Hogyan sikerült leküzdenetek a szülés utáni depressziót?

Nekem elég nehezen sikerült leküzdeni. Iszonyatosan vártam, hogy hazajöhessünk a kórházból, nagyon hiányzott az otthonom (1 hétig voltam bent). Aztán amikor hazaértünk olyan nagyon furcsa volt minden. Megleptek minket a rokonok, barátok, ismerősök. Anyukám 4 napig itt aludt nálunk, hogy tudjon segíteni, ha szükség van rá. Rettegtem az éjszakáktól, féltem, hogy nem vesz levegőt és megfullad. Kellett 1-2 nap, hogy rájöjjek, nekem az otthoni kép mindig új jelent meg a kórházban, hogy minden olyan lesz, mint régen. Aztán ott volt az a csöppség és nekem etetni, ringatni, tisztába tenni és fürdetni kellett. Amikor a 4. napon anyukám elment páni félelem lett úrrá rajtam. Rengeteget sírtam, állandóan gyomoridegem volt, iszonyúan rettegtem. Úgy éreztem nem szeretem a kisfiamat és nem is akarom, hogy velem legyen, vissza akarok menni a régi életembe. Nagyon ronda gondolatok voltak, utálom is magam az akkori dolgaimért!

Aztán szépen lassan, ahogy a gátseb már nem fájt és beleszoktam az új életembe (6 hét kellett hozzá), sokkal könnyebb volt és a depresszió is gyorsan elmúlt. Azóta már eltelt majdnem 11 hónap :) Imádom a fiamat és semmiért nem adnám! A legjobb dolog az életemben és egy percig sem bánom, hogy megszületett :))

Első babámat várom, így nincs fogalmam a szülés utáni depresszióról, de anyukám mindig azt mondja, hogy ő nem érti hogy hogy van idejük a nőknek depressziósnak lenni amikor annyi minden dolog van otthon. Ő mindig a saját életéből indul ki. Szülés után nem volt soha segítsége, nem volt ideje órákat feküdni és pihenni. Minden nap ellátott engem, közben takarított, mosott (anno még kézzel meg a régi fajta mosógéppel), délre-vacsorára megfőzött. Ha esetleg volt is egy kis ideje akkor varrt és kötött vagy lement sétálni. Szerinte akinek ennyi dolga van az nem ér rá azon töprengeni hogy én most depressziós vagyok vagy sem...

Szóval ebből kifolyólag én is hülyeségnek tartom ezt a depressziót, persze majd kiderül nálam mi lesz.

24hkm

Akik szerint a depresszió az unatkozó kismamák betegsége, hát, azok kicsit nézzenek utána a dolgoknak, esetleg éljék át és aztán beszéljenek ilyen hülyeségeket. Én egy percig nem unatkoztam, aludni sem volt nagyon időm, mégis depressziós voltam, ez egy állapot, nem gondolkodik rajta az ember a szabadidejében, ez jön, ott van akkor is amikor éppen ezer dologgal vagy elfoglalva.

Kérdező: nekem is aggodalmakkal kezdődött, állandóan aggódtam hogy szeretem-e eléggé, jó anya vagyok-e, jól csinálok-e mindent. Aztán 2-3 hónap után ez helyreállt (legalábbis sokat javult, és bebeszéltem magamnak, hogy minden rendben van, utólag látom, hogy azért nagyon messze volt az akkori hangulatom a normálistól), de 11 hónap után újra kezdődött, és pszichiáter és gyógyszer segített kilábalni belőle. Most várom a második babát, ha vele is lesz hasonló, akkor nem fogok várni ennyit, ha 2-3 hét alatt nem áll helyre a dolog, irány a pszichiáter (ennyi időt mondanak a dokik is, hogy ha tartósan 2 hétnél tovább fennáll ez az állapot, akkor forduljunk szakemberhez).

Amúgy nekem mindig segített kicsit a társaság, ha valaki ott volt nálunk/velünk, vagy telefonon beszéltem valakivel.