Apás szülésről, van valakinek tapasztalata vagy véleménye?

Szerintem mindenkinek van, mert vagy apásan szült vagy valami oknál fogva nem.

Èn nem akartam. Férjem meg igen. Pedig férjem egy vércsepptöl is elájul.

De a végén minden szuper volt. 2 gyereket szültünk együtt. Most 5 hós a kicsi 2 éves a nagy szuper a házas életünk, talán még jobban is szeretjük egymást.

Ebben döntsön a férfi. Ha elég erös a kapcsolat akkor kibírja ezt is.

Egyetértek az elsővel abban, hogy a férfira kell bízni a döntést, ha akar menni, akkor engedd, ha nem akar, akkor ne erőltesd.

Viszont az utolsó mondatával nem értek egyet az elsőnek, hogy egy erős kapcsolat ezt is kibírja - szerintem egy erős kapcsolatnak ez abszolút többletet ad. Ez nem valami rossz, amit közösen ki kell bírni, hanem egy csoda.

Mindkét félnek. Mi is két gyereket szültünk "közösen", mindkettőnk számára meghatározó volt. És a kapcsolatunk egyértelműen több lett.

Nálam bent volt mindkét szülésnél. Ő akart bejönni, én teljes mértékben rábíztam a döntést. Az első szülésnél rosszul lett, mert azt hitte meg fogok halni:D

Másodiknál maszírozott, borogatott. Nagyön örültem, hogy bejött velem, sokat segített. Szegénynek majdnem eltörtem az ujjait kitolásnál:)

Kétlányos 20hkm.

Nekem mindkétféle tapasztalatom van...

Első gyereknél nem volt bent a férjem, tök egyedül voltam a vajúdás alatt, a szülésznők néha rám néztek, de kb. úgy éreztem magam, mint a kutya a lépcső alatt egy dobozban... A férjem meg kint tipródott a folyosón, és semmit nem tudott arról, mi történik a szülőszobában, azt is csak utólag tudta meg, hogy sürgősségi császárral műtötték ki végül belőlem a kislányunkat.

Nagyon ideges lett tőle, meg attól, hogy tényleg semmit nem tudott rólam órákig.

A következő szülésnél már ő akart bejönni, és én is nagyon szerettem volna, ha ott van.

A sors iróniája, hogy most egy olyan dokinőt és egy olyan szülésznőt fogtam ki, akik az első perctől az utolsóig velem voltak, biztattak, tényleg le a kalappal előttük.

De azért iszonyúan jól jött a férjem keze, mikor a fájásokkal küzdöttem... főleg a tolófájásoknál... és azért is volt jó, mert megint sürgősségi császár lett, ez a gyerekem sem akart a tolófájásokkal kijönni, és így még altatás előtt adhattam apának egy puszit, ő meg megígérte, hogy vigyáz a második kislányunkra is, amíg én alszom... :-) Megint ő kapta a kislányunkkal az első pillanatokat, az első (úgy nevezik arany) órát.

De én nem bánom, legalább nem valamelyik csecsemős volt az első, aki átölelte.

Hát ennyi.

Mindkettőt kipróbáltam, és soha nem gondoltam volna, hogy a férjem képes lenne bejönni, de nemhogy kibírta, de nagyon pozitívan élte meg az egészet.

Nekem segítség volt, hogy nem egyedül kellett az egészet végig csinálni. Legalább volt kihez szólni, habár túl sokat nem tudott sajnos segíteni. De neki is élmény volt, és nekem is. Előbb fogta a babát, mint én :)

Ha nagyon nem akar bemenni, ne erőltesd. De ha csak vacillál, érdemes bemennie. Félúton kimehet, ha akar. Olyat nagyon ritkán hallok, hogy valakinek problémát jelentett az apuka jelenléte.

Korai szőrkontaktus - Az apa szerepe a császármetszésnél.

Nagyon szép videó.

http://www.youtube.com/watch?v=beF7ayuKx1w