Hogy lehet mind lelkiekben, mind fizikailag erösebben felkészülni a szülésre? Bövebben lent.

Szerintem az normális, ha félsz a szüléstől. Bár nem írtad, hogy hány éves vagy, én 31 múltam, decemberben szültem, és én is féltem a szüléstől, pláne, hogy tudtam, indított szülésem lesz, én csak azzal nyugtattam magam, hogy más is kibírta én is kifogom bírni. Amikor megkaptam az oxitocint és burkot repesztettek már 3 perces fájásaim voltak, de tűrtem, amikor már nagyon fájt akkor kértem epidurált ami egy picit csillapította a fájdalmat, a tolófájásoknál pedig nem már nem volt idő kiabálni, meg siránkozni, mert ott nyomnom kellett, de végig az volt bennem, hogy ez így normális, ennek így kell lennie. A szülés előtt a férjem is biztatott, hogy ő ott lesz velem, ne féljek, nyugodjak meg. Sajnos mást nem tudok mondani, de nálam ez bejött. Könnyű szülést és jó babázást kívánok!

Egy 4 hetes baba anyukája

Én egyszerűen előre elhatároztam, hogy nem fogok kiabálni. Amikor a kórházban jártunk az időszakos vizsgálatokra, szinte mindig zengett a ház egy-két éppen vajúdó vagy szülő nőtől. Valahogy annyira nem éreztem ezt természetesnek, hogy eldöntöttem, hogy nálam másképpen lesz :=) Aztán, amikor odakerültem, komolyan mondom, erőm sem lett volna kiabálni, nem is értem, hogy hogyan szülik meg a babájukat, akik annyi energiát fektetnek a kiabálásba? Este fél nyolckor kezdődött, másnap délután kettő után pár perccel született meg a gyermekem. Csak arra figyeltem, hogy a baba és én is jól legyünk, így aztán egy hangos mukk nélkül meglett a kisfiunk.

Csak azt tartsd észben, hogy ha kiabálsz, attól még ugyanannyira fog fájni, viszont sokkal gyorsabban fog fogyni az erőd. Nyugi, nem olyan drámai, utólag már különösen könnyűnek fog tűnni :=)

Kedves kérdező,hány éves vagy? Én is fiatal vagyok (24) de vhogy az idő előrehaladtával már nem félek annyira a szüléstől. Inkább attól, hogy minden rendben legyen és hogy jól csináljam. Kiabálni azt biztos nem fogok,és sajna epidurál sincs a kórházamban.De vhogy csak kibírom!Szerintem neked is menni fog!!!Olvasgass a szülésről, hogy pontosan tudd mik fognak történni, nekem ez segített.

34+5 hetes kismama

én 23 voltam mikor szültem.nekem anyum mindíg mondta (3 gyerek után), h ha oda kerülök, próbáljak meg arra gondolni, h nemsokára világra jön életem értelme, és h ez a természetes folyamat, és milyen boldog leszek...és h figyeljek oda, mert mikor fájásaim lesznek és ordítok jobbra balra, attól energiát veszítek, és később a tolásnál már kevesebb lesz, és ez a ki tudja milyen bajt okozhat...munkatáram, pedig folyamatosan mondta, h már a szülés előtt beszéljem meg a babával, h ügyesek leszünk, össze dolgozunk, nyugodt körülmények között, simogatom a hasam, és ezt "beszéljük meg". meg is volt!

és a szülésem: nem voltak fájásaim, csak az utolsó másfél órában, a számat összeszorítottam, és tűrtem, férjem mellettem volt, és fogta végig a kezem (ami sokat segített). a tolás gyors, volt és minden rendben ment! minden a fejben, és magadban dől el! nem szabad h kétejek, félelmek legyenek benned! állj úgy hozzá, h minden jól fog menni ,mert mért lenne bármi baj! magabiztosan, és kiv an zárva h órákig szenvedj, mert erős vagy... és meglátod ez sokat fog javítani a helyzeten!!!

sok sikert, és jó egészséget