmazkodnom a szobatársaimhoz, hogy apuka akkor jött amikor akart, szóval én csak akánlom neked az egy szobásat:)

8:"enm tudom elképzelni hogy lehet pihenni,ha másik 4 baba ordít szüntelen"

Én mind a kétszer 3 ágyasban voltam, szerencsém volt a szobatársakkal és a második éjszakától már simán átaludtam hogy a másik gyereke nyöszörgött.

Barátnőim is mind több ágyasban voltak, én azt látom, hogy panasz elsősorban nem is a bömbölő pici babák miatt volt, hanem a felnőttek miatt, pl. a rokonság betódul, leülnek az utcai ruhában a másik anyuka ágyára amíg az elment zuhanyozni, aztán még ők voltak kiakadva, hogy fel kellett állni amikor az anyuka visszaért és lefeküdt volna. Vagy pl. a barátnőm tisztába tette a gyerekét, majd a másik ágyon olvasgató anyuka odavetette neki, hogy nézze már meg hogy nem pisis-e az ő gyereke is... Barátnőm visszaszólt, hogy bocs, én nem a csecsemős nővér vagyok...

Első babás (tapasztalatlan) anyukaként egyágyas szobában nekem nem volt jó. Első éjszaka még nem volt velem a lányom, tudtam pihenni, de azután már csak fürdetni vitték el.

A szoptatás nehezen ment - habár tejem bőven volt - , de a csecsemősökre nem igazán számíthatott az ember, nagyon bunkók voltak. Jó lett volna, ha van kihez szólni, esetleg tapasztalt anyuká(k)tól tanácsot kérni. Az egyetlen pozitívum, hogy a wc-t, mosdót egyedül használtam.

Különben az én lányom volt a legcsendesebb az egész folyosón, soha nem ordított. :)

Most várom a második gyermekünket. Már teljesen másképp gondolom, azt hiszem, könnyebb lenne átvészelni egyedül azt a pár napot a kórházban.