Hogyan lehet felkészülni a szülésre?

Nekem még nincs babám, várandós sem vagyok még, sajnos, de én is készülök, lelkileg és elméletileg is. Megtanultam, amit erről tudni lehet, sokmindennek utánaolvastam, tudom, biológiailag mi vár rám. Lelkileg is készülök, mostanában is ért fájdalom, próbálom úgy kezelni, hogy ellazítom magam, és igyekszem nem ellenkezni, hanem megélni, bár ez nem hasonlít a szülési fájdalmakhoz, tudom jól, de azért úgy gondolom, tényleg fejben dől el, mennyire ijedek meg és félek, ellenkezem a fájdalom ellen, vagy mennyire fogadom el. Minden menstruációs görcsöt felkészülésnek tekintek mostanában. Próbálom átgondolni, hogy szeretném majd kezelni a helyzetet, sokat beszélgetünk róla a párommal is. Teljesen felkészülni nem lehet az ismeretlenre, de minél jobban tisztában vagy a dolgokkal, annál kevesebb meglepetés ér, én így gondolom. Az ismeretlen sokkal félelmetesebb. Amit a konkrét tapasztaláson túl tudni lehet, azt sikerült megtudnom a témáról (hallgatóként szüléslevezetést is tanultam már, élőben is láttam). Most már csak a saját tapasztalat hiányzik :) de a félelem már elmúlt :) kíváncsiság van csak bennem :) szép lesz, szerintem.

Te hogy éled ezt meg? Aggódsz , félsz, vagy csak kíváncsi vagy?

Szia, én homlokegyenest másképp közelítettem meg a dolgot mint az előttem írók, elmentem szülőszoba látogatásra, figyeltem arra amit ott mondtak és kb ennyi.

Direkt kerültem a témát hogy ne várjak valamit, mert nagyon ki tud billenteni a lelki egyensúlyomból ha valami nem úgy sül el ahogy terveztem, váratlanul valami közbejön, stb.Úgy döntöttem, rábízom magam az orvosomra és majd azokra akik ott lesznek, nyilván nem én fogok felfedezni vmi nagy orvosi műhibát és majd jól felhívom rá a figyelmüket és hallgatni fognak rám. Tudom h fura h így gondolom, de mivel nem voltak elvárásaim, várakozásaimon felül jól sült el minden, amikor fájnia "kellett", fájt, amikor vizsgáltak, tudtam h szükséges rossz és amikor kint volt a baba, megnyugodtam h minden rendben ment. Maximálisan csak arra koncentráltam h kint legyen és legyen egészséges. Nincs is rossz emlékem az egészről:-) ez is egy nézőpont.

Na, én akkor most leszek egy rossz példa :) A terhesség előtti lelki felkészülés az annyi volt, hogy akartam én gyereket majd valamikor talán 50 év múlva, mikor úgy érzem hogy megérett rá az agyam, meg pénzünk is lesz hozzá elég meg időnk is..de mivel ez kivitelezhetetlen és már 30 elmúltam, mondtam vágjunk bele,lesz ami lesz majd útközben felnövök hozzá. Titkon azt reméltem hogy eltelik pár hónap a próbálkozással és közben ráhangolódok a témára,de a következő a hónapban már terhes is voltam :)

A babavárásos időszak rengeteg munkával telt, dolgoztam 12 órákat minden nap, és ugyan vigyáztam magamra meg a babámra, de nem éreztem olyan kommunikációs kényszert,mikor a meghitt idilli képben a kismama mittomén énekel a hasának meg ilyesmik..

A másik hogy utálom az orvosokat,meg az egész magyar szülesztási rendszert amit nem részleteznék,de a lényeg hogy nem a szüléstől félek hanem a vele járó orvosi beavatkozásoktól,ami legtöbbször inkább rutin mint szükséges.

Most állok szülés előtt,illetve már 2 napja meg kellett volna szüljek kiírás szerint,ami azzal jár, hogy minden napomat a kórházban kell töltsek,ahol naponta másik ügyeletes kínoz.

Csak azért írtam ezt le, mert talán annak könnyebben megy a dolog,aki csendben tűr,átadja magát úgy a terhességnek,mint a dokiknak. Aki felkészül arra,hogyan kell kizárni mindent és mindenkit a saját nyugalma érdekében,miközben mégiscsak eleget tesz a fehérköpenyes utasításoknak .Nem mondom hogy ez jó,de én nagyon nem tudom elviselni ha más akar engem irányítani.

A történetem itt tart perpill...

M.

Szerintem sem lehet ugy igazabol felkeszulni mert mindenki mas. Eltervezi az ember es akkor jon a hidegzuhany: nincs szivhang, elhalt a magzat. Aztan a sok jo vigasztalo szo....plane azoktol akik soha nem vesztettek el igy senkit mert az aki mar tul van ilyesmin nem mond altalaban hulyesegeket. Aztan megtortenik a csoda ujra. Nem akartam rola tudomast venni, nem hittem el es a szivem melyen nagyon de nagyon feltem attol, o sem akar majd velem maradni. Maradt en pedig husegesen hanytam amig meg nem erkezett. Hanytam a mutoasztalon ami megvaltas volt 44 ora vajudas utan es meg szules utan egy hetig...Terhessegem alatt kb 4x "fenyegettek" meg a csaszarmetszessel...mire belenyugodtam addigra meggondoltak magukat a dokik... En elmentem szulesfelkeszitesre, szuloszobalatogatas, miegyeb benne volt. Olvastam sokat. Megis, semmi nem tudott felkesziteni arra ami ram vart. Mert en megprobaltam de tenyleg. A testem azonban mast gondolt.

Amig vartam es benn volt, csak azt mondtam amit szeretnek, hogy legyen. Hitem volt abban, hogy ugy lesz es itt van, most toltotte a masodik evet.

Mellesleg utaltam terhesnek lenni. 10 orakat dolgoztam es minden nap egy orat metroztam a varosba es haza egeszen addig amig mar nem tudtam jarni (36. het). Megkonnyebbules volt amikor a fonokom is kikopte vegre, hogy o is utalt terhesnek lenni ot is csak a vegeredmeny erdekelte. Mindenki elvarja toled, hogy "rozsaszin felhos boldogsag szarnyakon lebegj" de nekem nem ment. Az orokos agressziv hanyas nagyon nem engedte a lebegest.

Most szeretnenk megegy kisembert vilagrahozni. Azert merem vallalni, mert tudom mar nem kell vajudnom ( allitolag mert ezt mondtak a korhazban) egyenesen csaszarra megyek majd. Nagyon szeretnek a Kisfiamnak adni egy testverket most is csak a vegeredmeny erdekel! Lesz ahogy lesz, tudom, ugyis ugy lesz ahogy lesz. Tok mindegy hogy en hogy keszulok.