Más is érzett így? Szülés óta egyáltalán nem foglalkoztat a testiség, a házaséletem romokban.

Sziasztok! Nekem nincs ilyen érzésem, de azért irok ide, mert úgy érzem, nem kezelitek elég fontosként a kérdést! Először is, lehet hormonális probléma még mindig, mindenképpen érdemes lenne rákérdezni az orvosnál, mert attól még, hogy valaki anya, ugyanúgy megmarad az igénye a jó szexre (ha volt előtte), ez lenne a normális. Ha viszont a hormonok "csapnak be" benneteket, az kezelhető, akkor meg miért is ne okoznátok magatoknak pár boldog percet, órát? :) Másodsorban pedig azért irok, mert bár szültetek, anyák lettetek, nagyon fontos lenne, hogy megint megtanuljátok, hogy nők is vagytok, törődni kell a testetekkel, ápolni kell a szexuális étvégyat, magatok és nem utolsó sorban férjetek/párotok miatt is! Gondoljatok bele, ő nem szült, mit gondol, hova lett az a nő, akit feleségül vett? Nem egy házasság ezért megy tönkre :( Illetve ami szintén örök igazság, hogy a szexet gyakorolni kell, attól, hogy havonta egyszer együtt lesztek, nem jön meg a kedv. Ha viszont heti rendszerességgel van időtök egy jót aludni délután, és utána egy jót szeretkezni, pláne kétszer/többször egy héten, az fenntartja a vágyat folyamatosan. Csak elkezdeni nehéz :) Szerintem ne adjátok fel!! Szép dolog a baba, de jó érzés az a pár lazitó orgazmus is!!!

Egy 5 hónapos kisfiú anyukája

Szia!

17.5 hónapos a kisfiam, és úton a kistesó.

Szülés utáni első fél évben havi 2szer 3szor voltunk együtt. Azután havi egyszer. Hiába lenne jó többször, estére hulla vagyok. Ez nem a hormonok játéka, ez nem a gyakorlás kérdése, és egyebeké, amit a 21.23as válaszoló írt. Egyszerűen egy örökmozgó gyerek mellett, aki mellett napközben nem lehet ledőlni, pihenni, természetes hogy a nő elfárad. Főleg,ha nincs segítsége...

Amíg kisebb volt a gyerkőc, napközben többször aludt, én sem voltam hulla estére...

Most,hogy babát várok a gondolatnál tovább nem jutok a sex terén. Főleg,hogy veszélyeztetett vagyok. De amúgyis inkább egy jó alvás, fekvés jobban esik, mint egy ugribugri.

21:51-estől kérdezem,hogy vajon a férjed is értékeli,hogy Te inkább alszol,mint "ugribugrizol"?Oké,egy ideig biztos megértő,meg minden,de mivel férfi,ennek következményei lesznek...

Nem szabad elhanyagolni a szexet,gyakorolni kell ahhoz,hogy élvezd is.És higyjétek el,minket nőket sokkal jobban zavar a megváltozott testünk,mint a férjeinket.

És minden anyának van egy fél órácskája egy héten,hogy összebújhasson apával.Vagy amikor alszik a gyerek,vagy amikor a nagyinál van,vagy meg kell kérni,hogy vigyázzon rá valaki,amíg Ti "kikapcsolódtok" egy kicsit!

Sok sikert kívánok a házaséletetekhez!

Nem értem miárt várjátok el, hogy a férjetek tűrje ezt... Nem kérdezni kell, hanem tenni valamit. Azért mert szültél neki egy gyereket, még a szerelem, szex utána vágya nem tűnik el. Aztán meg ő lesz a szemét, hogyha szól... Erre mindig kell időd szakítani! A férjetek szerintem normális esetben ugyanolyan fontosnak kell legyen mint a gyerek! Bezzeg neki nem mondjátok, hogy bocs most fáradt vagyok...

Nekem is van kislányom, de a férjem ugyanolyan fontos és próbálom egyensúlyban tartani.

Én a saját példámból mondom, hogy minél ritkábban próbálsz meg szeretkezni a férjeddel azért, mert nem vágysz rá, annál kevésbé lesz kedved hozzá, mert annál jobban elfelejted azt, hogy milyen jó lehet és kiesel a gyakorlatból is.

Nekem szülés után nem volt vele gondom, egyébként is erős a libidóm, viszont hat hónapos volt a babám, amikor bevállaltuk a kistesót és teherbe esés után néhány héttel az összes kedvem elment a szextől. Ilyen nálam még nem volt, egyáltalán nem kívántam, ha együtt voltunk, akkor sem esett igazán jól. Tettem a dolgom, mert nem akartam a férjemet cserben hagyni, de harmadannyit sem voltunk együtt, mint korábban és a minősége sem volt valami remek.

Gondoltam, hogy a hormonok miatt van az első trimeszterben, és mindig megbeszéltük, hogy nem baj, mert a másodikban már jobb lesz. A másodikban már valóban jobb volt, már amikor együtt voltunk nagy ritkán, de kedvem ugyanúgy nem volt hozzá, ha már sejtettem, hogy a férjem szeretné, akkor egyből tereltem a témát. Azután észbe kaptam, hogy legalább meg kellene próbálni, nem nyávogni, mert bármilyen fáradt is vagyok, ha ahhoz van időm a terhesség és a kilenc hónapos fiam mellett, hogy este még elmosogassak, meg délután tornázzam, illetve napi 2-3 órát sétáltassam, akkor erre is van erőm, időm. Mert szerintem az ember arra szán energiát, amire igazán szeretne. Úgyhogy megbeszéltem a férjemmel, hogy most szépen, apránként visszavezetjük magunkat a szexre és fel kell hozni bennem az emlékeket, az érzéseket, hogy milyen jó is az. Csak akkor kezdtünk bele, amikor a fiam mélyen aludt és csak úgy, ott, ahol én akartam, kényelmesnek és nyugodtnak éreztem. Hosszú előjáték, nem kapkodtunk és bizony rá kellett jönnöm, hogy ha megadjuk a módját és én is pozitívan állok hozzá, rákészítem magam és nem túl lenni akarok rajta, meg nem megúszni, akkor igenis jó lehet és szükségem van rá. Három hete annak, hogy elkezdtünk ezt a "libidó építő" projektet, nem azt mondom, hogy már ugyanolyan tüzes vagyok, mint régen, de szinte már majdnem tökéletes a helyzet.

Én abba gondoltam bele, hogy normál kívánós időszakomban nekem hogyan esne az, hogy a férjem hónapokig (esetleg évekig, ha bírnám) mondogatja, hogy "Fáradt vagyok, nincs kedvem a szexhez, legyünk túl rajta (mint mondjuk a portörlésen és a fogorvosi kezelésen), hozzád ugyanúgy vonzódom szerelmem, hidd el, tetszel nekem, nem veled van a gond, csak éppen egyetlen porcikám sem kívánja, hogy hozzád érjek szexuálisan".

Őszinte leszek, én egyáltalán nem viselném jól, még akkor sem, ha tudnám, hogy fáradt, vagy sok dolga van, vagy a hormonok dolgoznak nála, hosszú távon ettől függetlenül úgy érezném, hogy nem akar engem így és valami hiányzik a házasságunkból.