Programozott császárosok - milyen volt a felépülés? Meddig tartott?

Nekem az első sürgősségi volt, utána 2 programozott. A vágásom ránézésre ugyanolyan, nem tudom, hogy máshogy csináltak volna valamit. A felépülés valóban könnyebb volt, de a 3. is sokkal könnyebb volt mint a 2. úgyhogy nem tudom, szerintem amúgy is könnyebb a "többedik" mert már tudod mire számíts. Az első felkelés az valóban nagyon rossz, de utána már sokkal jobb. 6-8-10 órát kell feküdni, én ezt nagyon nehezen bírtam, hogy nem mozoghatok, alig vártam, hogy kelhessek.

Katéter van vagy a felkelésig, vagy másnapig. Utána az első pisilés kellemetlen (nem mindenkinek). Hashajtót akkor adnak, ha nem indul meg a bélműködés. Én az elsőnél kaptam csak.

Megerősítem, amit az első válaszolód írt, bár én csak 2 császáros vagyok :)

Nekem az első sürgősségi volt, de ott is széthúzták a hasizmomat.

Én 6 órát feküdtem, szinte végigaludtam, úgyhogy nem untam magam :)

Az első felkelés nagyon gáz, de minél jobban rajta vagy a mászkáláson annál jobban, gyorsabban gyógyulsz. Én úgy keltem fel, hogy amikor már álltam az ágy mellett, akkor nem egyenesedtem fel rögtön, csak néhány mp múlva, így sokkal könnyebb kiegyenesedni. A könnyebb felállásra a technikám: VIP szoba a mozgatható ággyal. Támla fel derékszögbe és csak kikászálódtam az ágyból :) Ha van lehetőséged, már csak ezért is válaszd a VIP szobát.

Én kaptam hashajtót, de én egyébként is szorulásos vagyok. A katéter kivétele után igyál sokat, hogy minél előbb tudj pisilni.

Mindkét szülésemnél 1 hét alatt felépültem és mindent csináltam, amit előtte, még sövényt is metszettem!

2. vagyok

Nagyon fontos! Vigyél vizet, poharat és szívószálat magaddal, mert a fejed nem ajánlatos emelgetni, iszonyú fejgörcsöt kaphatsz. A szívószállal könnyű inni, csak oldalra kell fordítani a fejed, nem kell emelned.

Én egy hete szültem császárral,de még mindig nagyon szenvedek.

Műtét után 12órán keresztül nem kelhettem fel. Iszonyú volt,az ellenségemnek sem kívánom. Ordítottam a fájdalomtól és sajnos többször ébredtem fel arra utána a napokban,hogy más is.

Én ricinust kaptam másnap. Hát friss vágással,belőlem kilógó csővel az sem volt kellemes.

Már várom,hogy újra a régi legyek,mert így iszonyú szenvedés ellátni a kis gyönyörűségemet,de érte megérte! :)

Nagyon jókat írtak, a víz tényleg fontos, sokat igyál, hogy ne száradj ki, ne fájjon a fejed és hogy tudj majd rendesen pisilni.

Az ordítozós sztori pedig ne tántorítson el, ez nem mindenkinél így működik. Én az első babám természetesen szültem, a másodikat császárral.

Mikor elfojt a magzatvizem és bent voltam a vajúdóban, mellettem egy másik kismama szült és konkrétan visított, üvöltött, verte az ágyat, zokogott, káromkodott és rugdalózott, így az lett a vége hogy odakötözték a kezét lábát az ágyához na erre meg mégjobban elkezdett üvölteni, mikor a doki megnézte hogy vannak a dolgok olyan szép szavakat intézett hozzá mint pl "a k.rva anyádnak nyúlkálj fel" utána pedig azt hogy "szedjétek ki belőlem a b.zi gyereket" majd kijelentette hogy márpedig ő akkor mostantól nem fog nyomni, tolják be a műtőbe. Én ezt meg mind végighallgattam és mint fiatal, először szülő nő szépen felkészültem arra, hogy nem sokára beindul nálam is a pokol.

Nem mondom hogy nem fájt, de nekem a doki közölte egyből a legelején mikor bejött, hogy ő tőle nyugodtan sikíthatok és ordibálva szidhatom mindnekinek az anyját, de azzal csak magamnak teszek rosszat + a babának, mert azt az erőt és energiát amit az ordibálásba fektetek bele ráfordíthatnám a nyomásokra is és hamarabb vége lenne a fájásoknak is, hamarabb megszületne a pici.

Persze azt sem mondom hogy hang nélkül szültem, volt hogy erősebben nyögtem vagy sóhajtoztam pláne a toló fájásoknál, de nem visítoztam, így hamar, 75 perc alatt meglett a baba.:)

Aztán másodjára téraránytalanság miatt programozott császárra vártam, hát előtte teletömték mindenféle rémtörténettel a fejem (milyen kedvesek, nem igaz?:) hogy a gyermekágy az konkrétan maga a szenvedés és hogy "bele fogok halni a fájdalomba" az első felkelésnél. Olyan "szerencsém" volt hogy két császáros mellé kerültem, az egyikőjüket pont azon a nap császározták, mikor nekem be kellett feküdni, így láttam amikor a műtét után betolták és azt is ahogy felállították. Nagyon elhagyta magát,m 4 órán keresztül folyamatosan azt mondogatta hogy "meg fogok halni" és mikor jöttek felállítani egy brutális hisztirohamot vágott le hogy ő pedig nem fog felállni még 2-3 napig, mert így is hatalmas fájdalmai vannak. Szinte úgy kellett kirángatni az ágyból, közben persze üvöltött és zokogott ő is, majd este közölte hogy neki ne hozzák a gyereket mert nem fogja megszoptatni, ugyanis a fájdalomtól moccanni sem bír.

Szóval így elhagyta magát. Na ugye mondanom sem kell én hogy álltam hozzá a műtét utáni felkeléshez.

Aztán eljött annak is az ideje, és nagyon durván bepánikoltam, hozzám szerencsére bejött a nőgyógyászom is, nyugtatgatott majd segített ő is a felállásban.

Tényleg baromi kellemetlen volt, de túlélhető, egyáltalán nem az "ordítani kell" kategória. :) Sokat segít az, ha nem akarsz egyből felegyenesedni, bár biztosan viccesen nézhettem ki görbe háttal, kócos hajjal a terem közepén, de akkor ez nem nagyon érdekelt. A doki mondta hogy vegyek egy nagy levegőt és úgy próbáljak meg kiegyenesedni, az tényleg segített. Valamint egy párnát tartott a hasamhoz, nem nyomta hozzá erősen a friss seb miatt, de azért érezhetően odatartotta, az is tompította kicsit a fájdalmat. Utána álltam egy pár percig majd elindultunk a fürdőbe, az első pár lépés, háát.. nehéz volt, de mondta a doki hogy figyeljek a légzésemre, és te is figyelj majd, sokat segít! 3 mp-ig beszívod, 5 mp-ig kifújod és így, szépen lassan. Mosdás közben már nem is fájt annyira, aztán behozták a babócát és el is múlt teljesen. :)

A következő felülésben a párom segített, utána a másik kismama és negyedszerre már teljesen egyedül sikerült minden. :) Hétfőn műtöttek, kedden már kisétáltam a fogadóba, szerdán lekísértem a párom és a kislányom, csütörtökön pedig már minden szuper volt, mire hazaértem ment minden magától, úgy, mint régen. :)

A lényeg hogy ne hagyd el magad, ne dramatizáld túl a dolgokat és ne vegyék kedved a rémtörténetek. Mindenki más, mindenkinek egyedi a testfelépítése és mindenkinek külön szülése van, attól hogy Mariska néni lánya 3 napig vajúdott majd szétszakadt kívül-belül és Erzsike néni lánya 2 hónapig lábadozott a császárból, nem biztos hogy te is így fogsz járni.

Pozitívan állj hozzá, sokminden fejben dől el! :) Ja igen, és próbálj sokat mozogni az első egy-kát-három napban, akkor is, ha legszívesebben csak feküdnél, mert azok a sorsdöntő napok a további felépüléssel kapcsolatban. :)

Komplikációmentes műtétet, könnyű és gyors felépülést valamint boldog babázást neked! :)