38 hetes vagyok, és még mindíg nem tudtam felkészülni lelkileg a szülésre! Fel lehet egyáltalán?

szia,

én 3 hónapja szültem és még most sem vagyok rá felkészülve... hülyén hangzik, ugye? Látom hogy itt a csodaszép babám, ellátom, szoptatom meg minden de kb olyan, mintha a gólya hozta volna. Emlékszem a szülésre, de mintha filmen láttam volna. Császáros volt, igaz, szóval olyan erős nagy fájdalmakat nem éltem át mint a normál szülésnél lehet, inkább hosszan elhúzódó kisebb fájdalmat, mondjuk nekem az is elég volt. Amikor elkezdődött teljesen nyugodt voltam, elfolyt a magzatvíz olvasgattam amíg vártam, hogy legyenek fájások, aztán jött az oxitocyn, jöttek a fájások, de közben ott is ki tudsz kapcsolni. És ha arra gondolsz, hogy ez csak egyetlen nap az életedből (jó esetben) és mennyi másik nap boldogság, már megéri. Mire észbekapnál és felfognád, hogy mi történik már rég otthon babázol... :) Könnyű szülést kívánok mindenkinek! :)

Szia!

Én 3 hete szültem.

Nekem személy szerint egy élmény volt a szülés, még most is örömmel gondolok vissza, mindattól függetlenül, hogy komplikáció lépett fel. A végkimenetel a fontos, az, hogy egy gyönyörü kisfiam született.

Én egyáltalán nem féltem, bár lehet, hogy azért nem , mert pánik szerüen menekültem be a kórházba, mikor észrevettem, hogy vérzek. Nagyon megnyugodtam, mikor kiderült, hogy a vérzést csak a méhszáj tágulása okozta, mert azt hittem baja lett a picinek. (ez volt délután)

Mivel másnap reggelig semmi nem történt, s a vérnyomásom elérte a 150/115-öt a dokim ugy döntött,, hogy szülünk.

Ekkor nagyon boldog lettem, és sírtam a meghatottságtól, hogy nemsokára magamhoz ölelhetem a kicsikémet.

Az események sorra követték egymást. A dokim fél óránként vizsgált meg. Azt vettem észre, hogy már megint itt van, megint itt van...

S mikor megláttam, az a kicsi félelmem is szerte foszlott, ami volt.

Aztán már jöttek a tolófájások, és már hallottam az én kis drágám hangját...

Szerintem próbálj arra öszpontosítani, hogy mekkora ajándék vár az "ut" végén...

Nekem segített!

Bocsi a hosszu válaszért, de remélem egy kicsit megnyugtat.

Üdv: Egy kicsi fiu anyukája

szia!

4 hónapja szültem,de ahogy írta az első válaszoló,vajudás,szülés közben átkerülsz egy másik fajta lelkiállapotba. (ami nagyon jóóóó)Ha természetesen szülsz,nem mondom h nem fog fájni,mert olyan fájdalom,amit leírni nem lehet. Kitoláskor,mikor a baba feje a hüvelyednél lesz,iszonyatosan fog fájni,de onnan már csak 2 nyomás,és ott is a kisbabád!!! Nagyon nagy élmény,amire mindig ugy fogsz visszaemlékezni,h a könnyeid pottyogni fognak...

Szia!Én jövő hét vasárnap vagyok kiírva és lelkileg sem testileg nem tudtok felkészülni!

Még a szülés gondolatától is pánikolok!

Azzal nyugtatom magam,ha a mamám 5 szülésen túl van,akkor nekem is fog menni!

Könnyű szülést!

39 hetes kismama

Szia,én lassan 4hete hogy szültem.Vasárnapra voltam kiírva,be is mentünk nst-re a kórházba,majd megnyugtattak,hogy még nincs itt az idő.Visszarendeltek kedd 13:30ra.De én már napok óta beszéltem a kisfiamhoz,hogy ugye mi kedden szülni fogunk,nagyon vár már anya.Gondoltam én hogy fel vagyok készülve rá.A délutáni vizsgálat után szintén hazaküldtek-de én csak biztattam babám,hogy ma megszületik.Éjfélre bent voltam 4 perces fájásokkal.Tegyem hozzá alig akartam tágulni...de a fájások csak jöttek.Végül is,reggel 6:42re megszületett kisfiam.A hosszú vajúdás alatt rádöbbentem,hogy nem vagyok felkészülve....rám tört a félelem,de nem volt időm,se erőm ezzel foglalkozni,hiszen csak arra tudtam gondolni,mindent megtegyek hogy a babómnak jobb legyen még odabenn-mivel a fájások kihatnak a szívműködésére.(Ezért is lett a végén vacum)De mire a doki azt mondta most már kezdődik,minden aggodalmam elszállt!Olyan természetes volt,gyorsan lezajlott.Fájt nem tagadom,de ez hozzá tartozik,és pillanatokkal utána el is felejted.

Azt tudom tanácsolni,arra gondolj,hogy ez a világ legtermészetesebb dolga,és egy gyönyörű babád lesz belőle!

Kitartást és könnyű szülést!